Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A háború megszűnésének hatása az ügyletek teljesítésére

Kereskedelmi Jog ben meghaladják az egyén kárviselőképességét. Áll ez a fosztogatások és rablások azon eseteiben is, amelyekben akár ellenséges betörés, akár az állam saját polgárainak ily bűncselekményeiről van szó. Lehetetlen, hogy az állam kitérjen a felelősség elől és valami alkalmi törvénynyel kizárja saját kártérítési kötelezettségét. Bármily súlyos anyagi helyzetben is legyen az állam; mindezeket a károkat meg kell, hogy térítse. Az ehhez szükséges fedezetet, ha másképen nem, külön e czélból kirovandó közterhekből kell etőteremteni. Olyanszerü ez, mintha kényszer-biztosítás volna. Meg kell osztani az Összesség között az egyeseket ért károsodást, mert hisz amúgy is puszta véletlenen mult és múlik, hogy melyikünket ért hasonló baj. Rendkívüli nagy nehézségeket okoz az ügyletek teljesítése körül a vasutaknak hosszú időn át tartó forgalom szünetelése. Az általános szabályok szerint ez kitolja a teljesítés idejét az akadályok megszűntéig. A tulhosszu ideig tartó bizonytalanság nemcsak az árakban, de sok áru értékesítésének lehetőségében olyan változásokat idéz elő, amely érdekmúlást jelent. A forgalmi ügyletekben általában benn rejlő bizonyos fokú fixitás tapasztalatszerüleg még erősebben tapad ezen ügyletekhez az abnormális viszonyok közepette. A feleknek legtöbb esetben az az érdekük, hogy a megkötött ügylet bizonyos időn belül feltétlenül teljesedésbe menjen. Azontúl érdekét veszti a felekre nézve. Bajos tehát a vevőt arra kényszeríteni, hogy 3 vagy 4 hónap múlva, amikor az emiitett akadályok megszűnnek, vegye át az árut, amelyre már vagy egyáltalában/ nincs szüksége, vagy igen jelentékeny veszteséggel képes azt értékesíteni. Másrészt az is bizonyos, hogy az eladóra is méltánytalan következményeket hárítana az ügylettől való elállás. Épen ezért a jogszolgáltatásra hárul az a feladat, hogy ne a merev jogszabály-Ítélkezést, hanem a méltányosságot tartsa szem előtt. Sajnos, ezek az esetek többnyire olyanok, hogy nem tűrik el a jogi Ítélkezést. Majdnem azt mondanám, hogy ezekre fel kellene függeszteni a közönséges jogszabályok alkalmazását és mint specziális gazdasági alakulatokat a józan belátás szerint kellene eldönteni. Ugyanez a helyzet a megszállás folytán fennakadt teljesítéseknél. Beláthatatlan idő múlva fog a helyzet tisztázódni. Egyelőre ugy látszik, hogy nagyon 1—2. sz. hosszú ideig nem lehet az ellenséges csapatok által megszállott területekről árut elszállítani. Azon eseteken kivül, amelyekben e helyek a teljesítés helyéül tekintendők, a vevőt arra kényszeríteni, hogy az árut ott vegye át nemcsak jogi okokból, de az elsősorban szem előtt tartandó gazdasági okokból, bajos. Másrészt az eladóra hárítani a helyzet egész súlyát, szintén nagyfokú igazságtalanság. A veszélyviselés stb. jogszabályok alkalmazása ilyen esetekben csődöt mond. Csakis a kár igazságos megosztása adhat megnyugtató etintézést. Hasonló természetű nehézségek állják útját az ügyletek lebonyolításának az ország elszakadt részeibe, vagy a monarchia volt államaiba való kiszállításnak. Ránk nézve ez a kérdés különösen nagy horderejű, mert köztudomású, hogy Ausztriának több tartományát mi láttuk el csaknem kizárólag főzelék, zöldség, takarmány, stb. nemüekkel. Jóllehet a háború egész tartama alatt az ilyfajta ügyletek különböző megszorításoknak voltak alávetve, ami azonban korántsem egyértelmű a, mai helyzettel. Ezeknél az ügyleteknél a teljesítési hely rendszerint az a hely, ahol az áru a felek tudomása szerint van, vagy ahol a kötelezett fél lakik. Ez alapon tehát a vevő itt tartozik az árut átvenni. A kiszállításról való gondoskodás azonban eleve meddő még akkor is, ha a fennálló rendelkezésekben megkívánt előfeltételek (szállítási igazolvány stb.) megszereztetek is. Megtagadhatja-e tehát a vevő az átvételt és fizetést, avagy tartozik az árut a teljesítési helyen átvenni és kifizetni, vagy szorithatja-e az eladót arra, hogy várjon az átadással, amíg a helyzet megváltozik? Olyan kérdések, amikre nem könnyű a helyes választ megtalálni. Bizonyos, hogy olyan körülmények következtek be, (a monarchia teljes felbomlása és uj államok és államformák alakulása) amik a legnagyobb gondosság mellett sem voltak előreláthatók. Az sem kétséges, hogy a teljesítés a vevőre sok esetben elviselhetetlen károkat hárítana. Ezekben az esetekben azonban mégis aligha lehet más megállapodásra jutni, mint arra, hogy a vevő a teljesítési helyen tartozik az árut átvenni és a továbbértékesítésről, illetőleg az azzal való rendelkezésről maga gondoskodni. Egyéb megoldási lehetőség ezekben az esetekben azért nem kínálkozik, mert ezek az áruk rendszerint olyan természetűek, hogy hosszabb időn át