Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A magánalkalmazottak szolgálati viszonya tárgyában kiadott rendeletről

1—2. sz. Keresked a romlás veszélye nélkül el nem tarthatók. Ezt pedig az eladóra hárítani módfelett méltánytalan volna. Ha a magánalkalmazottak jogviszonyaiból keletkező viták elintézésénél az a felfogás érvényesült, hogy külön e czélra alkotott bíróságok vannak hivatva a döntésre, talán megfontolás tárgyává kellene tenni azt, vájjon nem volna-e szükséges ezen sokkal komplikáltabb perviták elintézését is nem kizárólag hivatásos birákból álló jogászbiróságok dön* tésére bizni és pedig a pert megelőző kötelező egyességi kísérlettel. Minden félreértést elkerülendő, hangsúlyozni kívánom, hogy ez korántsem jelenti a bíróságok iránti bizalmatlanságot. A kérdés felvetésére az indít, hogy a nem jogászszakemberek bevonásával alakított vegyes bíróságok figyelme inkább kiterjed az esetek gazdasági vonatkozásaira. Anélkül, hogy bármily konkrét javaslatot kívánnék előterjeszteni, feltétlenül szükségesnek tartanám a birói túlsúly megtartását. A szakértők meghallgatására vonatkozó ellenvetés talán nem egészen lesz helytálló. Egészen más jellegű a szakértő birótárs kötetlen informatív tájékoztatása, mmt a bizonyitékképen kihallgatott ' szakértőnek konkrét kérdésekre adott szakvéleménye. Az itt megérintett kérdések korántsem merítik ki a háború befejezése folytán az ügyletek teljesítése körül felmerült kérdéseket. Ezek azonban oly számosak, hogy a nekünk megszabott keretben el nem férnek. Egymagukban a különböző központok által a fennálló rendeletek értelmében zár alá vett áwk szállítása körül annyi nehéz probléma merült fel, hogy azok alig tekinthetők át. Talán az itt kiragadott kérdések, ha nem is nagyon beható megvilágítása, valamivel hozzájárul a zavarok tisztázásához. A magánalkalmazottak szolgálati viszonya tárgyában kiadott rendeletről. Irta: Dr. Mann Kálmán keresk. min. fogalmazó. A czimben idézett rendelet értelmezése körül megindult vita jellemző arra a háborús viszonyok szülte türelmetlenségre, amellyel egyfelől a túlfűtött fantázia, másfelől a még ma is jelentkező tartózkodás minden szocziálpolitikai alkotást fogad napjainkban, de bizonyságát szolgáltatja annak a sajnálatos ténynek is, hogy érdekeltségeink még az életérdekeiket e 1 m i J o g 9 ily közelről érintő jogszabályok magyarázásánál is milyen — szinté a felületesség határain mozgó — közömbösséggel járnak el. Ezek a különböző érdekeltségek nézőszögéből kiinduló magyarázatok sok esetben vélt hiányokat és Jiibákat kifogásolnak, miközben szem elől tévesztik a tényleg megvilágítást igénylő kérdéseket s így alkalmassá válnak a jogot nem ismerő elemek megtévesztésére és ezáltal a különböző érdekettségi árnyalatok között fennálló viszony elmérgesitésére. Azonban bizonyosra vehető, hogy a kellő jogászi felkészültséggel rendelkező munkaügyi bíróságoknak a jogalkotás czélját szem előtt tartó magyarázata a rendeletben megállapított jogok és kötelezettségek tekintetében felmerült kételyeket könnyen el fogja oszlatni. A rendelet czélja nem lehetett más, mint a) az átmeneti munkanélküliségnek a lehető minimumra való korlátozása (és pedig ugy a munkanélküli alkalmazottak száma, mint a munkanélküliség időtartama tekintetében) b) az államot a munkanélküliségből átmenetileg terhelő óriási kötelezettségeknek a hábotu alatt megerősödött magántőkére való lehető áthárítása s ily módon az alkalmazotti tömegek megélhetésének a gazdasági élet újraéledéséig leendő biztosítása. A jogalkotó tényezőnek ez a különböző rendelkezésekből könnyen kiismerhető szándéka, de még inkább a rendelet bevezető mondatában arra történt utalása, hogy a háború esetére szóló kivételes felhatalmazás alapján kíván rendelkezni, megvilágítja, annak a sok oldalról felmerült kérdésnek a tarthatatlanságát, hogy a rendelet hatálya az átmeneti időn tul, illetve a háborús gazdasági viszonyok megváltozása utáni időre is ki fog-e terjedni? Ami azonban természetszerűleg nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a kormány a rendelet hatályát az esetleges ^szükséghez képest meghosszabbítsa a békekötés időpontján tul is, amely időpontban a háború esetére szóló felhatalmazás alapján kiadott rendeletek hatálya egyébként automaticze megszűnnék. • Az 1. §. kiemeli és szolgálati szerződésük szünetelésének''kimondásával különleges elbánásban részesiti azokat az alkalmazottakat, akik 1914. évi július hó 25-én szolgálatban állottak és a háboru'ideje alatt katonai szolgálatot teljesítettek, Ez a rendelkezés — ellentétben a hatályon kívül helyezett 4118/1915.