Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Kereskedelmi jogunk jövőjéről. [Hozzászólás Berinkey Dénes:Irányelvek a jogalkotásban. Jogállam, 1919. 1-2. sz- 54-57. p.]

KERESKEDELMI A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ GRECSÁK KÁROLY ny. m. IgazságUgymlniszter. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: BUBLA FERENCZ Dr. SZENTÉ LAJOS curlat tanácselnök. ügyvéd. FŐMUNKATÁRS : Dr. KUNCZ ÖDÖN egyetemi tanár. Belmunkatársak: Or. AUER QYÖRQY államügyész, KOLOS JENŐ curial bíró, Dr.J-ÉVY BÉLA ügyvéd, Dr. NITSCHE GYŐZŐ a szabadalmi hivatal elnöke, Dr. SCHUSTER RUDOLF a szabadalmi tanács elnöke. Előfizetési ár: Egész évre . . 40 K. Félévre .... 20 K. Egy füzet ára . 4 K. TIZENHATODIK ÉVFOLYAM ő-«. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1919. MÁRCZIUS 1—15. Kereskedelmi jogunk jövőjéről Irta: Bubla Ferencz. Dr. Berinkey Dénes, a magyar népköztársaság kormányának első igazságügyminisztere és most miniszterelnöke a „Jogállam" 1919. évi 1 — 2. füzetében közzétett „Irányelvek a jogalkotásban" czimü rövid, de igen értékes czikkében többek között a következőket mondja: „Alig van jogi szabály, amely vagy amelynek előfeltételei ne függenének külföldi jogszabályoktól és a külföldi jogszabályok garancziáitól. Egyik állam jogszabályai sem állhatnak fenn tartósan és biztosan, ha a külföldi államok jogrendjében hiányoznak azok az előfeltételek, amelyek a belföldi jogszabály létét is biztosítják." Továbbá: „Ha valamely államot környező államokban megváltozik az állam formája és szerkezete, a társadalom gazdasági rendje, ha megváltozik ott a termelési tényezőkre vonatkozó szabályozás, az ily változás okvetlenül éreztetni fogja hatását a belföldi jogrendre is és alig lehet elgondolni, hogy valamely állam belső jogi rendje más államoktól teljesen elszigetelten, pusztán az állam hatalmi eszközeire támaszkodva, állandó ellentétben más államok jogrendjével, fenmaradhasson. A jogszabályok általában véve nemzetközileg vannak lehorgonyozva." De másrészt az idézett czikk a következőket is tartalmazza: „Nem idegen államok jogrendjéből átvett jogszabályokra, hanem olyan jogszabályokra van szükség, amelyeket azok, akikre a mindennapi életben az azokhoz alkalmazkodás bizva van, meg is tudnak tartani. Nem jelenti ez a külföldi törvényhozás tanulmányozásának kirekesztését, csak azt, hogy valamely jogszabályt ne tartsunk pusztán azért jónak, mert azt már külföldön életbeléptették. A jog lehető szocializálása legyen a tendenczia. Minden államban jöhetnek létre jó jogszabályok, amelyek az ottani viszonyok figyelembevételével életben maradhatnak, mert az egész társadalmi berendezkedésben és fegyelmezettségben meg vannak garancziáik; ily jogszabályok szolgai átültetése egy más államba a nélkül, hogy a jog élő garancziáit ugyanitt figyelemre méltatnők, csak játék és pedig veszedelmes játék, mert alkalmas arra, hogy szakadást idézzen elő az irott és az élő jog között." Továbbá: „Egyrészről tehát lehetetlen tartósan olyan szabályokat léptetni életbe, amelyek figyelmen kivül hagyják a külföldi jogokban érvényesülő tendencziákat, másrészt nem szabad olyan jogszabályokat alkotni, amelyeknek nincsenek meg a garancziái azokban, akik azt alkalmazzák." Az olvasó talán csodálkozik, hogy kereskedelmi jogunk jövőjéről irt czikkemet ezekkel a bő idézésekkel kezdem. De csakhamar rá fog jönni, hogy más irányelvekkel előállani kereskedelmi jogunk jövőjének megalapozásánál sem lehet. Azzal a különbséggel mégis, hogy a hazai kereskedelmi jog fejlesztésénél a nemzetközi vonatkozás még jobban előtérbe nyomul. Hogyan fejlődhetnék egészséges és életerős alapon kereskedelem, ha az arra alkalmazandó jogszabályok nincsenek összhangban azoknak a területeknek a kereskedelmi jogával, amelyekkel folytonos érintkezésre vagyunk utalva? Eddig a német birodalommal és Ausz*