Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk a háború alatt. [1. r.]

Keresked melyre az ügylet kötésekor nem számíthatott s mely reális nyereségnek nem tekinthető, ami joggyakorlatunk szerint nem jogosítja fel a másik felet a teljesítés vagy a kártérítés megtagadására, sem pedig kártérítés mérséklésére (máskép a német a joggyakorlat!). Az egyik fél aránytalan hasznával szemben kell állni a másik fél oly vagyoni hátrányának, melynek súlya az ő szerződésszegésével arányban nem állna s amire ő ekként a méltányosság követelményeinek nyilvánvaló megsértése nélkül nem kötelezhető. (így a Curia már 10.149/915. P.IV. sz. ítéletében K. J. 1916. évf. 11 — 12. sz.). Ugyanezen elv olvasható ki a Curia fent id. 6085/917. sz. ítéletében s hasonlóan a lapzárta előtt hozott s fent id. 3832/918. sz. ítéletében, melyben ugyanazon szerződés alapján mindkét fél nagy nyereséghez jutott s midőn az egyik fél nemteljesités miatt kártérítést kért, a másik fél azzal védekezett, hogy rá nézve gazdasági lehetetlenülést képez, ha a másik félnek oly nagy hasznot kénytelen fizetni; Vagyis nem elég bizonyítani, hogy a teljesítést vagy kártérítést követelő fél előre nem látott nagy hasznot kér, hanem azt is ki kell mutatni, hogy ennek teljesítése az adós vagyoni romlását okozná. Múlt évi czikkemben rámutattam arra az ellentétre, mely a maximális árak túllépése tekintetében a Curia két (VII. és VIII.) tanácsa között fenn forgott. A VIII. tanács álláspontja szerint a maximális árak túllépése tilos lévén, az ily módon létrejött ügyletek birói oltalomban nem részesíthetők, tehát a szerződő felek egyike sem követelhet teljesítést vagy kártérítést (P. VIII. 2147/917. K. J. 1917. évfolyam 21—22. sz.) A VII. tanács távaly még tétovázóan azt a nézetet vallotta, hogy még ha tiltott ügylet forogna is fenn, az ügylet csak a többletre nézve hatálytalan s a fizetett többlet visszakövetelhető, ül. az előleg visszakövetelhető (P. VII. 750/917. — K. J. 1917. évf. 21—22. sz.) Ezen jogvita/ mely már-már ugy volt, hogy jogegységi tanács elé kerül, ma már befejezést nyert. A VIII. tanács deferált és P. VIII. 661/917. sz. ítéletében (K. J. 7—8. sz.) elfogadta a VII. tanács álláspontját, kimondván, hogy: az 1914 : L. t.-cz. 1. §-a értelmében az ügylet csak a hatóságilag megszabott legmagasabb árat meghaladó többletre hatálytalan, ellenben a hatóságilag megállapított legmaga e 1 m i J o g 29 sabb árban vagy azon alul a felek szabadon szerződhetnek s a szerződésileg elvállalt kötelezettségek a hatósági árszabás keretén belül érvényesek és így teljesitendők: ezen az alapon tehát a birói segély a féltől meg nem tagadható. A fizetett vételár-többlet hat hónapon belül visszakövetelhető. Mely időponttól számíttatik a 6 hó ? A Curia szerint e határidő nem a vételügylet megkötése napjától, hanem a teljesített fizetés, mint a megtámadható jogcselekmény keletkezésének napjától számítandó. (7154/917. K. J. 13-14. sz.) Az árdrágító visszaélés utján megkötött ügylet mint közerkölcsiségbe ütköző (turpis causa) ügylet birói oltalomban nem részesül, abból követelést érvényesíteni nem lehet. (C. 129/918. K. J. 13—14. sz., 2211/918. K. J. 17—18. sz.). Ebből azonban nem következteti a Curia, hogy az ügyletben résztvevő felek teljesen el vannak zárva a birói úttól. Kiindulva ugyanis abból, hogy a maximális ár túllépésével kötött ügylet esetében a törvény (1914. L. t.-cz.) a megállapított árat meghaladó többlet visszakövetelését megengedte s ez alól nem tett kivételt még az esetre sem, ha a visszakövetelő fél is — a maximális árat ismerve — rosszhiszeműen kötötte az ügyletet, kimondja, hogy a fenti jogszabály nem zárja ki, hogy az ily ügylet alapján az egyik fél által a másik részére teljesített szolgáltatás, amennyiben annak megtartásával ez a fél gazdagodnék, visszakövetelhető legyen. (Fenti 2211/918. sz.it.) A hadiszállítások körül elkövetett visszaélések körében eddig vita tárgyát képezte, hogy az egyetemleges visszatérítési és kártérítési kötelezettség az 1915. XIX. t.-cz. 17. §. 1. és 2. bekezdésében emiitett eladón, vagy szállítón kívül az u. e. tőrvény 6. §. alá eső alszállitót, alvállalkozót, megbízottat, fuvarozóintézeti alkalmazottat és közbenjárót terheli-e? A Curia VIII. tanácsa e kérdést igenlően, a IV. tanács nemlegesen döntötte el. Egyik sem akart eltérni döntésétől, ugy hogy a kérdés jogegységi tanács elé került. A jogegységi tanács 20. számú polgári döntvénye e kérdést igenlően döntötte el. (K. J. 13—14. sz.) (Befejezés következik.)