Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk a háború alatt. [1. r.]

26 Kereskedelmi Jog 3—4. sz. vételi ügyleteknél a szállításra kötelezett fél teljesítési vagy kártérítési kötelezettsége stb.) Kezdetben az igazságszolgáltatás szekere a háború sarában nehezen döczögött, Justitia istenasszony paripái (bocsánat a hasonlatért) a szekeret ide-oda ránczigálták; ma azonban már a gyeplő szilárdan uralja a fogatot. Ma már a legfontosabb kérdésekben nincs eltérés a négyes, hetes és nyolczas tanácsok között s őrömmel állapítjuk meg, hogy a Kereskedelmi Jog mindig megtalálta a helyes megoldást. v A háborús judikaturát természetesen a vételi ügyletekből eredő jogviták uralták. Azért is mindjárt itt kezdjük. Mik azok a kérdések, melyek a vétel körében a leggyakrabban képezték vita tárgyát ? A rendszeresség kedvéért nézzük e kérdéseket azon sorrendben, ahogy a K. T.-ben egymás­után következnek. A K T. 336. §-a szerint a vétel létrejöttnek tekintetik, ha a felek ugy a vétel tárgyára, mint az árra nézve megegyeztek. Ha azonban az egyik fél kijelentése folytán az ügylet egyéb pontjait is megállapodás tárgyává kell tenni, a vétel csak akkor jön létre, ha a felek minden pontra nézve, ami a szerződés lényegéhez tartozik, megegyezésre jutottak. (C. 2008/1918. K. J. 19—20. sz.*) A 344. §. szerint a más helyről küldött áru veszélyét a fuvarozónak való átadásig az eladó viseli. Kérdés már most, hogy ha vevő az elküldés iránt rendelkezett, ezzel az áru már átadottnak tekintendő-e? Nem, mert a dispoziczió egymagában az átadást nem pótolja. (Bpesti it. tábla mint felülv. bg. 65797/1917. P. I. K. J. 5-6. sz.), ugyanígy (C. 7157/1918. K. J. 17—18. sz.) Ha pedig vevő guruló árut (rollende Waare), tehát egy már más czimére feladott árut vett meg, nem lehet arról szó, hogy a fuvarozás közben az árut ért veszély őt terheli. (C. 3890/917. VII. K. J. 3—4, sz.) A kikötött vagy a törvényi kellékeknek meg nem felelő árunak rendelkezésre bocsátá­sával a vevő elállhat az ügylettől. (348. §.) Az elállás a vevő egyoldalú joga s nyilatkozata joghatályosságához nem szükséges az eladónak elfogadási nyilatkozata. Minthogy azonban a K. T. 348. §-a nem az eladó, hanem a vevő védelmére szolgál, mindaddig, mig az eladó * A K. J. számai alatt mindig az 1918-as évfolya­mot kell érteni, hacsak egyébb évszám nincs feltüntetve. az elállási' nyilntkozatot el nem fogadja, a vevő nincs kötve elállási nyilatkozatához, azt visszavonhatja s ezzel az ügylethez tovább is ragaszkodhatik. (C. 3195/917. K. J. 1-2. sz.) Magánjogi csalás esetén az eladó nem hivatkozhatik arra, hogy a kifogásolás vagy rendelkezésre bocsátás elkésetten történt. (350. §.) Mikor beszélhetünk azonban csalás­ról? A Curia nem elégszik meg azzal, hogy az eladó más, vagy silányabb árut szállított, hanem magát a csalási szándékot, a dolust vagyis azt megköveteli, hogy az eladónak magának tudomása legyen az áru meghami­sításáról. (C. 2224/917. IV. K. J, 7—8. sz.) Vi­szont a vevő részéről a megtévesztettséget kívánja meg. Midőn tehát a vevő még a mag elvetése előtt észrevette, hogy a mag a mintától eltér, ennélfogva tévedésbe nem esett, csalás miatt nem panaszkodhatik. (C. , 836/918. VIII. K. J. 15—16. sz.) ' Mult évi összefoglalásomban (K. J. február és márcziusi szám) Dr. Wilhelm Károly tőzsde­birósági főtitkár helyettessel szemben (A nem tel­jesítés miatti kártérítés kérdéséhez [K. J. 3—4. sz.] vitattam, hogy ha az eladó a teljesítési határidő letelte előtt határozottan kijelenti, hogy szállítani nem fog, a vevő által követelhető kártérítési összeg és különbözet kiszámítási időpontjául nem a tel­jesítési határidő lejártának, hanem a teljesítés megtagadásának időpontja irányadó. Indo­kaimra nézve utalok az ott mondottakra. A Curia következetesen megmaradt ezen állás: pont mellett(C. 4603/1917. K. J. 1—2.sz.),ki­mondván azt is, hogy a vevő által tűzött utó­lagos teljesítési időben fennálló piaczi ár csu­pán az esetben vehető számításba, ha az utó­lagos teljesítési idő engedése a késedelmes eladó kérelmére történt. (C. 5880/917. K..J. 9-10. sz. C. 469/918—VII. K. J. 15—16. sz.) A K. T. 353. §-a értelmébenaz eladó teljesí­tési késedelme esetén a vevő a szerződés teljesí­tését is követelheti. Ezt azonban a Curia meg­szorítja — és pedig helyesen — akként, hogy a vevő ezen igénye iránt nem hagyhatja so­káig kétségben az eladót. Midőn tehát felperes maga állítja, hogy alperes 1915. november havi azon értesítésére, hogy szállítani nem fog, csak 1916. tavaszán nyilatkozott oly kép, hogy a teljesítéshez ragaszkodik, oly késede­lembe esett, melynek következményekép a nem teljesítés miatti kártérítéshez való igénye elveszett. (C. 6050/917. K. J. 9—10. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents