Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]
M K«rtsk«4tl hozta íel, hogy a bútorok elkészítésében 1916. évi szeptember hó végéig őt bármilyen körülmény akadályozta volna; ha tehát meg is állapíttatnék, hogy 1917. év folyamán a szerződéses ár melletti teljesítés az alperesre nézve rendkívüli gazdasági hátránynyal járt volna, ez őt a jelen esetben a teljesítési kötelezettség alól még sem mentesítené: mert végeredményben saját késedelmének tudható be az, hogy a szerződést a munkabérek nagymérvű emelkedése előtt nem teljesítette. Maximális ár túllépése, 88. A turpis causán alapuló ügyletből folyó igény biról jogsegélyben nem részesülhet. Ennélfogva nem sértett jogszabályt a felebbezési biróság azzal, hogy az állítólag a jó •rkölcsbkbe ütköző ügyletből folyóan a felperes által felvett 1201 kor. 20 UH, összeget a megítélt követelésből bivatalból le nem számította.*) (Curia 3609/1918. P, IV. az. — 1918. deczember 4.) *) Adós maradt az ítélet annak kimondásával, hogy ha alperes a felvett összeg beszámítását kérte volna, vájjon a Curia azt beszámította volna-e a megitélt öszszegbe? (A VII. tanács álláspontja szerint igen.) Szerk, Szolgáltatás lehetetlenülése. 34. Az a szerződő fél, aki a másik fél részéről elvállalt szolgáltatás lehetetlenségét a szerződés megkötésekor csak súlyos gondatlanságból nem Ismerte, a szerződés nem teljesítése miatt kártérítést nem követelhet. (Curia 3603/918. P. IV. sz. — 1918. decz. 13.) Indokolás: A B) alatt csatolt nem kifogásolt kötlevél nem tartalmazván azt, hogy az alperes saját termésű és nem másoktól összevásárolandó káposztát adott el a felperesnek, nyilván alaptalan a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a megtámadott Ítéletben foglalt az a ténymegállapítás, hogy az alperes az általa másoktól összevásárlandó káposztát adott el a felperesnek. A felebbezési biróság az ítéletében felhívott községi bizonyítvány tartalmával egyezően állapította meg azt, hogy az alperes az 1916. október 1-je előtti időben csupán buzabevásárlással foglalkozott hivatásszerűen, hogy továbbá közszükségleti czikkeknek forgalombahozatal czéljából való beszerzésére hatósági engedélye nem volt és hogy káposztavásárlással hivatásszerüleg sohasem foglalkozott. A megállapított tényállásból a felebbezési bíróság helyes okfejtéssel vonta le azt a jogi következtetést, hogy a kérdéses 50 waggon káposztának felperes által alperestől megvásárlása és e tárgyban a B) alatti szerződés megkötése a felperest illetően törvényes tilalomba nem ütközött, ellenben az alperest illetően ennek a káposztamennyiségnek a felperes részére való szállítás végett s így nyerészkedési czélból másoktól való beszerzése az 1916: IX. IMI J«g «-4. *z. t.-cz. 1. §-ában meghatározott vétségét, tehát törvényben tiltott cselekményt képezett volna. Egymagából ebből a körülményből azonban tévesen vonta le a felebbezési biróság azt a további jogi következtetést, hogy ilyen körülmények között felperes az alperesnek tiltott cselekményre megnyerése czéljából kötötte meg a kereseti ügyletet az alperessel és hogy ebből folyóan az ügylet eredetileg érvénytelen lévén, abból a felperes jogokat, s igy kártérítési követelést nem származtathat. Arról ugyanis, hogy a felperes az alperesnek tiltott cselekményre megnyerése végett kötötte meg a kereseti ügyletet,, csak akkor lehetne szó, ha a felperes az ügylet megkötése alkalmával tudta volna azt, hogy az alperes a felperes részére szállítandó kérdéses káposztának másoktól való beszerzésére törvény szerint jogosítva nincsen s illetve, hogy az az alperesre nézve tiltott cselekményt képez és a kereseti ügyletet ennek tudatában kötötte meg az alperessel. Minthogy azonban a fennebb felhívott 1916 : IX. t.-cz. 1. §-a közszükségleti czikknek saját házi és gazdasági, vagy üzemi szükségletét aránytalanul meghaladó mennyiségben forgalombahozatal és nyerészkedés czéljából való beszerezésére nézve nem általános tilalmat állit fel, vagyis annak ilyen czélból való beszerzésétől nem általában mindenkit, hanem csak azt tiltja el. aki közszükségleti czikknek forgalombahozatalával hivatásszerüleg, vagy hivatásából folyóan nem foglalkozik, illetőleg a törvény életbelépte napján nem foglalkozott, vagy annak forgalombahozatal czéljából való beszerzésére hatósági engedélyt nem nyert, ennélfogva magánál a törvénynél fogva a felperes még nem tudhatta, illetőleg nem kellett tudnia azt, hogy az alperes ilyen czikk beszerzésére és továbbeladására nincsen jogosítva s illetve, hogy az az alperesre nézve a tőrvény szerint tiltott cselekményt képez. S minthogy a megtámadott Ítéletben nincsenek oly tények sem megállapítva, amelyekből okszerűen következtethető lenne, hogy erről a körülményről a felperes az ügyletkötés alkalmával akár az alperesnek erre vonatkozó közléséből, akár másként tudomással bírt és az ügyletet ennek tudatában kötötte meg, ez okból annak az emiitett körülménynek, hogy a kereseti ügyletnek teljesítése czéljából a kérdéses káposztának alperes részéről való beszerzése alperest illetően tiltott cselekményt képezett s igy az alperes által elvállalt szolgáltatás lehetetlen, csak az a jogi következménye, hogy a felperes a kérdéses káposztának tényleges szállítását az alperestől nem követelhette volna, de az egymagában az alperesnek kártérítési felelősségét, ha ennek feltételei egyébként fenforognának, már azért sem zárná ki, mert akár szándékosan, akár súlyos gondatlanságból vállalkozott is az alperes olyan szolgáltatásra, amely reá nézve tiltott cselekményt képez és