Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A magántisztviselők jogviszonyairól szóló rendelet s a munkaügyi bíráskodás

1—2. sz. K e r e s k e d delmi könyveit a hitelezők megkárosítására irányuló czélzattal meghamisította s egyes betéteket a vonatkozó bejegyzések meghamisítása mellett jogtalanul eltulajdonított; emellett a tényállás mellett a fennebb megjelölt jogszabály éltelmében a felpereseknek azt kellett volna az alperesek határozottjtagadásával szemben kimutatniok, hogy az igazgatóságnak s a felügyelő-bizottságnak a szintén nem vitás tényállás szerint földművesekből álló tagjai az esperes-lelkészi áldásánál fogva magasabb műveltségű vezérigazgatónak nyilván leplezett visszaéléseit az üzletvezetésnek rendes gondosság melletti ellenőrzésével felismerhették s azok meggátlására alkalmas befolyást gyakorolhattak volna Ebben az irányban azonban a felperesek az alperest vétkes mulasztásának fenforgására vonatkozóan közelebbi részletes adatokat elő nem terjesztettek, ezek hiányában pedig a kártérítési kötelezettség alapjául szolgáló vétkesség az alperesek terhére annál kevésbé állapitható meg, mert a hamis mérlegek és számadások aláírása a kétségtelen rosszhiszeműség, vagy a körülményekhez képest sikerrel megszerezhető tájékozódás gondatlan elmulasztásának esetein kivül az ellenőrzés körüli vétkesség tekintete alá nem vonható. Stornó. 6. A kártalanítási dl] (storno) csak hosszú lejáratú kölcsön esetén köthető ki hatásosan. A kártalanítási dij nem követelhető, midőn a kölcsönt az adós a hitelező felmondása folytán fizeti vissza. (Curia 3732/1918. P. VJII. sz. — 1918. november 19.) A csatolt kötelezvény nem vitás tartalma szerint felperesek által a kölcsönösszeg, hat havi bármelyik fél részéről eszközölhető felmondás után volt visszafizetendő és felperesek magukat 2°/o kártalanítási dij fizetésére is kötelezték annak az egy esetnek a kivételével, ha alperes azon okból mondaná fel a kölcsönt, mert felperesek a kamatláb felemelést el nem fogadnák. Minthogy eszerint a fenforgó esetben nem hosszú lejáratú kölcsönről van szó, kártalanítási dtj pedig ennek természetéből folyóan joggyakorlatunk értelmében is csak hosszú lejáraiu kölcsön esetén köthető ki joghatályosan a jelzett kötelezvénynek a kártalanítási dij fizetésére vonatkozó rendelkezése érvényleten. Érvénytelennek tekintendő ez a fenforgó esetben annál inkább, mert e kikötés szerint a hitelezőt a jelzett egyetlen eset kivételével minden más esetben, tehát akkor is kártalanítási dij illetné, ha a kölcsönt nem az adós, hanem ő mondaná fel, már pedig kártalanítását czélozza, hogy az adós a hosszú lejáratú kamatozó kölcsönt a hosszú lejárat előtt fizeti vissza, fogalmánál és természeténél fogva nem követelhető olyan esetben, amikor a kölcsönt az adós a hitelező felmondása folytán fizeti c 1 m i J o g 17 vissza, amikor tehát a hitelező esetleges kára a hitelező saját tényének a jogkövetkezménye. Sztrájk és boykott. 7. A sztrájk és boykott csak akkor mentesiti a késedelmes adóst, ha ez a sztrájk vagy boykott általános és nem vezethető vissza az adós hibájára. (Curia 3178/1918. P. IT. sz. — 1918. okt. 24.) Annak megállapítása, vájjon a szerződő felek megegyező jogügyleti akarat kijelentésüknek érvényességét okiratba foglalástól, illetőleg kötlevélnek és ellenkötlevélnek kicserélésétől tették*e függővé, vagy sem : nem tény, hanem jogkérdés, mert ennek megállapításánál a bíróság a beismert, illetőleg bizonyított ténykörülményeknek a tárgyilagos jogban előirt joghatását határozza meg. De még abban az esetben is, ha a felek a kötlevelek kicserélésétől tették függővé a megbeszélt jogügylet érvényességét; a kötlevélbe csak olyan jogügyleti kikötés foglalható, amelyre nézve á felek előzetesen egyetértőleg megállapodtak. Mivel pedig a sztrájk és boykott csak akkor mentesiti a késedelmes adóst, ha ez a sztrájk, vagy boykott általános és beállása nem vezethető vissza az adós hibájára; mivel továbbá, az alperes nem ilyen' irányú kikötést foglalt a kötlevélbe, hanem abba általánosságban a sztrájkot és boykottot, mint mentesítő okot vette fel s ezzel az általánosan kötelező jogszabályok ellenére súlyosbította a felperes jogi helyzetét, ennélfogva az alperes a kötlevelekbe az idézett kikötést jogosulatlanul vette fel. Vétel 8. A fedezeti vétel nem szabálytalan, mert eladóra nem sérelmes, ha vevő azt silányabb áruban eszközölte. (Curia 2874/1918. P. VII. sz. — 1918. okt. 10.) Az ítélet kiindulási alapját tevő azt a döntést ugyanis, hogy a szállítási kötelezettségének teljesítésében késedelembe esett, felperes nem támadta meg. Ebből következőleg pedig a K. T. 336. §-ának 2. pontjában törvényes alapját találja felebbezési bíróság Ítéletének az az álláspontja, hogy felperes alperesnek felelős azért a káráért, amelyet az a felperes elmulasztotta szállításra tett fedezeti vételével szenvedett. Hogy alperes a fedezeti vételt silányabb minőségű, ennélfogva tehát olcsóbb áruban végezte, mint aminő a szerződési volt, minta felperes terhére eső különbözetre csak csökkentő hatású tény, a felperesre nem volt sérelmes; ezt a megállapítást pedig felperes nem támadta meg, hogy az az áru, melyet alperesnek az elmaradt szállítmány pótlására ő megajánlott, a szerződésétől eltérő gombo, lyitása, tehát a kikötött kelléknek meg nem felelő volt.