Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A vasúti jog köréből

22 K e r e s k egyik közbenső állomásán két hétig vesztegelt, a vasutat nem gátolta vis major abban, hogy a feladót az üzletszabályzat 74. §-ának megfelelően rendelkezésre felhívja, ennek dacára mellőzte azt a felhívást s a tároló állomáson veszteglő nyitott kocsi rakománya a veszteglés két heti tartamának utolsó napján az állomáson tolató mozdony szikrájától meggyulladt és a tüz folytán elpusztult. Eszerint a tényállás szerint ebben az esetben a vasút részéről nem a nyitott kocsin való fuvarozás különös veszélyeivel szemben tanúsított szabálytalanság (helytelen besorozás, hiányos betakarás stb.), hanem a szállítási akadályok felmerülésénél alkalmazandó általános rendelkezéseket sértő mulasztás forog fenn, ami azonban az eset körülményei szerint a nyitott kocsin fuvarozott áru elégésére közvetett okul szolgálhat. Az üzletszabályzat 74. §-a értelmében: ha a már feladott árunak a feladó által előirt vagy a vasút által választott útirányban való szállítása akadályokba ütközik s a segélyutirány igénybe nem vehető, köteles a vasút a feladót rendelkezésre felhívni. Ez a felhívás azt a czélt szolgálja, hogy a szállítás akadályáról ekként értesített feladó rendelkezési jogának gyakorlásával megóvhassa tároló rakományát a vasúti üzem körében felmerülhető veszélyekkel szemben, az értesítés elmulasztásával tehát a vasút jogellenesen állandósítja a feladó hátrányára a veszély állapotát, amelyet ez a vasút szabályszerű eljárása mellett a feladó megfelelő rendelkezésével megszüntethetett volna. A vasútnak ez a vétkes mulasztása a fennebbi tényállás szerint a nyitott kocsi rakományának elégésére kétség kivül közvetett okot szolgáltathatott. Jogszabály az, hogy a vétkesség az azzal okozott kár tekintetében felelősségre kötelez, ez a felelősség pedig a vasúti üzletszabályzat rendelkezései szempontjából is független attól, hogy a kár a vétkességnek közvetlen vagy közvetett eredményeként jelentkezik-e? mert a 86. §. a vétkesség fenforgását a felelősség alól való mentesség abszolút akadályaként határozza meg, a vasút mentessége a fuvarozás ezen módjához fűződő s a vasút vétkességén kivül beátiható veszélyekből keletkezett kárra van korlátozva, arról tehát a vétlenségének mint esszenczíális feltétélnek hiányában nem lehet szó akár közvetlen, akár közvetett okot szolgáltatott a vasút vétkessége a kár bekővetked e 1 m i Jog 3—4. ÍZ. zésére, feltéve természetesen, hogy a vétkesség s a kár bekövetkezése közti okozati összefüggés megállapítható. Ha tehát a nyitott kocsin fuvarozott árunak a tároló állomáson elégését a vasútnak az a mulasztása tette lehetővé, hogy a feladót rendelkezésre fel nem hívta s igy megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy az árunak a tűzveszély körletéből való eltávolítása iránt rendelkezzék, ugy a vasút a kifejtettek szerint pusztán azon az alapon, hogy nyitott kocsin való fuvarozásról van szó, a 86. §-ban, részére feltételesen biztosított mentességet nem érvényesítheti. Az nem lehet kétséges, hogy az értesítés elmulasztása egymagában kártérítési alapul nem szolgálhat, mert a jogellenes cselekmény vagy mulasztás az anyagi jogszabályok értelmében csak a károsodás tényével való okozati összefüggés esetében s nem feltétlenül minősül a kártérítési kötelezettség alapjául. Az üzletszabályzat 74. §-ában meghatározott felhívás elmulasztása nem vonhatná maga után a vasút felelősségét akkor, ha a feladó a tárolásról való értesítés daczára sem juthatott Volna abba a helyzetbe, hogy a nyitóit kocsira rakott árujának biztonsága tekintetében czélra vezető rendelkezéseket foganatosítson, mert ebben az esetben a kár bekövetkezése nem az értesítési kötelesség-megsértésére, hanem a feladó rendelkezéseinek sikertelenségére volna visszavezetendő. A vasút felelősségének megállapítása tehát a terhére eső vétkesség fenforgása mellett a vétkesség s a károsító eredmény bekövetkezte közötti okozati összefüggés kimutatásához van kötve. Hogy az okozati összefüggés kérdésének elbírálásánál miként alkalmazandók a bizonyítási teher szabályai, erre vonatkozóan az a jogíétel irányadó, hogy a kár előidézésére tárgyilag alkalmas esemény bekövetkezése körül vétkes fél tartozik magát vétkességével szemben igazolni (exkulpálni) vagyis kimutatni azt, hogy a kár az ő vétkességének közrehatása nélkül is bekövetkezett volna. Ehhez képest a megállapított tényállás mellett nem lehet a feladóra hárítani annak bizonyítását, hogy a vasút részéről való értesítése esetében módjában állott volna a nyitott kocsin tároló árujának az adott helyzet veszélyeiből való kimentésére alkalmas rendelkezések foganatosítása, hanem a vasút köteles kimutatni ennek ellenkezőjét vagyis azt, hogy a feladó ily irányú rendelkezéseket az értesítés