Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

3o Keresked szerint a teljesítés lehetősége fenforgott, mert felperes vevő a részére a K. T. 353. §-ában a szerződésszegő* eladóval szemben biztosított jogok közül szabadon választhatott s így a teljesítést igényelhette. Az alperesnek az az érvelése pedig, hogy a felperes az ő károsodását fedezeti vétellel elhárítani, illetve csökkenteni tartozott volna, a felebbezési bíróság Ítéletében erre nézve felhozott helyes indokokon felül még azért sem jöhetett figyelembe, mert njncs olyan jogszabály, amely a vevőt a késedelmes eladóval szemben fedezeti vétel eszközlésére kötelezné. Tüzkárbiztositás., 36. A biztosítottnak a biztosított tárgyakhoz való érdekét a biztosított tárgyak haszonbérbe adása nem szünteti meg. (Curia 4062/1918. P. IV. sz. — 1918. nov. 22.) A biztosítási szerződésnek valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt másolatában foglalt „Általános tüzkárbiztositási feltételek" 9. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a biztosított tárgyak bérbeadása bejelentési kötelezettség alá esnék, hanem a bejelentési kötelezettséget az ott felsorolt egyéb eseteken felül kifejezetten arra az esetre szabja meg, ha a biztosított fél személyében, vagy a biztosított tárgyakban ádás-vevés, csere, ajándékozás, zálogolás, vagy zárolás, csőd és végleszámolás folytán, vagy bármi módon változás történt, vagy a más fennálló haszonbérletben változás áll elő. * Ebből folyólag alaptalan alperesnek az erre vonatkozó tényállás iratellenességét vitató panasza. De nem alapos alperesnek a K. T. 484., 485. és 490. §-ainak téves értelmezésére alapított és a felebbezési bíróság jogi döntését támadó panasza sem. Ugyanis a felebbezési bíróság helyes okfejtése szerint a biztosítottnak a biztosított tárgyakhoz való érdekét a biztosított tárgyak haszonbérbeadása meg nem szüntette, következéskép az a körülmény, hogy az irányadó tényállás szerint felperes a biztosított cséplőkészletet a biztosítás tartama alatt haszonbérbe adta, az alperes kártérítési kötelezettségét nem befolyásolja, mert a haszonbérbeadás nem minősíthető a tűzveszélyt fokozó olyan lényeges változásnak, amelynek biztosított részéről való bejelentése a biztosítási szerződés érvényben tartásához, akár a szerződő felek megállapodásánál, akár a törvény rendelkezésénél fogva megkívántatnék, minélfogva a felebbezési bíróság az alperesnek a biztosítási szerződés hatályvesztettségére alapított kifogását helyesen mellőzte, s az alperesnek a biztosítási szerződésen alapuló felelősségét az anyagi jog helyes alkalmazásával állapította meg. elml Jog . _ ^ ^^^-'^CL^^^^S^SBB 37. Az ellenséges arcz vonal tói 30—áO km. távolban fekvő, polgárilag kiürített, de az ellenség elé felvonuló katonaság által megszállva tartott községben keletkezett és semminemű hadiczélt közvetlenül szolgáló katonai intézkedéssel összefüggésbe nem hozható tüzeset még abban az esetben sem volna minősíthető u. n. hadikárnak, ha való volna is, hogy az eset színhelye a harczszintérbe beleesett s a tüzesetet a községet megszállva tartó katonaság garázdálkodó viselkedése idézte elő. (Curia 3754/1918. P. IV. sz. — 1918. deczember 13.) A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított s ebben a tekintetben meg nem támadott tényállás szerint a felperesek tulajdonát képező, Szováta községhez tartozó fürdőtelepen fekvő s alperesnél tűzkár ellen biztosított vendéglőépület 1916. évi szeptember 26-án 'berendezésével együtt leégett. Ezen tényállás szerint Szováta községből a polgári lakosság a. Romániával kiütött háború következtében 1916. szeptember hó első felében eltávolíttatott, szeptember hó 19-én pedig a községet az elöljáróság is elhagyta és azontúl a községben az ellenségnek 1916. évi szeptember hó 30-án történt bevonulásáig a lakosság közül csak néhány öreg férfi és nő maradt s az 1. számú bosnyák herczegovinai gyalogezredhez tartozó katonák teljesítettek őrszolgálatot. Tény az is, hogy a községben tartózkodó katonák a biztosított ingatlanon volt vendéglő helyiségeiben állandóari megfordultak s hógy a csendőrség a vendéglő helyiségben levő pinczét több ízben feltörve találta. Azt az alperes is elismerte, hogy a tüzeset idején az ellenség Szováta községtől 30—40 km.-nyi távolságban táborozott. Erre a tényállásra tekintettel alaptalanul vitatja az alperes azt, hogy az általános biztosítási feltételek 1. §-ának második bekezdése értelmében kártérítési felelősséggel nem tartozik. Ugyanis az általános tűzkár biztosítási feltételek 1. §-ának második bekezdése szerint: „a biztosítás nem terjed ki hadi események által okozott oly károkra, melyek fegyveres erőtől vagy törvénytelen erőszaktól való megtámadtatás polgári zavargás, lázadás vagy hatósági rendelkezés következtében támadnak". Ebből folyólag az alperesnek a kártérítési felelősség megszűnésére alapított védekezése csak abban az esetben vezethet sikerre, ha a tüzesetet a szerződés idézett rendelkezésében egyenként megjelölt valamelyik esemény edézte elő. Az alperes azonban nem hozott fel s ennek következtében a felebbezési bíróság sem állapithatott meg olyan tényeket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a biztosított tárgyak valamely az általános tűzkár biztosítási feltételek l.§-ának második bekezdésében tüzetesen felsorolt esemény által előidézett tüz folytán semmisültek meg, következéskép az erre nézve felhozott okfejtés szerint helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a biztosítási szerződésnek az alperes kártérítési felelősségét kizáró idézett rendelke-