Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A részvénytársaságok szabad költözködési joga. [Hozzászólás Oppler Emil: Áthelyezhetik-e a magyarországi részvénytársaságok székhelyüket alapszabálymódosítás útján Jugoszlávia területére? című cikkéhez. Jogtudományi Közlöny, 1918. 48. sz. 365. p.]

3—4. sz. Kereskedelmi Jog 23 megtörténte esetében sem foganatosíthatott, tehát a rendelkezésre való felhívás a feladó érdekeit nem szolgálhatta volna. A részvénytársaságok szabad költöz* ködési joga. Irta : Dr. Mautner Dezső, ügyvéd 1. A jugoszláv nemzeti tanács rendeletileg kötelezte a Magyarországon székelő, de Jugoszláviában teleppel bíró részvénytársaságokat, hogy székhelyeiket záros határidőn belül Magyarország területéről Jugoszlávia területére helyezzék át. A rendelet által érintett részvénytársaságok engedtek a kényszernek: közgyülésileg elhatározták székhelyeiknek Jugoszlávia területére való áthelyezését és alapszabályaikat megfelelően módosították, bíróságaink pedig az ilyen alapszabálymódositást a czégjegyzékbe bejegyezték és a társaság czégiratait a társaság czégének Jugoszláviában való bejegyzése végett az illetékes jugoszláv bírósághoz tették át azzal, hogy a társaság czégét annak ottani bejegyzése után az itteni czégjegyzékből töröltetni fogja. A Jogtudományi Közlöny mult évi 48. számában Dr. Oppler Emil bírálat alá vette czégbiróságainknak ezt az eljárását és abból indulva ki, hogy Jugoszlávia immár külföldnek tekintendő, oda konkludált, hogy a székhelyáthelyezést nem szabadott volna megengedni. Ezzel szemben a Jogtudományi Közlöny f. évi 1. számában azt fejtegettem, hogy czégbiróságaink helyesen jártak el, midőn a székhelyáthelyezésre vonatkozó közgyűlési határozatot a czégjegyzékben foganatosították, mert Horvát-Szlavonországok területe de jure még mindig nem tekinthető külföldnek, az iránt pedig semmi kétség sincsen, hogy a részvénytársaságok székhelyeiket az ország határain belül áthelyezhetik (a K. T. 150. §-a és 179. §-ának utolsó bekezdése alapján kifejlődött gyakorlat szerint). Igaz ugyan, hogy a népkormány követet küldött Jugoszláviába és viszont onnan követet fogadott el, azonban sem néphatározatban, sem néptörvényben nem nyert szentesítést Horvát-Szlavonországoknak a magyar államból való kiválása. Időközben — a fent idézett czikkem megírása óta — napvilágot látott az 1919. évi II. néptörvény az adó elől való menekülés meggátlásáról. E néptörvény 1. §-ának 2. bekezdése szerint azt, aki az adótól való menekülés czélzatával Horvát-Szlavónországok területére költözik ki vagy távozik el, ugy kell tekinteni, mintha az ország területéről költözött volna ki, vagy távozott volna el. A törvényhozó álláspontja tehát ma még az, hogy aki Horvát-Szlavonországok felületéről költözik ki, az nem költözött ki az ország területéről; csak fikczió gyanánt állítja fel a tételt, hogy Horvát-Szlavonországokba kiköltözöttet az ország területéről kiköltözöttnek kell tekinteni. A néptörvény 31. §-a pedig egy későbbi kormányrendeletnek tartja fenn még ezen fikczió érvénybeléptetését is. E §. szerint ugyanis azt az időpontot, amelytől a HorvátSzlavonországok területére való kiköltözést vagy eltávozást ugy kell tekinteni, mintha az külföldre történt volna, a kormány rendelettel fogja megállapítani. Most tehát már néptörvény állja útját annak a felfogásnak, mintha Horvát-Szlavonországok elszakadását a magyar közjog szempontjából megtörténtnek lehetne tekinteni, még mielőtt e tény törvényesen elismertetett volna. 2. Az 1919. évi II. néptörvény nem tiltja ugyan az országból való kiköltözést vagy eltávozást, de súlyos következményeket ró azokra, akik az országból kiköltöznek vagy eltávoznak. A néptörvény 1. §-a alá tartozók folytatólagosan, az annak 2. § a alá tartozók pedig háromszorosan adóznak, megtorlásul azért, hogy az országból kiköltöznek vagy eltávoznak. A néptörvény 22. § a szerint külön súlyos büntetés éri azokat, akik az ország területéről kiköltöznek vagy eltávoznak anélkül, hogy ebbeli szándékukat előzetesen bejelentették, vagyonakat bevallották és adófizetési kötelezettségüket óvadékkal biztosították. Kérdés: mennyiben alterálja a részvénytársaságok szabad költözködési jogát az 1919. évi II. néptörvény? 3. Kifejezetten sem az 1919. évi II. néptörvény, sem az 1918. július 26-iki német Steuerfluchtgesetz, amely a magyar tőrvénynek részben mintául szolgált, nem intézkedik e kérdésről. Egyik törvény sem mondja meg kifejezetten, hogy azok a rendelkezések, amelyek az adóalanyoknak az ország területéről való távozását meggátolni hivatvák, alkalma.