Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

3—4. sz. Kereskedelmi Jog 89 zése erre az esetre alkalmazást nem nyerhet, mert az ellenséges arczvonaltól 30—40km.-nyi távolságban fekvő, polgárilag kiürített, de az ellenség elé felvonuló katonaság által megszállva tartott községben keletkezett és semminemű hadi czélt közvetlenül szolgáló katonai intézkedéssel összefüggésbe nem hozható tüzeset még abban az esetben sem minősíthető a háborúval szorosan egybekapcsolt és ez által közvetlenül előidézett az alperesnek a tüzeset által okozott kárért való felelősségét a többször idézett szerződési kikötés értelmében megszüntető eseménynek, ha való volna is az, hogy Szováta község a tüzeset idején a hadszintérbe beleesett s hogy a tüzet a községet megszállva tartó katonaságnak fegyelmezetlen, a közbiztoságot veszélyeztető garázdálkodó viselkedése idézte elő. Baleset biztosítás. 38. A katonai hatóság által balesetbiztosítási kötelezettség alá tartozó üzem rendelkezésére bocsátott és munkapótdijban részesített személyekre a balesetbiztosítás hatálya kiterjed. (Budapesti tábla 5804/1918. 9. P. sz. — 1918 * deczember 6.) Indokok: Az 1907 : XIX. t.-cz. 3. szakasza szerint mindazok, akik balesetbiztosítás hatálya alá tartozó üzemeknél akár állandóan, akár ideiglenesen kisegitőkép, avagy átmenetileg vannak alkalmazva, a bér vagy a fizetés nagyságára tekintet nélkül, balesetbiztosítási kötelezettség alá esnek. Az elsőbiróság ítéletében megállapított s a Pp. 515. szakasza értelmében e helyütt irányadó tényállás szerint, a katonai hatóság a felperes férjét ipari munkára bocsátotta az alperes czég rendelkezésére. Az alperes a felperes férjét a balesetbiztosítás hatálya alá esp üzemében, mint munkást, tényleg foglalkoztatta is, s munkájáért munkapótdijban részesítette; s felperes férje a czég részére, annak ipari üzemében végzett munka teljesítése közben szenvedte a halálos kimenetelű balesetet. Helyesen állapította meg. tehát az elsőbiróság, hogy az elhalt, az alperes czégnek balesetbiztosítás hatálya alá eső alkalmazottja volt. Minthogy pedig a hív. czikk 82. szakasza értelmében a biztosított személyek, illetőleg azok hátramaradottai a munkaadó ellen kártalanítási igényt csak akkor támaszthatnak, ha jogerős büntető bírósági ítélettel előzetesen megállapittatott, hogy a baleset a munkaadó, vagy oly megbízottja, akinek a megbízásból eredő eljárásáért az felelőséggel tartozik, szándékosan, vagy a 81. szakasz második bekezdésében említett gondatlanságával idézte elő, avagy ha a szándékosság, vagy gondatlanság büntetőbírósági megállapítása a balesetet előidézett személyében rejlő ok miatt nem volt lehetséges (83. §.); helyes az elsőbiróság ama döntése is, a mellyel a pert ennek törvényes előfeltételnek hiányából, mint a Pp. 180. szakasz 2. pontjában meghatározott pergátló körülmény okáról megszüntetfe. » Életbiztosítás. 39. Amennyiben a biztosító a hadikoczkázatot az általános biztosítási feltételek szerint magára vállalta, nem hivatkozhatik a különös feltételek ellenkező tartalmú kikötéseire, ha nem tudja bizonyítani, hogy utóbbiakat a biztosítottal közölte s annak azok teljesítését lehetővé tette. (Curia 3208/1918. P. IV. sz. — 1918. decz. 5.) I. Felperes már keresetében azt adta elő, hogy a 3) alatti szerződéssel létrejött életbiztosítás a háború folytán bekövetkezhető halálesetre már eredetileg is kiterjedt, alaptalanul panaszolja tehát az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felebbezési bíróság tulment a kereset álláspontján, mikor azt állapította meg, hogy a hadikoczkázat elvállalása a 3) alatti szerződésben kiköttetett. II. A 3) alatti kötvény kiegészítő részét képező általános feltételek 3. §-a 2. bekezdésének szószerinti világos szövege szerint az alperes hadikoczkázatot az erre vonatkozó különös feltételek értelmében magára vállalta; ha tehát az alperes azon az állásponton volt, hogy a 3) alatti kötvényben csak felemlített, de magából a kötvényből meg nem állapitható különös feltételek a biztosított előtt a korábbi biztosításból kifolyólag már ismeretes hadikoczkázati feltételekkel nem azonosak, akkor — a világháború folyamán a részben kifejlődött állandó gyakorlat értelmében — a szerződő feleket egymással szemben kötelező jóhiszeműség követelményeinek megfelelően tartozott volna e különös feltételeket a biztosítottal közölni és akként részére ezeknek teljesítését lehetővé tenni, az iratok tartalma szerint azonban az alperes a szerinte fenálló különös feltételeket a perben meg nem jelölte és ilyeneknek a biztosított féllel történt közlését maga sem állította, ezeknek a be nem tartása tehát a hadikoczkázat elvállalásának jogkövetkezményeit a biztosított, illetve a kedvezményezett hátrányára meg nem szüntetheti. A jogi döntés szompontjából a fentebbiek szerint egyedül mérvadó s nem is vitás tények mellett a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott ténymegállapításnak döntő jelentősége nincs, az ez iránybeii panaszok érdemi elbírálása tehát mellőztetett. Szemben azzal, hogy az alperes a hadikoczkázatot a kifejtettek szerint külön feltételek kikötése nélkül vállalta, az erre az ügyletre ki nem terjesztett külön feltételeknek a külön megállapodást szabályozó rendelkezése alkalmazást nem nyerhet, az erre vonatkozó felülvizsgálati panasz tehát tárgyilag alaptalan.