Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

5—6. sz. Kereskedelmi Jog Részvénytársaság. 46. A közgyűlési határozat a K. T. 174. §-ai alapján kerc 8Bttel meg nem támadtatván, az elévülési 32 éven belül ezen határozat más perben kifogással is megtámadható. (Curia 4550/1918. P. IV. sz. — 1919. január 17.) Indokok: Alaptalan a felperesnek az a további felülvizsgálati érvelése is, hogy az említett közgyűlési határozatok az alaptőke elvesztését illetően a per elbírálásánál már azon az alapon is irányadókul veendő, mert azokat az alperesek a K. T. 174. § a alapján keresettel meg nem támadták s így azok a felperes érvelése szerint jogerőre-emelkedvén, e perben többé nem kifogásolhatók. Alaptalan ez az érvelés azért, mert egyrészt az alperesek, akik nem voltak a részvénytársaságnak részvényesei, a K. T. 174. §-a alapján keresetet nem is indíthattak és mert másrészt a kérdéses közgyűlési jegyzőkönyveknek a czégbirósághoz bemutatása óta a 32. évi elévülési idő még el nem telvén, a határozatok ellen anyagjogi okokból merített kifogásokat az alperesek ebben a perben is jogosan érvényesíthetnek s igy jogszerűen érvényesíthetik az alperesek azt a kifogást, hogy a részvénytársaság feloszlását különben sem eredményezett kérdéses közgyűlési határozatok velük szemben az eredeti alaptőke elvesztésének megállapítását illetően kötelező erővel nem birnak s az A) alatti kötelezvényben vállalt kötelezettségük megbirálásánál irányadóul nem szolgálhatnak. Postatakarékpénztár. 47. Sem a postatakarékpénztárról szóló 1885: IX. t.-cz., sem más törvényszerű szabály nem tartalmaz oly rendelkezést, amely szerint a postatakarékpénztár ellen a betét kifizetése iránti kereset olyan esetben, amikor a postatakarékpénztár a betétet nem a betevőnek, hanem másnak fizette ki, csak akkor lenne indítható, ha a betevő, vagy jogutódja a betét iránti igényét előbb a betétet felvevő ellen érvényesiti és ha kimutatja, hogy követelése a betétet felvevőtől be nem hajtható. (Curia 4146/1918. P. IV. sz. — 1919. január 23.) Kötbér. 48. Kötbér után az állandóan követett birói gyakorlat szerint nem |ár kamat. (Curia 5075/1918. P. IV. sz. — 1919. január 23.) Vétel 49. A jóhiszemű kereskedelmi forgalomban megkívánt kölcsönös hűség és bizalom nem tiiri meg azt, hogy az eladó az ő teljesítési képessége és készsége tekintetében a vevőt tulsokáig bizonytalanságban tartsa. Ha tehát az eladó az ő elállási Jogát a teljesítési akadály megszűntét követő husz . 51 nap eltelte után gyakorolta, ez nem lehet a teljesítési kötelezettség aluli mentesülésnek alapja. (Curia 4837/1918. P. IV. sz. — 1919. január 17.) Indokok: Az alperes védekezésének és a felebbezési bíróság ítéleti döntésének alapjául szolgáló szénkereskedelmi szokás szerint a vevő nem követelheti azon szénmennyiségek utólagos szállítását, amelyek vis major következteben nem voltak szállíthatók. A megállapított tényállás szerint 1916. évi szeptember hó 3-ától, tehát az ügylet kötését követő naptól kezdve, 1916. évi november hó 5-éig, forgalmi korlátozás gátolta a Szolnokra való szénszállítást és igy — a felebbezési bíróságnak ebből a tényállásból levont következtetése szerint — a kötés teljesítése a kikötött időben, vagyis 1916. szeptember havában, az alperesre nézve, vis major okából lehetetlenné vált. Nincs azonban tényként megállapítva és az iratok szerint az alperes nem is kérte tényként megállapítani, hogy ő a felperest 1916. év szeptember havában mjnt a teljesítésre kitűzött határidőben, a szállítás akadályairól és az ügylettől való elállási szándékáról értesítette volna ; sőt a 3. alatti levél szerint ez az értesítés csak 1916. évi november hó 25-én történt, jóllehet november hó 5-ikétől kezdve, a szállítás már akadályba nem ütközött; már pedig az időlegesen elháríthatatlan forgalmi akadály, a fent ismertetett szénkereskedelmi szokásnak a 3. alatti alperesi levélből is megállapítható helyes értelmezése mellett önmagában még nem szünteti meg a szerződést, hanem az eladónak a szerződéstől való ellálláshoz csak jogot ad; és a jóhiszemű kereskedelmi forgalomban megkívánt kölcsönös hűség és bizalom nem türi meg azt, hogy az eladó az ő teljesítési képéssége és készsége tekintetében a vevőt tulsokáig bizonytalanságban tartsa; ha tehát az eladó az ő elállási jogát sem a teljesítési határidőn belül, sem pedig a még ezután is fennállott szállítási akadály tartama alatt nem gyakorolta, ugy az akadály megszűntét követő husz nap eltelte után közölt elállás már nem tekinthető joghatályosnak és igy a már megszűnt szállítási akadály nem lehet 'a teljesítési kötelezettség alóli mentesülésnek alapja. 50. A K. T. 354. §-a esetén a teljesítéshez ragaszkodó féltől a késedelmes félnek, az utóbbi kérelme nélkUI, tehát önként engedélyezett utólagos teljesítési határidő a kártérítési összeg megállapításánál — szemben a teljesítési Időponttal, a birói joggyakorlat szerint — irányadónak nem tekinthető. (Curia 3620/918. P. VII. sz. — 1919. január 9.) i