Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

hl Korossede-lmi Jog 51. A kötelezettség nélkül vételi ajánlatot tett fél ajánlatának elfogadása után jogosítva van akár ajánlatától visszalépni, akár azt feltételtől függővé tenni, ebbeli nyilatkozatát azonban haladéktalanul tartozik megtenni, mert különben a kötelezettség nélküli ajánlat elfogadásával a vételi ügylet á felek közt létesül. (Curia 4783/918. P. IV. sz. — 1919. január 15.) Mindazáltal jelen esetben az alperes még sem védekezhetik alaposan azzal, hogy ő 1917. évi június elmultával a még nem teljesített jogügylettől elállhatott • mert a felebbezési bíróság által elfogadott Ítéleti tényállás szerint az alperes 1917. évi június havát követő időben a teljesítést több ízben fentartás nélkül megígérte és a felperest a szükséges szállítási igazolványok megküldésére és a vételárnak biztosítására is felhívta, amely tényekből a felebbezési bíróság helyesen vonta lé azt a jogkövetkeztetést, hogy az alperes hallgatag lemondott az ügylettől való elállás jogáról és magára vállalta a későbbi szállítással járó koczkázatot. 52. Annálfogva, hogy felperes teljesítés iránti kérelmétől eltérve, árkülönbözeti kártérítést követeit, ebbeli igénye ugyanolyan megbirálás alá esik, mintha kezdettől fogva kártérítést követelt volna. (Curia 3730/918. P. VII.,; sz. január 15.) Ebből folyóan az árkülönbözet megállapításánál nincs jelentősége annak, hogy az elsőbiróság ítéletének a meghozatalakor a teljesítés még nem volt lehetetlen és így arra való tekintettel, hogy alperes a> felebbezési eljárás során Írásbeli felebbezésével egyezően előadta, hogy ő felperest még 1916. év november havában értesítette, hogy a szerződést nem teljesítheti és vitatta, hogy a felperes kártérítési követelésének alapjául csak az akkor fenforgó piaczi ár vehető: a tényállás ebben az irányban is tisztázandó és az árkülönbözet ennek megfelelően lett volna megállapítandó. Minthogy a felebbezési bíróság a tényállást nem állapította meg a fenti irányban, sem abban a tekintetben, hogy alperes mikor tagadta meg á szerződés teljesítését, sem arra nézve, hogy ebben az időben a teljesítés helyén milyenek voltak a piaczi árak, illetve, hogy a rendes kereskedelmi forgalomban milyen árért szerezhette volna be felperes a kereseti árui, ekként az ügy jelen állásában érdemi eldöntésre nem lévén alkalmas, a felebbezési bíróság Ítéletének megtámadott részét a Pp. 543. §-a alapján feloldani és ugyanazt a bíróságot további eljárásra utasítani kellett. Ennek következményeként a felülvizsgálati eljárás költségei ezúttal csupán megállapiítattak. teljesítési helyéül Ököritót állapította meg, daczára ennek azonban helyes a felebbezési bíróság döntése, hogy az árunak fuvarozás közben ért veszélye az alperes terhére nem esik, mert a meg nem támadott tényállás szerint a szóbanforgó áru Ököritón a felperes által beküldött fuvarlevelekkel, amelyeken mint feladó a felperes szerepelt, volt feladandó, arra nézve pedig nincs tényállás és ilyennek megállapítását a felperes nem is kérte, hogy ^teljesítési helyül más hely lett volna kikötve és olyan jogszabály sincs, hogy ha a szállítás fuvarlevélmásodlat átadása mellett van meghatározva, hogy az eladó a feladás után is addig szavatol az árut ért veszélyért, mig az a rendeltetési helyére ér, továbbá, mert a K. T. 344. §-a szerint azon időponttól kezdve, midőn az áru a fuvarozónak átadatott, a veszély, mely az árut éri, a vevő által viselendő és a fuvarozás közben az árut ért veszély az eladót csak akkor terheli, ha a hely, hová a fuvarozásnak történnie kell, ránézve a teljesítés helyéül tekintendő. 53. A kötéslevélnek abból a tartalmából egymagából, „ab Qköritó állomás kocsiba rakva" nem állapitható meg, hogy teljesítési helyül Ököritó köttetett ki. (Curia 3411 918. P.VIII. P. sz. — 1919. január 19.) Indokok: így a felebbezési bíróság nyilván anyagi jogszabályt sértett az által, hogy 54. A vevő a késedelmes eladóval szemben csak az esetben köteles fedezeti vételt eszközölni, ha ez 'által az eladót terhelő kárt csökkentheti. Amennyiben vevő a nem szállított iá; saját mészégető telepein való felhasználás czéljából vette, ugy nem a fának, hanem az annak felhasználásával előállíthat;} mésznek az árkülönbözetét követelheti. (Curia 3832/1918. P. VII. sz. — 1919. január 29.*) Indokolás: A felperes részéről alperestől kitermelésre vett erdő vételére vonatkozó ügylettel kapcsolatosan ennek kiegészitéseképen létrejött B. alatti megállapodás értelmében alperes arra kötelezte magát, hogy mindaddig, mig a felperestől vett erdő kitermelésből mészégetésre alkalmas selejtfája lesz, tartozik azt mészégetés czéljára felperes mészégető telepére szállítani. Miután sem az A), sem a B) alatti okiratokban nincs megszorító intézkedés a szállítandó mennyiséget illetően abban a tekintetben, hogy alperes az erdőkitermelés folytán előállítandó selejtfát saját üzemi szükségletére valamely részben felhasználhatja és miután alperesnek a selejtfával való rendelkezési joga a B) alatti szerint csak arra a mennyiségre van korlátozva, melyet felperes a részére biztosított határidőben az alperes által bejelentendő mennyiségből át nem vesz, a Kúria is ugy értelmezi a B) alatti szerződést, hogy a szerint alperes a tüzifakitermelés folytán rendes körülmények mellett előállítandó selejtfát korlátlanul eladta a felperesnek mészégetés czéljára. E szerint tehát nem volt joga az alperesnek a rendelkezésre álló selejtfát elsői sorban saját üzemei szükségletére felhasználni 'és csak az eként fenmaradó mennyiséget bocsátani a felperes rendelkezésére. Nem volt *) L. Kereskedelmi joggyakorlatunk a háború alatt cz. czikkünket a múlt számban (26. old.)