Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk a háború alatt. [1. r.]

3- 4 sz. Kereskedelmijog 27 A 354. §. szerint a szerződő felek közül az, aki teljesítés helyett kártérítést követelni vagy a szerződéstől elállni kíván, erről a másik felet azonnal értesíteni s ennek, ha az ügylet természete megengedi, utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik. Mi a következménye az értesítés elmaradásának? Csupán az, hogy a késedelmes fél az értesítés vételéig még mindig joghátrány nélkül teljesíthet. (C. 4524/917. K. J. 7—8. sz. 55/918. K. J. 13—14. sz. Állandó joggyakorlat.) Mikor lehet utólagos teljesítési határidőt kérni és mire ? A törvény azt mondja: ha az ügylet természete megengedi. A törvény tehát nem beszél eladóról vagy vevőről, áru vagy pénzszolgáltatásra kötelezett félről. A Curia azonban ezt ugy értelmezi, hogy az ügylet természetére — a K. T. 354. §. tekintetében — csupán az eladott áru elkészítéséhez, átadásához vagy szállításához szükséges idő szempontjából lehet hivatkozni, mert erre lehet szükséges utólagos teljesítési idő meghatározása, de nem a vételár kifizetésére nézve. (C. 1299/918. VII. K. J. 15-16. sz. ugyanígy C. 3578/918. sz. jelen számban.) Az utólagos teljesítési határidő a szerződéses határidővel egyenéitékü s amennyiben a szolgáltatás ezen idő alatt a kötelezett hibáján kivül fekvő okból általában vagy a kötelezettre nézve lehetetlenné" válik, a kötelezett a teljesítés kötelezettsége alól szabadul. (C. 6358/917. VII. K. J. 11—12. sz.) — Meddig kérhető ezen utólagos teljesítési határidő ? A Curia ezt negatíve dönti el, kimondván, hogy a vevőnek az ügylettől való jogosult elállása után utólagos teljesítési határidő engedélyezése iránti kérelemnek nincs helye. (C. 1776/917—IV. K. J. 3—4. sz.) Tehát amiként a szerződéstől való elállás jogát a K. T. 352. §-a alapján csupán a szerződéshez hü fél gyakorolhatja, ugy csupán az üzlettől való jogosult elállás szegheti útját az utólagos teljesítési -határidő kérésének. Az eladó nem teljesítése miatt a vevő kártérítést követelhet. (356. §. 2. bek.) És pedig piaczi árral biró árunál a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és piaczi, Hl. tőzsdei ár közötti különbözetet (abstrakt kár), de az sincs kizárva, hogy a vevő igazolható nagyobb (konkrét) kára megtérítését követelhesse. Itt több kérdés merül fel. Már tavalyi ismertetésemben rámutattam arra, hogy a Curia a teljesítés helyét liberálisan magyarázza, amennyiben ha a felek megállapodása szerint az áru máshová volt szállítandó, akkor nem a teljesítési hanem a rendeltetési helyen a teljesítés idejében mutatkozott árkülönbözet az irányadó. Ugyanezt mondta ki a Curia 1918-ban is. (IV. 7156/917. sz. a. K. J. 13—14. sz.) Nézzük a fedezeti vétel kérdését. Köteles-e a szerződéshez hü fél a késedelmes eladó rovására fedezeti vételt eszközölni vagy csupán jogosult ezt tenni ? Ki kell indulni abból a kereskedelmi forgalomban elfogadott elvből, hogy a szerződéshez hü fél a maga részéről is köteles mindent megtenni a kár 'enyhítésére s hogy a károsult nem követelheti oly kárának megtérítését, melyet kellő gondosság mellett elkerülhetett volna, ami tehát nem a szerződésszegésnek szükségszerű, hanem saját mulasztásának közvetlen következménye. (C. 6195/917. K. J. 11—12. sz.) Ebből kiindulva, másrészt pedig a vevő azon szerződési jogára támaszkodva, hogyha ő árut rendelt s áru van, azt be is szerezhesse, akár piaczi vagy tőzsdei árral biró áruról van szó, meg kell adni a jogot a vevőnek, hogy fedezeti vételt eszközölhessen, még akkor is, ha a fedezeti vételár nagyobb volna is a rendes piaczi árnál (ha a megfelelő gondossággal járt el!) így C. a fenti számú esetben. S e ^tekintetben a joggyakorlat egységes. Nem egységes azonban a joggyakorlat a tekintetben, hogy köteles-e a vevő fedezeti vételt gyakorolni? Itt is azonban különbséget kell tenni piaczi árral biró s egyéb áruk között. Előbbi esetben, ha a vevő csupán az árdifferencziát követeli, akkor a 356. §. 2. bek. értelmében nincs szüksége fedezeti vétel eszközlésére. Másként áll a dolog, ha a vevő nem a piaczi árkülönbözetet, hanem ezt meghaladó kártérítést követel, amihez a 356. §. 2. bekezdése értelmében kétségtelen joga van. Nem dönti el e kérdést a Curiának 1776/917. — IV. sz. ítélete sem, mert az csupán inczidentater mondja ki, hogy a vevőnek a nemtelj estesből származtatott kártérítéshez való joga független a fedezeti vétel eszközlésétől. (Ez esetben ugyanis felperes a nem szállított árut máshonnan beszerezte!) De igenis ezen elv foglaltatik ugyanezen tanács azon ítéletében, melyben kimondja, hogy a K. T. 356. §. 2-ik pontjában foglalt rendelkezés nem