Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A magántisztviselők jogviszonyairól szóló rendelet s a munkaügyi bíráskodás

16 Kereskedelmi Jog 1—3. sz. határozatai, végzései és rendelkezései, valamint az egyes czukorgyáraknak e határozatok, végzések és rendelkezések alapján az alperessel szemben keletkezett vagyonjogi kötelezettségei és ugyanezen czukorgyáraknak a rendelet 23. §-a szerint kijáró részesedési jutalékai, mint az alperest terhelő vagyonjogi kötelezettségek között. S mig az előbbiek ellen panaszjogot biztosit a közélelmezési hivatalhoz, addig az emiitett vagyonjogi kötelezettségek tekintetében keletkezett jogvitákat választott bíróság elé utasítja. De még a 24. §. sern rendelkezik olyan különleges hatóságról, amely előtt az alperes az igénybe vett s kiutalt czukor vételárának megfizetése végett panaszolható. Amiből okszerűen következik, hogy ebbeli vagyonjogi kötelezettségek megtérítése végett az alperes a fenti általános jogszabálynál fogva a polgári bíróságok előtt perbevonható. A Pp. 9. §-ára alapított panasz már azért is alaptalan, mert valamely állam hatósági szervét a területen-kivtíliség kedvezménye nem illeti meg. A fellebbezési biróság ítéletének az illetékességet megállapító része ellen emelt felülvizsgálati panasz is alaptalan. Ugyanis a Pp. 31. §. 2-ik bekezdésének az a rendelkezése, hogy az itt meghatározott illetékességi okot igénybevevő felperes a követelés alapjául szolgáló megrendelést és az áru tényleges átvételét okirattal tartozik igazolni, azt jelenti, hogy az ügylet' létrejöttén kivül az árunak a vevő birtokába^ jutását is okirattal kell igazolni, de nem azt, hogy minden egyes esetben különálló előzetes megrendelésnek okirati igazolására van szükség; ami az árunak a vételi ügylet létrejövetelekor való azonnali elvitele esetén fogalmilag ki is van zárva. ' Alkalmazotti viszony. 4. A törvényesnél rövidebb felmondási időre" vonatkozó oly kikötés, mely egyoldalúan csak a munkaadó javára szól, a mwikaadó gazdasági fölényének kihasználását czélozván, a jő erkölcsökbe ütközik s Igy érvénytelen/(Curia 2123/918. P. VIII. sz. — 1918. okt. 8.) Alapos a felperes panasza annyiban, bogy a felebbezési biróság helytelen jogi álláspontot foglalt el abban a tekintetben, hogy a felmondás nélkül való elbocsátás jogának az alperes mint munkaadó javára egyoldalúan történt kikötése érvényes volna. Ugyanis, a NB) alatti szolgálati szerződés szerint a felek abban állapodtak meg, hogy felperes az alperes által teljesítendő építkezési munkálatoknál a müépitészi teendőket látja el. Habár ezek az építkezések ideiglenes jellegűek voltak s a felperes alkalmaztatása is kifejezetten ideiglenesnek jelentetett ki, mégis a dolog természetéből következik, hogy felperes az általa elvállalt és megkezdett müépitészi munkát bármikor tetszése szerint meg nem szüntethette, mert ez az építkezési munka félbeszakítását s az alperes károsodását vonhatta volna maga után, felperes tehát, ha a szolgálati szerződést megszüntetni akarta, tartozott volna erről alperest eleve értesíteni, hogy helyettesítéséről gondoskodhassék, vagyis tartozott volna felmondani. Ebből azonban következik, hogy a szerződésnek az a feltétele, amely szerint alperesnek „bármikor minden felmondás nélkül jogában áll felperest a szolgálatból elbocsátani," érvénytelennek tekintendő, mert az elfogadott birói gyakorlat szerint a törvényesnél rövidebb felmondási időre vonatkozó olyan kikötésben, amely egyoldalúan csak a munkaadó javára szól, a munkaadó gazdasági fölényének a kihasználására irányuló czélzat ismerhető fel, ami pedig a jó erkölcsökkel össze nem egyeztethető. Ily jogi álláspont mellett, arra való tekintettel, hogy alperes nem az építési munka befejezése miatt bocsátotta el felperest, s hogy felperes a felmondás nélkül való elbocsátásra okot nem szolgáltatott, kétségtelen, hogy felperest a felmondási időre járó illetményei megilletik és pedig tekintet nélkül arra, hogy felperesnek elbocsátása után katonai szolgálatra be kellett-e vonulnia, mert a katonai szolgálat alóli felmentésének a megszüntetése épen arra vezethető vissza, hogy alperes a felperest jogellenesen bocsátotta el felmondás nélkül. •• Részvénytársaság. 5. A részvénytársaság igazgatóságának és felügyelő-bizottságának tagjai törvényes ellenőrzési kötelességüknek megszegéséből kifolyóan a társaság hitelezőivel szemben kártérítésre csak abban az esetbei kötelezhetők, ha a hitelezők megkárosítását okozó visszaélésekről tudtak vagy azokról a köteles gondosság kifejtése mellett tudomást szerezhettek s azok megakadályozását vagy megszüntetését vétkesen elmulasztották. (Curia 4974/1918. P. IV. sz. — 1618. okt. 8.) A felperesek részéről ezen az alapon támasztott kártérítési igény tehát az alperesek, a P. takarék és hitelintézet részvénytársaság állítólagos igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjai ellen csak annak bizonyítása esetében volna sikerrel érvényesíthető, hogy ők a társaság volj vezérigazgatójának a társaság anyagi összeomlását előidéző visszaélései megelőzése vagy megszüntetése körül vétkes magatartást tanúsítottak, s hogy a károsító eredmény bekövetkezése ezzel a vétkes mulasztásukkal áll okozati összefüggésben. A nem vitás perbeit tényállás szerint a T. K. volt vezérigazgató ellen csalárd bukás, magánokirathamisitás és sikkasztás büntettn miatt lefolytatott bűnügyi eljárás során megállapítást uyert, hogy T. K. a vezetése alatt állott pénzintézet terhére nagy számú váltókat hamisított, azokat leszámitoltatta s értéküket felvette, a vállalat kereske-