Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

«*» Keres ked HflZflI JOGGYAKORLAT. Általános. 81. Pasztán jogi kérdésben a bíróságnak szakértőket meghallgatni nem kell és ha meghallgatott is, véleményüket Irányadónak a bíróság elfogadni nem köteles, a Pp. 370. |-a szerint még abban az esetben sem, amely esetekben a Pp. S50. 9-a szerint szakértőket kell meghallgatni. (Curia 4091/1918. P. VIII. sz. — 1918. nov. 27.) 83. Jogszabály, hogy ítélt dolog csak a keresettel érvényesített Jog, vagy a Jogerős ítélet szükségképeni következményei tekintetében keletkezhetik. Ha tehát a kereset nem valamely Jog vegy jogviszony fennállásának megállapítására, banem csak a felek között létrejöttnek állított jogügyletből származó követelés egy részének érvényesítésére irányult, az ily keresetnek helytadó ítélet csak a keresettet érvényesített részkövetelés tekintetében lesz jogerőssé, de nem az ennek alapjánl szo gáló jogviszony fennállása tekintetében, amely az ítéleti rendelkezésnek nem tárgya, hanem csak mint előkérdés, az ítélet indokaiban nyer elbírálást. Ebbői következik, hogy a követelés egy része felett hozott Jogerős ítéletnek sem ténybeli, sem Jogi álláspontja nem kötelező, az utóbb a követelés másik része fetett ítélkező bíróságra •ézve. (Curia S622/1914. Rp. IV. sz. — 1918. decz. 10.) Czégbitorlás. SS. Még ha czégbitorlás esete nem is forog fenn, nincs jogi akadálya annak, hogy az egyik társtag az általa a társaság üzletének bejárata felett szerződésellenes alkalmazott és a bejegyzett czégszövegnek meg nem felelő czégtábla eltávolítására ítéletileg köteleztessék, a társasági tag a társaság másik tagjának szerződésellenes eljárásával előidézett tényleges állapotnak megszüntetését, a ezégbitorlás esetein kivül (s követelheti. (Curia 4087/1918. P. IV. 1918. november 29.) Betéti társaság. 3*. A K. T. 188. t-a értelmében a betéti társaság tagjaink egymásközti jogviszonyaira nézve elsősorban a társasági szerződés rendelkezései szolgálnak irányadóul és csak ha a szerződésben a tagok Jogviszonya nem szabályoltatott, alkalmazandók a tőrvényben megállapított eltérésekkel a közkereseti társaság tagjainak egymásközti jogviszonyait szabályozó törvényes Intézkedések. A társaság mérlegéce nem az ahhoz tartozó tárgyaknak eladás utján elérhető ára, forgalmi értéke, hanem azok beszerzési ára veendő fel. (Curia 8527/1918. P. IV. sz. — 1918. deczember 6.) A peres felek által megkötött társasági szerződés XlII-ik pontja értelmében a beltagnak joga van ahhoz, hogy a kültagok betétét a szerződés tartama alatt bármikor magához válthassa, amely esetben a beltag a kültag egész vagyonbetétjét kifizetni tartozik, ezenkívül igénye van még a kültagnak a kiválás évében a mérleg szerint mutatkozó tiszta nyereségben való részesedéshez. A kielégítés módjára nézve a peres felek e i m i J o g 88 a megállapított tényállás szerint azután, hogy az alperes közölte a felperessel, hogy annak betétjét magához kívánja váltani, felperes pedig a társasági szerződést 1907. évi június hó 30 ik napjára felmondotta, abban állapodtak meg, hogy felperes az 1917. év június hó 30-án záródó üzleti év végéig a társaságnak kültagja marad és részesedik az egész üzleti év tiszta nyereségében. Továbbá, hogy ekkor visszakapja vagyonbetétjét és az általa kölcsönadott összeget, amikor is az üzleti év nyereségéből a reá eső részt is meg fogja kapni. E szerint a tényállás szerint a felperes mint kültag által a társaságból való kilépése esetén igényelhető vagyonilletőség mennyiségét a felek már a társasági szerződésben szabályozták, következéskép ebben az esetben a K- T. 105. §-ának a kilépő társasági tagnak a társaságból való kiválással kapcsolatos jogviszonyait szabályozó intézkedése alkalmazásba nem jöhet, tehát a társasági szerződésnek a vagyon betétének megváltása folytán kilépő kültag vagyoni igényeit szabályozó rendelkezésével szemben a felperes nem követelheti azt, hogy a kielégítése a betéti társaság vagyonából reá eső illetőség kiadása által történjék, hanem csupán ahhoz lehet igénye, hogy a tényállás szerint már kifizetett vagyonbetéten és kölcsönadott összegen és ennek kamatán felül az utolsó üzleti év mérlegszerüleg kimutatott nyereségéből reá eső részesedés kiadassék. Ezen jogi álláspont helyességét az a körülmény is megerősíti, hogy a társasági szerződés XIV. pontja arra az esetre, amikor a társasági viszony a szerződési időtartam lejártával szűnik meg, a társasági tagok végkielégítésére nézve olyan intézkedést tartalmaz, hogy meg nem egyezés esetén a társaság vagyonának értékesítése az üzletnek és a czéghasználati jognak eladása végső esetben pedig a felszámolás veendő foganatba, fenntartván erre az esetre is a beltag részére azt a jogot, hogy a betevő (kültagok) részesedését ennek mérlegszerű összegében kifizethesse, s az üzletet a saját számlájára esetleg más kültagokkal folytathassa, amiből nyilvánvaló, hogy a szerződő felek a társasági szerződés tartama alatt kivált tag vagyoni igényeit máskép kívánták szabályozni, mint a társaságnak a szerződési idő lejártával való feloszlása következtében előálló vagyon felosztása esetét Mindezekhez képest helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint ebben az esetben a társaságból vagyonbetétjének megváltása okából kivált felperes által igényelhető járandóságot a már kifizetett betéten és kölcsönön felül még csupán az utolsó üzleti évben mérlegszerűen kimutatott nyereség reá eső részében határozta meg, minélfogva felperesnek a felebbezési bíróság ezen döntését támadó panasza megállható alappal nem bír. Nem alapss felperesnek a vagyoni mér-