Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

JJ—4^sz.' Kere sked szünetel. Ez a körülmény azonban a perek statisztikájában kifejezésre is jut. Bár pontos adataink nincsenek arról, hogy a tőzsdei forgalomból a perek mekkora százaléka kerülte el eddig a tőzsdebirósági Ítélkezést és jutott a rendes bíróságokhoz, de talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy sokkal nagyobb számú olyan per fekszik a tözsdebiróságnál, amely nem tőzsdei ügyletből keletkezett, mint a hány tőzsdei forgalomból keletkezett jogvita a rendes bíróságok elé jutott. Félő tehát, hogy a javaslat megvalósítása olyan értelemben, hogy a tőzsdebiróság hatásköre kizárólag csak a tőzsdeügyletekből keletkező jogvitákra szoríttatnék, nem csökkentené a rendes bíróságok túlterheltségét, hanem ellenkező hatást érne el. Ami a jogászi elemnek a tőzsdebirósági tanácsokba való bekapcsolását illeti, azt hiszem, hogy ez a jogkereső közönség osztatlan tetszésére találna ós üdvös eredményekre vezetne. Amdo kérdéses, hogy az esetben, ha a hatáskör a javaslat értelmében nyerne szabályozást, szükség volna-e akkor is a jogászi elem bevonására. Mert mi teszi ma indo* kolttá ennek a reformgondolatnak gyakorlati megvalósítását ? Csakis az, hogy nagyon gyakran olyan komplikált jogkérdések foglalkoztatják a tőzsdebiróságot, mikhez a legképzettebb laikus sem érthet. Ezek a jogkérdések azonban tapasztalatszerüleg éppen nem a tőzsdei forgalomból származó jogvitákban merülnek fel, hanem az u. n. külső perekben. A tőzsdei forgalomból származó kérdések rendszerint igen egyszerűek és bőségesen elférnek az unsanceok jogi kereteiben. Ezekben tehát legritkább esetben lesz szükség jogi szaktudásra. Ellenben a kikötés folytán idekerülő ügyekben a jogi tudás nagyon gyakran elengedhetetlen. Ezek alapján tehát inkább arra az eredményre kell jutnunk, hogy a hatáskör tervbevett módosítása esetén nincs szükség jogászbirákra. Ha azonban a mai helyzet megmarad,. akkor feltétlenül szükséges ez. Természetes, hogy az elmondottak nem változtatnak azon, hogy a czikben felvetett ós rendkívüli tetszetősen kifejtett gondolatok értékes anyagot tartalmaznak az elkövetkező reformnál. .A részvényes tájékozódási joga a közgyűlésen. A magyar K. T. a közgyűlés előkészítésénél nagyon szűkre szabja a társaság kötelezettségét a részvényesek tájékozása tekinteteben. A K. T. 198. §-a még a 218. §-sal együttesen sem akadályozzák meg, hogy a részvényesek a közgyűlésen teljes sötétségben ne maradjanak a társaság belélete tekintetében. A magyar törvény az egyénenkénti közlési kötelezettséget nem ismeri. Annál jelentősebb a Curiának mai számunkban közölt határozata (Rp. IV. 5462/1918. sz.), mely kimondja, hogy az igazgatóság a közgyűlésen megjelont s „érdeklődő" "részvényesnek köteles beható tájékozást nyújtani olyan leírások tokintotében, araee 1 m i J o g 31 lyekre vonatkozóan a közgyűlés elé terjesztett igazgatósági jelentós felvilágosító adatokat nem tartalmaz. A Curia átvette a bpesti Tábla helyes indokait (Előadó : Fehér Tamás), mely a felvilágosítás adási kötelezettség határát is megállapította, még pedig abban, hogy a társaság „lényeges" érdekét ne sértse; vagyis, hogy a „kiváncsiskodás" ne a konkurrens vállalat „érdeklődése" legyen a társaság titkai iránt, (L. Rathenau: „Vom Aktienwesen.') A csődeljárás köréből ritkán kapunk egyegy érdekes határozatot, aminek oka összefügg azzal is, hogy ujabb csődnyitások a ritkaságok közé tartoznak. A budapesti táblának nyílt alkalma két idevágó érdekes kérdéssel foglalkozni. Az egyik kérdés a Curia 11. sz. jogegységi határozatával függ össze, mely kimondta, hogy a személyes üzleti jogú gyógyszertár üzeméből előálló jövedelem végrehajtás alá vonható. Egy fővárosi gyógyszerész ellen csőd nyittatott. A tömeggondnok a 11. sz. jogegységi határozatra támaszkodva bement a gyógyszertárba s ott zár alá vévén annak jövedelmét, a gyógyszertár egész berendezését, sőt magukat a gyógyszereket is leltározni kezdte. Az érdekeltek ez ellen előterjesztéssel éltek az alapon, hogy a csőd közadósnak csupán végrehajtás alá vonható vagyonára terjed ki, már pedig a gyógyszertár berendezése s a gyógyszerek a foglalás alól mentesek. A tömeggondnok azzal érvelt, hogy miután a 11. sz. j. e. hat. alapján a gyógyszertár jövedelme zár alá vonható, e zár alá vétel másként nem foganatosítható, mintha az annak alapját képező összes vagyontárgyakat összeiratja s leltározza. Ugy a bpesti törvényszék (12. Cs. 32592/918.), mint a bpesti ítélőtábla (5111/918. sz.) tömeggondnok álláspontjára helyezkedett. — Amásik határozat, mely ugyanazon ügyben hozatott, a körül forgott, hogy ha a leltározó közegek (végrehajtó ós becsüs) nem voltak a leltározás egész folyama alatt jelen (pl. a vhtó többször nem jött oda a leltározáshoz) s ha bizonyítva van, hogy a leltározó közeg a leltározást ugy teljesítette, hogy az egyes tételeket a helyszínén papírszeletekre irta s csak otthon tisztázta le ; ellenben bizonyítva van, hogy az írásba foglalt leltár aláírása előtt tömeggondnok mégegyszer meggyőződött a leltár helyességéről, vájjon a leltározás megsemmisitendő-e ? Köztudomású tény (bár abusus), hogy hosszabb leltározásnál a végrehajtó urak nem szoktak végig jelen lenni s hogy a leltározást a tömeggondnok s a szakértő végzik, bár a végrehajtókra vonatkozó igazságügyi rendeletek előírják, hogy a végrehajtó eljárását személyesen köteles végezni. A nem ekként lefolytatott eljárás tehát szabálytalan. Kétségtelen azonban, hogy az egyébként anyagilag helyesen felvett leltár megsemmisítése az anyagi igazságba ütköznék ; miért is mindkét birósúg helyesen utasította el a leltár ellen