Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

40 üeressedelmi Jog 3—4. sz Váltó. 40. Ellenértékről kiállított váltónak külön kikötés nélkül történt átadása és átvétele esetében feleknek az a véleményezendő akarata, hogy az adós a váltót nem fizetésül, hanem fizetés végett (fedezetül) adja. (Curia 3611/918. P. IV. sz. — 1918. decz. 6.) A váltóadás tehát más megállapodás hiányában a felek közötti magánjogi viszonyt nem szüntetvén meg, ugy a váltóbirtokos, valamint a váltóadós a váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszonyból jogokat érvényesíthet, illetőleg kifogást meríthet. A nem vitás tényállás szerint alperes a kereseti váltót erdőkitermelési munka vállalásából, felmerülő munkadij ellenértékéül adta át a vele szerződő felperesi jogelődöknek; a vállalati munka egységénél fogva tehát az a, körülmény, hogy a váltóösszegnek- megfelelő munka teljesíttetett, a kereseti váltókat fedezeti jellegüktől meg nem fosztja s nem lehet akadálya annak, hogy alperes a munka hiányos, vagy be nem fejezett teljesítéséből származtatott kifogásait a váltóadóssal szemben érvényesítse. Tőzsde, 41. Még ha a szerződésben benn is foglaltatik, hogy az ügynököt jutalék nem illeti, ha a szerződ ás bármely okné| fegva sioreirozíatik^ a íeljes'tésre kötelezett egyoldalú elállása sem mentesiti az ügynöki jutalék fizetése alól. Delcredere provisió feiéken kikötés híján 1° o számítható. A bizományos mint onszerződő fél az igy kötött ügylet után szintén számithat províziót. (Bpesti tőzsdebiróság 2987/915. sz. — 1918. deczember 7.) A felperesi jutalékköveteléssel szemben alperes hivatkozott a peres felek közötti viszonyt szabályozó D) alatti szerződés V. 4. pontjára s ebből arra következtetett, hogy mivel azok a tételek, amelyek után felperes tőle jutalékot igényel keresetében, a háborús nehézségek miatt nem teljesítettek, felpereá tőle províziót nem követelhet. Hivatkozott arra is, hogy a szerződésben megállapított 372% os provízióban a felperes által vállalt delcrede folytán járó jutalék is benfoglaltatik ; mivel pedig a fenforgó és itt érvényesített tételekből felperes ténylegesen rizikót nem vállalt, a jutalék egy része, amelynek megállapítását a bíróságra bízta, levonásba helyezendő. Állította alperes azt is, hogy felperes a saját részére szállított áru után jutalékot nem követelhet. Előadta, hogy a Pasztificzió tétel után igényelt jutalékból mm-ként 40 fillér szállítási dij levonásba helyezendő, mert a D) alatti szerződés szerint felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a Pasztificzió fiumei czégnek a szállítandó lisztáruknál a vasútállomástól a vevő telepére való szállításnál felmerült költségeket ő fogja viselni. Minthogy azonban azok a tételek, amelyek után most jutalékot igényel, tényleg nem szállíttattak le, a felperes részére itt megállapított 2V2°/o-os jutalékból 40 fillér levonandó. Alperesnek a D) alatti szerződés V. 4. pontjára alapított védekezése alaptalan. Igaz ugyan, hogy a szerződés szerint az esetben, ha a létesített kötések bármely oknál fogva storniroztalnak, felperes alperestől jutalékot nem igényelhet. Az a körülmény mégis, hogy alperes egyoldalulag saját tetszése szerint valamely kötéstől eláll, s arra nem szállitt, nem jogosítja fel őt arra, hogy felperestől az őt egyébként jogosan megillető jutalék megfizetését megtagadja. Alperes maga adta elő, hogy azokat a kötéseket, amelyek alapján felperes most tőle jutalékot igényel, azért nem teljesítette, mert a háború, mint erőhatalom a teljesítésben öí akadályozta. Ez az alperesi álláspont azonban téves, mert a háború Önmagában véve erőhatalmat nem képez és alperes, amint az különösen a Pasztificzió tételre vonatkozólag a bíróság által beszerzett 8260— 1914. számú perben hozott ítéletből megálfapittatott, vevőivel szemben kártérítés fizetésére köteleztetett. Átadási késedelme tehát kétségtelen lévén, felperes joggal követelte tőle a jutalékot. Alperesnek azzal a kifogásával szemben, hogy a D) alatti szerződésben megállapított jutalékban a deicredere vállalásáért járó provízió is benfoglaltatik, felperes csupán a Paszíifikaczió tételnél emel kifogást és peres felek között, ennél a kérdésnél kizárólag a jutalék mennyisége volt vitás! A Pasztificzió féle tételre vonatkozólag a bíróság értelmezvén a D) alatti szerződést, megállapította, hogy itt felperes delcrederét nem válialt, mivel a szerződés záradékának 4. pontjában, ahol megállapittatott az, hogy a Pasztifikaczióval * kötött ügyletekben felperes 272°/o jutalékot kap, a deicredere vállalásáról említés nem tétetett. Minthogy tehát ennél az ügyletnél felperes irányában jótállást nem vállalt, nem lehet szó ezen a czimen jutalékból való külön levonásról. A többi tételnél a bíróság megállapította, hogy deicredere fejében felperes terhére összesen l°/o vonandó le a jutalékból, minthogy ez az az összeg, amelyet deicredere vállalás esetében provízió fejében megállapítani szokásszerü. Nem volt alapos alperesnek az a védekezése sem, hogy felperes az ő saját részére szállított liszt mennyiségek után jutalékot nem igényelhet, mert felperes, mint alperes bizományosa, onszerződő félként járván el, a jutalékot a K. T. 377. §-a értelmében felszámítani jogosított volt.