Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

6. sz. Kereskedelmi Jog 55 Biztosítás. 60. Az elévülésnek a keresetindítás által előidézett félbeszakadása addig tart, amig a kellően folytatott per jogerős Ítélettel, vagy egyébként el nincs intézve; ha azonban az eljárás a felék mulasztása, vagy megállapodása következtében szünetel, az elévülés félbeszakadása a feleknek, vagy a bíróságnak utolsó perbeli cselekményével s ha ez perfelvételi, vagy tárgyalási határnap kitűzésében áll, az elmulasztott határnappal véget ér ; ez időponttól kezdve tehát az elévülés újra kezdődik. Ezt az anyagi jogszabályt a Pp. nem helyezto hatályon kivül. (Curia 5180/91^. P. IV. sz. — 1919. január 21.) E jogszabályra való figyelemmel az alperes elévülési kifogása alaposnak mutatkozik, mert a ^megállapított és meg nem támadott tényállás szerint jelen per az 1915. évi márczius hó 30-ikára kitűzött perfelvételi határnap elmulasztása folytán szünetelővé vált s e szünetelés az újrafelvételi kérvénynek felperes által 1917. évi április hó 3-ikán történt beadásáig tartott; a biztosítási szerződésből eredő igények tekintetében a K. T. 487. §-ában megszabott egy évi elévülési idő folyása tehát 1915. évi márczius hó 30-ikán újra megkezdődött; és — minthogy az iratok szerint a felperes nem hozott fel oly tényeket, amelyek az elévülés nyugvását előidézhették volna — az elévülés az újrafelvételi kérvény beadása előtt befejezést is nyert. • il. A biztosítási feltételek azon kikötése alapján, hogy a biztosítási szerződés alapján igényelhető kártérítési ösazeg a kötvényt kiállító képviselőségnél fizetendő, a fizetés iránti per a képviselőség székhelyén is megindítható. (Curla 4816/1918. P. IV. sz. — 1919. január 17.) Indokok: A kereset alapjául szolgáló biztosítási szerződést az alperes brassói vezérügynöksége az iratok közt lévő és mindkét fél által felhívott eredeti kötvényből megállapithatólag önállóan kötötte meg a felperessel; és az ugyanezen okiratba foglalt biztosítási feltételek 12. §-a értelmében az ezen szerződés alapján igényelhető tüzkártéritési öszszeg a kötvényt kiállító képviselőségnél vagyis Brassóban fizetendő; az ezen szerződés alapján követelt tüzkártéritési összeg megfizetése iránt indított kereset tehát — amely az ügyletek kötésével közvetlenül foglalkozó brassói alperesi telep ügykörét illeti és a szerződés teljesítésére irányul, ugy a Pp. 28. §-a, mint annak 29. §-a alapján a brassói törvényszéknél megindítható. A kötvény 14. §-ának ama rendelkezése, mely Szerint „a társaság és a biztosított fél között a jelen biztosítási kötvény alapján támadható, minden perre nézve a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény illetékes" a Pp, 45. §-ának második bekezdése érteimében nem zárja ki, hogy a brassói törvényszéknek a fentiek szerint fennálló illetékessége igénybe vétessék ; mert az okirat idézett rendelkezése nem tartalmazza a törvény által megkívánt azt a kifejezett megállapodást, hogy csak az okiratban meghatározott bíróság legyen illetékes. E kérdésben nincsen súlya annak a körülménynek, hogy az okirat a Pp. hatálybalépése előtt keletkezett; mert a Pp. hatálybalépése után indított perben az illetékességre nézve — ellenkező átmeneti intézkedés nem létében «— a Pp. szabályai irányadók. _ Életbiztosítás. 02. Tüdővész okozta senyvedés' mlait biztosított nem tudván fizetni, a biztosító nem hivatkozhatik a biztosítási szerződés hatályvesztettségére. (Curia 5073/1018. P. IV. sz. — 1919. január 24.) Indokok: A vonatkozó perbeli adatoknak és bizonyítékoknak a Pp. 270; §-ához képest eszközölt mérlegelése alapján a felebbezési biróság azt a tényállást állapította meg, hogy a kérdéses bemutatóra szóló életbiztosítási kötvényt S. A. a felperes megbízásából mutatta be az alperesnél. Az alperes e tényállást felülvizsgálati kérelmében meg nem támadván, arra való tekintettel, hogy a biztosítási kötvényben kedvezményezettül a kötvény előmutatója van megjelölve, a felperest mint a biztosítási kötvény előmutatóját a biztosítási összeg érvényesité• sére az alperessel szemben a kereseti jog arra való tekintet nélkül megilleti, hogy a biztosítási kötvényt előzőleg az azt kézizálogként birtokában tarló özv. L. Gy.-né mutatta be az alperesnél, s hogy az alperes álláspontjából kifolyólag az utóbb nevezett záloghitelező részére e díjtartalék erejéig fizetést is teljesített, következéskép alperesnek a felperes kereseti jogosultságának megállapítását támadó panasza meg nem állhat. A felebbezési biróság által ugyancsak a per egész anyagának a Pp. 270. §-hoz képest eszközölt mérlegelése alapján a vonatkozó bizonyítékok tüzetes méltatása mellett megállapított tényállás szerint a biztosított S. S. a díj fizetésére az alperes által engedélyezett 1916. évi augusztus 26. napján kezdetét vett, s a felebbezési biróság helyes számítása szerint az 1916. évi október hó 7. napján lejárt hat heti halasztás elteltétől, az ugyanazon év október hó 13. napján bekövetkezett haláláig a tüdővész okozta senyvedésnek oly fokában volt, hogy nem vojt intézkedésre képes állapotban. E tényállásból helyesen vonta le a felebbezési biróság azon következtetést, hogy a biztosított az engedélyezett halasztás véghatárnapjától a biztosított elhalálozásáig, vagyis a fizetési késedelem szempontjából egyedül figyelembe jöhető válságos időben, a dij fizetésében erőhatalomnak tekintendő vétlen esemény által, volt gátolva, amiből okszerüleg folyik, hogy az alperes a biztosítási szerződésnek a díjfizetés elmulasztása okából való hatályvesztettségét a K. T. '505. §.,3. pontja