Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A magántisztviselők jogviszonyairól szóló rendelet s a munkaügyi bíráskodás

HAZAI JOGGYAKORLAT. Altalános. 1. A K. T. meghatározza ugyan, hegy a kereskedő olyan kereskedelmi könyveket tarUzik vezetni, amelyek ügyleteit és vagyoni állását feltüntetik, de nem határozza meg kötelezően a helyet, ahol tzek a könyvek vezetendök. Mindazáltal a K, T. most felhívott rendelkezéséből okszerűen következik az, hogy a kereskedő könyveit telepének helyén vezesse, hacsak kivételesen kényszerítő okok miatt erre nem képes; mert csak a telep helyén válik lehetségessé, hogy a kereskedelmi könyvekben foglalt bevezetések adott időpontban egyezzenek a kereskedő ügyleteivel és vagyoni állásával. (Curia 3010/1918. P. IV. sz. — 1918. október 11.) Ezekből következik, hogy a Pp. 32. §-ában a bejegyzett kereskedő részére az e §-ban körülirt követelés tekintetében biztosított az az illetékesség, hogy a bejegyzett kereskedő annak a helynek bírósága előtt is perelhet, ahol az ügylet megkötésekor a könyvet vezették, helyesen és okszerűen ugy értelmezendő, hogy a bejegyzett kereskedő telepének helyét időközben változtatva, mégis az ügyletkötéskor volt telepének bírósága előtt perelhet. De a Pp. 32. §-ának idézett rendelkezése nem jogosítja fel a bejegyzett kereskedőt arra, hogy az ezen §-ban biztosított illetékesség elnyerése végett könyveit telepének helyén kivül fekvő és tetszése szerint választott helyen vezethesse, mert ezzel az eljárással a törvény helyes értelme kijátszatnék. Ezekből folyik, hogy a, felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint a Kúnszentmiklóson bejegyzett kereskecfő felperes nem veheti a Pp. 32. §-a alapján igénybe a budapesti bíróságok illetékességét csak azért, mert könyveibe a bejegyzéseket Budapesten eszközli. 2. Azt a kérdést, vájjon valamely vitás igény feletti Ítélkezés a közigazgatási hatóság vagy a bíróság hatáskörébe tartozik-t, annak az általános jogelvnek az alapján kell elbírálni, hogy ameinyiben a törvény eltérően nem rendelkezik, közjogi viszonyból származtatott igény elbírálására a közigazgatási bíróságnak, magánjogi viszonyból eredő igény elbírálására pedig a bíróságnak van hatásköre. (Curia 3681/1918. P. LV. sz. — 1918. nov. 21.) A fenforgó esetben a felperes követelését közjogi viszonyból eredőnek kellett minősíteni. Mert az alperes (Kávéközpont) olyan közigazgatási alakulat, mely törvény alapján kibocsátott kormányhatósági rendelet folytán közérdekű czélok megvalósítása végett létesült és mert a kereseti követelést felperes abból származtatja, hogy alperes a kereskedelemügyi miniszter 2. alatt csatolt rendelete folytán igénybe vette (elrekvirálta) a felperes kávéját s ezért megtérítésül a kereseti összeggel kevesebbet fizetett, mint amennyit fizetni köteles lett volna s mert ekép a kereseti követelésnek jogi alapja nem a felek közötti szerződéses magánjogi viszony, hanem az 1914: L. t.-cz.-en alapuló kormányhatósági törvényes rendelkezés. Felperes tehát ezt a fentiek szerint közjogi viszonyból származtatott igényét már az előrebocsátott általános elv szerint is csupán közigazgatási hatóság előtt érvényesítheti, mert ez alól az elv alól a törvény a fenforgó esetre nemcsak hogy kivételt nem állapit meg, sőt külön törvénynek, az 1914 : L. t.-cz. 7. §-ának a rendelkezéséből is nyilvánvaló az, hogy a közszükségleti czikkek igénybe vételéből folyó ugy szolgáltatási, mint megtérítési kötelmek felett a közigazgatási hatóságok vannak hivatva eljárni. Az idézett törvényszakasz 2-ik bekezdése ugyanis akép rendelkezik, hogy a kötelezettségek felől, ha vita vagy panasz merül fel, a közigazgatási hatóságok határoznak. Miután az idézett t.-cz. 2., 3. és 4. §§-ai a szolgáltatásról 6. §-a pedig a szolgáltatásért járó megtérítésről megelőzően külön rendelkezik; nem lehet kétség az iránt, hogy a következő 7. §-ban használj azok alatt a kötelezettségek alatt, melyek felől a közigazgatási hatóságok határoznak, nemcsak a szolgáltatási, hanem a megtéritést kötelezettség is értendő. 3." Af jogi személynek abbeli Jogi jellegén, hogy vagyonjogi Jogoknak és kötelezettségeknek alanyává válhatik, nem változtat az a körülmény, hogy a jogi személy egyszersmind hatóság vagy hatósági közeg, illetőleg szerv. Ebből viszont következik, hogy a jogi személy jellegével felruházott szerv különös törvényintézkedés hiányában az általa vállalt vagyonjogi kötelezettségért a polgári bíróságnál perbevonható, mert a vagyonjogi perek elbírálása a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. (Curia 5649/1918. P. IV. sz. — 1918. .november 26.) (Mint fejben .. .) Mivel pedig a felebbezési bíróság ítéletének meg nem támadott tényállása szerint az alperes (Zuckerzentrale Wien) az osztrák miniszteri rendelet 2. §-a értelmében jogi személynek van nyilvánítva, alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az a panasza, hogy az alperes, mint hatósági szerv ebbeli minőségénél fogva csak akkor volna polgári biróság előtt perbevonható az őt terhelő vagyonjogi kötelezettségek teljesítése végett, ha ennek a hatósági szervnek vagyonjogi perei kifejezetten a polgári bíróságok hatáskörébe volnának utalva. Az alperesnek az a további felülvizsgálati panasza sem alapos, hogy a felebbezési biróság az alperes szervezetéről szóló osztrák miniszteri rendelet 25. §-a ellenére állapította meg a polgári biróság hatáskörét, noha ez a 25. §. az alperes ellen támasziható vagyonjogi követelések elbírálását az osztrák közélelmezési hivatalnak, tehát közigazgatási hatóságnak hatáskörébe utalta. Az osztrák közélelmezési hivatal által az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg 1917. évi szeptember 25-én kelt rendelet 24. és 25. fainak egybevetéséből kitűnik, hogy maga a rendelet is különbséget tesz az alperesnek