Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A tőzsdebiróság hivatása a háború után. [Hozzászólás Alföldy Ede: A tőzsdebíróság hivatása a háború után című cikkéhez. Jogállam, 1919. 1-2. sz. 130-140. p.]

Jiö^™™™^. Kercske SZEMLE. Berinkey Dénes, akinek igazságügyminisz­terré történt kineyezésekor csak hetekkel ezelőtt tolmácsoltuk reményteljes, bizakodó üdvözletünket* a magyar népköztársaság miniszterelnöke lett. Első ízben történik, hogy az igazságügyek intézője kerül az állam első tisztviselőjének székébe. Reméljük­hogy e kísérlet a hatalom és annak birtokosa szá. mára egyaránt sikerült preczedens lesz. A politika és az igazság talán ez esetben hajlandó lesz némi barátságos közeledésre. Az ország ügye a birákat szokatlan mér­tékben foglalkoztatja az utóbbi időben. Az általános és mindetí időben és helyen észlelt politizálási szen­vedély a birói dolgozó és tanácskozó szobák leve. gőjét a telítettségig itatta át. A nagy politikai át­alakulások nyomán járó káros jelenségek, amelyekről Eötvös, mint a szabadság napjának árnyékáról em­lékezik meg, amely „mint más árnyékok legnagyobb, midőn a szabadság napjá kél, s midőn alkonyához közelit" nyomasztóan éreztetik hatásukat az állam életének folyására. Aligha kívánná valaki, hogy a biró lénye ós egyénisége eltűnjön az embertársainak ügyét-baját rendezgető napi munkában, de ép oly kevéssé kivánatos, ha az igazságszolgáltatás gárdája politikai problémák megoldásában keres alkalmat képességei kifejtésére, avagy épen politikai meg­győződésének a nyilvánosság előtt ad kifejezést. Felesleges volna ezeknek az évtizedek óta alap. igazságoknak tartott megállapításoknak újbóli le­szegezóse, ha a forradalom vihara nem gyengítette volna el ezeknek erejét -éa nem juttatott volna megnyilvánuláshoz egy oly felfogást is, amely a birói tiszt gyakorlását a politikai életben való tevé­kenységgel összeegyeztethetőnek tartja. Félreismer­hetetlen jelenségek mutatkoztak pedig az iránt» hogy az utóbbi felfogásnak hívei jelentékenyebb számban vannak, hogysem azokat az elenyésző kisebbség lekicsinylő- elnevezésével lehetne illetni. Indokolt volt tehát, midőn az Országos Birói és Ügyészi Egyesület is állást foglalt e kérdésben a nyilvános politikai egyesületek működésében való részvétel tilalmát fentartandónak nyilvánítva. Az ellentétek egyesítése az értékes tulajdonságok köl­csönös bénulására vezet. Szerető gyűlölet, ébren alvás, beteg egészség, csak Romeo szerelmében egyesülhettek, de kizárják együttes jelenlétüket a valóságban, akárcsak a lelkiismeretes, hivatása ma­gaslatán álló biró és a küzdő, szükségképen az ellenfél eszközeihez alkalmazkodó pártpolitikus. A tőzsdebiróság hivatása a háború után czimen Dr. Alföldi Ede táblai tanácselnök a Jogállam januári füzetében érdekes tanulmányt irt. Szerinte a rendes bíróságok túlterhelésén, amely a perek várható szaporulata folytán még fokozódni delmi Jog ^^^^Jt^tJt^ fog, a tőzsdebiróság hatáskörének kiterjesztése ál­tal lehetne segíteni. A perrendi novellának az ille­tékességre vonatkozó mai szabályozása helyett a tőzsdebiróság hatáskörét ki kellene terjeszteni egy­ségesen a tőzsdei forgalomban kötött ügyletekből keletkező összes jogvitákra. Magának a tőzsdebiró­ságnak szervezetét oly irányban óhajtaná megrefor­málni, hogy általánosságban háromtagú tanácsra bizná az ítélkezést, de a jogászi elem bevonásával. Minden tanácsban egy hivatásos jogászbiró is rószt­venne, aki a jogi kérdésekben a szükséges útba­igazítást megadná. Ily módon a laikus biró gyakor­lati ösmeretei és a jogász szakképzettsége egész­séges kölcsönhatást gyakorolnának egymásra. Az a véleményünk, hogy ilyen ós hasonló kér­désekben épen most talán nem egészen időszerű állást foglalni ós javaslatokkal előállni. Az ország igazságszolgáltatására ós általában a belső igazga­tásra vonatkozó kérdések csak akkor kerülhetnek megvitatás alá, ha a területi kérdés végleg meg­oldódik. Mindenekelőtt ettől fog függni gazdasági életünk alakulása, amely az' igazságszolgáltatás jövőbeni alakulására is elsősorban döntő. Ha a multat és a jelent tartjuk szem előtt, arra a meg­győződésre kell jutnunk, hogy a tőzsdebirósági hatáskör kiterzesztése tapasztalatunk szerint nem él közóhajként a jogkereső közönségben. Sőt ellen­kezőleg. Bátran mondhatjuk, hogy különösen az utolsó esztendőkben mind gyakrabban olyan han­gok hallatszottak, amelyek a tőzsdebiróság hatás­körének erős megszorítását követelik. Ha. őszintén akarunk beszélni, nem habozhatunk annak kijelen­tésével, hogy a nagyközönség elégedetlen a tőzsde­birósági ítélkezéssel. Bármennyire szívesen elismer­jük is azt, hogy az ítéletek nivója jelentékenyen emelkedett, az ítélkezés mai technikája, az ügyek elintézésének rendkívüli lassúsága, az ítélkezések­ben megnyilatkozó ötletszerűség, megfelelő jogegy­ség hiánya és a megfelebbezhotetlenség állandó elégedetlenségre szolgáltatnak okot ós a jogkereső közönségnek nagy kárára szolgálnak. Remélhető ugyan, hogy a közel jövőben az erélyesebb vezetés e bajok egy részén segíteni fog. Kérdésnek tartjuk egyébként, hogy a javaslat csakugyan hatásköri kiterjesztést, vagy gyakorlatilag szólva, azt eredmónyezné-e, hogy ez által a perek jelentékeny része a rendes bíróságoktól a tőzsde­biróság hatáskörébe kerülne. Megfigyeléseink inkább arra engednek következtetni, hogy ez sem igy van. Különösen az utolsó esztendőkben a tőzsdeperek nagyrésze nem a tőzsdei forgalomból kontigentálódik. Ha a hatáskör ma oly módon volna szabályozva, amint azt a czikk kontemplálja, ugy inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy a tőzsdeperek száma sokkal kevesebb volna és a mai tőzsdeperek nagy része a rendes bíróságokhoz került volna. Hiszen igaz, hogy a tőzsdei áruforgalom négy év óta

Next

/
Thumbnails
Contents