Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

5—6. sz. Keresked joga ehhez az alperesnek külön megállapodás hiányában azon az alapon sem, hogy miként ezt a szakértők is megállapították, az üzemi szükségletnek selejtfából való fedezése szokásban van. A felebbezési bíróságnak az az álláspontja sem sért jogszabályt, mely szerint felperes nem volt köteles a mészégetéshez szükséges selejtfát máshonnan eszközlendő vétellel fedezni. Nem pedig azért, mert a vevő a késedelmes eladóval szemben csupán az esetben volna ilyen fedezeti vételre kötelezettnek tekinthető, ha ez által az eladót terhelő kárt csökkentheti, A jelen esetben azonban, midőn a tényállás szerint a fedezeti vétel eszközlése nagy nehézségbe ütközött és olyan tetemes költséggel járt volna, hogy azzal az alperest terhelő kár kevesbíthető nem lett volna, a felperes nem i követett él mulasztást, midőn fedezeti vételt nem eszközölt. Ami azt a kérdést illeti, hogy felperes a nem szállított fának, vagy az annak felhasználásával előállítható mésznek az árkülönbözetét követelheti-e kár gyanánt, a Kúria e tekintetben is helyesnek találta a felebbezési bíróságnak az álláspontját azért, mert a tényállás szerint felperes a selejtfát alperestől, az ő tudomása szerint is nem tovább eladás, hanem saját mészégető telepein való felhasználás czéljából vette, ebből folyóan kártérítés czimén ahhoz az elmaradt haszonhoz van joga, mely az által következett be, hogy felperes a fa nem szállítása folytán meszet nem termelhetett. Téves ennélfogva alperesnek az az érvelése, hogy felperes legfeljebb a nem szállítóit fa piaczi és szerződési ára közötti különbözetet követelhetné. Nem helytálló alperesnek az az álláspontja sen\, hogy tartozott volna felperes a mészégetéshez saját tűzifáját felhasználni, mert nincs megállapítva, hogy ily módon az alperest terhelő kár csökkenthető lett volna. Rekvirálás. 55. Az a körülmény, hogy a katonai hatóság a birtokába került küldeményt csak véletlenül, vagyis pusztán csak azért vette igénybe, mert a vasút azt neki tévedésből kézbesítette : a hadi czélokra való igénybevétel tényén nem változtat. (Curia .'5502/191 8. P. IV. sz. — 1919. január 16.) Maximális ár túllépése. 56. Az 1914. évi L. t.-cz. 1. §. 3. bekezdésében foglalt az a jogszabály, h gy a hatóságilag megállapítottnál magasabb ár fizetése a többletre nézve hatálytalan és hogy a vevő a többletet 6 hónapon belül visszakövetelheti, teljesen önálló törvényes rendelkezés, amelynek hatálya nincs függővé téve attól, vájjon a visszakövetelő fél követett e el magasabb áron történt vásárlással kihágást vagy sem ? ennélfogva ezen jogszabály alkalmazásánál nem bir döntő súllyal az, hogy ezen törvény életbe léptetése után kibocsátott 1915. évi 4634. M. E. számú rendelet a vásárlót a kihágás büntetésével sújtja. (Curia 3115/91S. P. Vili. sz. — 1919. január 14) Indokok: Alarjtalan ennélfogva az a panasz, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt elmi Jog ^J^~ sértett azáltal, hogy megállapította, hogy a felperes kereseti igénye tiltó törvénybe nem ütközik és illetve, hogy a maximális áron felül fizetett többlet 6 hónapon belül visszakövetelhető. Alaptalan az a további felülvizsgálati panasz is, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett az által, hogy a felperes, követelését megítélte daczára annak, hogy a felperes kárt nem igazolt, mert a fenthivatkozott jogszabály mellett ez a kérdés annál inkább közömbös, mert a kereseti igény nem kártérítésre van alapítva. Vasúti fuvarozás. ! 57. A nyitott kocsin való szállítás veszélyéből eredhető kár tekintetében a vasút az Ü. Sz.-nak őt mentesíthető rendelkezéseire sikerrel csak akkor hivatkozhat, ha a fuvarozásnak ezzel a módjával járó veszély az ö vétkes gondatlanságának vagy mulasztásának közrehatása nélkül következett be. Nem lehet azonban szó mentesítő körülményről, ha a vasút a fuvarozás lebonyolítását gátló akadályokról az előirt értesítést (Ü. Sz. 74. § 2. bek.) mellőzi s az árut hosszabb tartamú veszteglés alá helyezi. (Curia 4997/918. P. IV. sz. — 1919. január 16.)* Indokolás: A felperes által vasúti fuvarozásra feladott áru az ebben a tekmtetben meg nem támadott tényállás szerint a közbejött el nem hárítható szállítási akadály folytán Maglód állomáson 1916. évi január hó 27. napjától a bekövetkezett tűzvészig az 1916. évi február hó 11. napjáig vesztegelt és az áru elszállítása végett segély uti irány nem volt igénybe vehető. Ily esetben az Ü. Sz. 74. §-nak 2-ik bekezdése -kötelezően előírja, hogy a vfísut a szállítási akadályról a feladót az áru felett más módon való rendelkezhetés végett értesítse. Ez alól az értesítési kötelezettség alól a vasutat a kereskedelmi miniszter 294/5. 1916. sz. rendelete csak erőhatalom fenforgása esetén mentesiti, de erőhatalmi akadály fenforgása jelen esetben állítva és vitatva nem lett. A vasút értesítési kötelezettsége az Ü. Sz. hivatkozott rendelkezése szerint nincs ahhoz kötve, hogy a feladónak módjában áll-e és miként az áru felett más módon rendelkezni, az előirt értesítésnek tehát kifejezett czélja egyedül annak a lehetőségnek megadása, hogy a feladónak netán veszélyeztetett áruiban a veszteglés folytán előállható károsodásának elkerülhetése végett a kapott figyelmeztetés után módjában állhasson a megfelelő intézkedéseket megtenni. Tekintet nélkül tehát arra, hogy felperes az értesítés megküldése esetén miként rendelkezhetett volna az árujáról, a vasútnak ez előirt értesítési kötelezettsége fenállott, ennek elmulasztása pedig a vasút vétkes gondatlanságát állapítja meg. *) L. Kolos Jenő czlkkét előző számunkban,