Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

3-4. M. Kereskedelmi Jog 57 ez okból a teljesítés részéről jogilag lehetetlen, ez az ő hibájául tekintendő és mert a K. T. 1. §-a értelmében a jelenlegi esetre is alkal­mazandó az az általános magánjogi szabály, hogy ha a szolgáltatás oly körülmény miatt lehetetlen, amelyért az adós felelős, a hitelező a nem teljesitésből eredő kárának megtéríté­sét követelheti. Ennek daczára a felperesnek a felebbezési bíróság jelzett téves jogi álláspontja ellen irá­nyuló felülvizsgálati panasza a megtámadott ítélet megváltoztatására azért nem vezethetett, mert habár az előadottak szerint a megállapí­tott tényállás nem nyújt alapot arra a követ­keztetésre, hogy a felperes az ügylet kötése­kor tudta azt, hogy az ügylet teljesítése az alperes részéről lehetetlen, hogy tehát ezt a lehetetlenséget a felperes ismerte, mindazon­által abból a megállapított lényből, hogy a felperesi faszénkereskedelmi és kiviteli rész­vénytársaság az élelmiszerekkel való kereske­dést erre vonatkozó iparigazolványnak a fel­hívott 1916 : IX. t.-cz. életbeléptét csak 3 nap­pal megelőzően megszerzésével, csak a tőr­vény életbelépte küszöbén, tehát nyilvánvalóan abból a czélból vonta üzleti körébe, hogy az élelmiszerekkel való kereskedésben a felhívott törvény rendelkezései által gátolva ne legyen, amiből az is megállapítható, hogy a felperes ennek a törvénynek közszükségleti czikkeknek nyerészkedés czéljából bárki részéről való meg­szerzését korlátoló rendelkezéseit jól ismerte, továbbá abból a körülményből, hogy ennek daczára a felperes nem is állította, hogy ő akár az alperestől való közvetlen kérdezőskö­dés utján, akár más uton és módon igyekezett volna meggyőződést szerezni arról, hogy az alperes a kérdéses káposztamennyiségnek a felperes részére leendő szállítás czéljából má­soktól való beszerzésére a felhívott törvény értelmében jogosítva van-e? és hogy a szer­ződés teljesítése alperes részéről nem lehetet­len-e? holott az ebben az irányban való gon­dosságra még az alperesnek polgári állása is — életjáradékos — nyilván késztethette volna, mindezekből a körülményekből azt a követ­keztetést kell levonni, hogy az alperes részé­ről elvállalt szolgáltatásnak jelzett lehetetlen­ségét a felperes a szerződés megkötésekor csak súlyos gondatlanságból nem ismerte. Minthogy pedig az a szerződő fél, aki másik fél részéről elvállalt szolgáltatás lehetet­lenségét a szerződés megkötésekor csak súlyos gondatlanságból nem ismerte, — a szerződés nem teljesítése miatt kártérítést nem követel­het, — ennélfogva a felebbezési bíróság dön­tése ennek az anyagjogi szabálynak megfelelő lévén, a felperesnek anyagjogi szabály meg­sértése miatt emelt panasza alaptalan. Gazdasági lehetetlenülés. 35. A háború tartama alatt kötött ügyletek tekintetében kialakult bírói gyakorlat értelmében a háborúnak a keret kedelmi forgalmat befolyásoló hatása a háború folyamán szerződő felet az általa elvállalt szállítási kötelezettség alól nem mentesiti, mert az áru-forgalomban a háború kö­vetkeztében szükségképen előálló nehézségekkel a Józan élet felfogása és gondos előrelátás mellett számolnia kel­lett annak, aki a háború alatt kötött ügylettel a háború tartama alatt áru szállítására vállalt kötelezettséget. Ebből önként folyik, hogy nz eladó a teljesítést pusztán abból az okból, hogy az áru beszerzése vagy szállítása nehézségekbe ütközik, avagy reá nézve a teljesítés az időközben bekövet­kezett rendkívüli áremelkedés miatt gazdaságilag hátrá­nyos, a különleges méltánylást igénylő esetek kivételével jogszerűen meg nem tagadhatja. — Nincs oly jogszabály, mely a vevőt a késedelmes eladóval szemben fedezeti vétel esz­közlésére kötelezné. (Curia 4620/1918. P.IV. si. — 1918. deczember 17.) Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított, meg nem támadott tényállás szerint a peres felek között a kereset alapjául szolgáló vételi ügylet 1915. évi november kö­zepén, tehát a háború tartama alatt köttetett meg akként, hogy az alperes az árut a vasúti forgalom megnyíltakor nyomban szállítani tar­tozik, alperes azonban az árut ennek ellenére sem szállította, hogy 1916. márczius hó 1-én, illetve 1916. márczius 17-én a vétel tárgyát képező deszka és lécz, valamint az egy waggon vikli kard áruk szállítását feltétlenül ígérte, mégis utóbb az áru szállítását a szerződéstől eltérőleg magasabb egységár fizetésétől tette függővé, amihez azonban a felperes hozzá nem járult. Erre a tényállásra és arra való tekintettel, hogy a szerződés teljesítésére nyitva állott idő­ben a szeged-szabadka-bács-almási vonalon a vasúti vonalzárlat különböző megszakításokkal 78 napon keresztül fel volt függesztve, amely idő alatt az áru a felperes részére akadálytala­nul szállítható volt, helyesen vonta le a feleb­bezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy az alperest az áru szállítása tekintetében kése­delem terheli. Ezzel szemben az áruval ren­delkező alperes gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik és a szerződésszerű szállításnak esetleg súlyosabb anyagi áldozatok árán való teljesítése alól ki nem térhet, mert a teljesítés lehetőségének esetleges súlyosbodása a saját mulasztásának következménye, olyan tények pedig nincsenek megállapítva, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy az alperes a szál­lítást csakis vagyoni romlása árán teljesíthetné. Kövelkezéskép a teljesítést minden jogos ok nélkül megtagadó alperes a méltányosság al­kalmazására számot nem tarthat. Alaptalanul vitatja az alperes azt is, hogy felperes a szállítás elmaradása folytán az adott körülmények között teljesítést nem, hanem leg­feljebb kártérítést igényelhetne, mert t ftntiek

Next

/
Thumbnails
Contents