Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Tételes intézkedések valutánk védelme érdekében

36 Kereske képesség csökkenésével esnék árfolyama. A bankjegy azonban jelenleg törvényes fizető eszköz, sőt pénz, melyet névértékben köteles mindenki fizetésül elfogadni. Viszont a külföldro kifolyó bankjegymennyiség korlátozása kétségtelenül növelni fogja azok árfolyamát. A kedvező hatás elmaradhatatlan. A bankjegygyei egyenlő elbánás alá esnek a rendelet szerint a kincstári utalványok is, amelyek segélyével, minthogy azok a külföld szempontjából a bankjegynél is forgalomképesebbek, a rendelet czéljának elérése meghiusitható volna. Egyedül az állósitott államadóssági kötvényeink és egyéb hitelpapírjaink forgalma mentes a devizaközpont ellenőrzése alól. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy állampapírjaink forgalomképességének csökkentését elakartuk kerülni, hiszen elsőrendű nemzetgazdasági érdek, hogy ezek a papírok a külföld felé szabad utat találjanak. Ha az ily értékpapírok külföldre szóló eladása önmagában álló ügylet, nem is származik belőle semmi hátrány, ellenértéke a központ ellenőrzése alá kerül s vele szaporodik a rendelkezésünkre álló külföldi valuta. Másként áll azonban a dolog, ha a kivitt értékpapírral a külföldről behozott áruért fiz tnek. Ebben az esetben a külföldi kereskedő a papírokat a belföldi piaczon értékesítheti s ezzel nemcsak a bankjegy kiviteli tilalom kedvező hatása maradna el, de állami vagy magángazdasági hitelünkre is károsan hatna. Ugyanezzel a hátránynyal járhat a külföldi hitelpapírok forgalmának szabadon hagyása, melyeket a külföldi valutát helyettesítő értékek (csekk, váltó stb.) között nem emlit a rendelet. Kétségkívül nyomós érdekek voltak irányadók az értékpapírok szabad forgalmának fentartásában. Mégis ez az egyetlen gyenge pont meghiúsíthatja az elérni szándékolt hatásokat. A mult év februárjában autonóm alapon szervezett devizaközpont működése nem felelvén meg a hozzáfűzött várakozásoknak, szükségessé vált törvényes hatálylyal rendezni a külföldi fizetőeszközök forgalmát a központot e forgalom kizárólagos szabályozásának jogával felruházni. Egyidejűleg megszüntették a bankjegy s a kincstári utalványok szabad forgalmát. Ha a bel- és külföldi értékpapírok forgalmában valutánkra hátrányos üzérkedés mutatkoznék, a korlátozás, ill. tilalom hatályát bizonyára ezekre is ki fogják terjeszteni. A rendelet megalkotóinak számot kellett vetniök azzal, vájjon nem nagyobb e a kisórletezéssel járó veszély, mint az értékpapírok forgalmára is kiterjedő radikális megoldás. A gazdasági élet jelenségei hamarosan meg fogják mutatni, helyes volt-e ez a habozó óvatosság, felmerül-e a most mellőzött korlátozás teljes keresztülvitelének szüksége. Dr. Vágó János, ügyvéd. delmi Jog 3—4. az. A vasúti fuvarozási jog egységesítésének múltjáról és jövőjéről értekezik Von der Legén berlini tanár a D. J. Z. utolsó (1917. 1—2.) számában. A tárgyalt kérdéseknek kitűnő ismerője, aki a nemzetközi vasúti egyezmények előkészítésében többizben vett részt, nem szánt széles kört az egységesítő törekvések érvényesülése számára. Különbséget tesz v. d. Leyen mindenekelőtt a vasúti közjog és a magánjog körébe tartozó intézkedések között. Az elsők közé tartoznak a vasúti politika, helyiérdekű és magánvasutak engedélyezése korlátozása, államositása, a munkások szolgálati viszonyainak rendezése tárgyában, valamint a vasutak megadóztatására, a vasutaknak a posta, távbeszélő és táviró intézetekhez való viszonyára vonatkozó jogszabályok. Ezek tekintetében a több évtizedes gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapul vétele folytán sokban hasonlítanak a monarchia államainak és Németországnak rendelkezései egymáshoz. Mindazonáltal fennmaradtak a helyi viszonyoknak és az intézmény különleges berendezésének megfelelő különbségek, melyeknek kiküszöbölése a jövőben sem lenne kívánatos ós czélszerü A vasúti magánjog körébe tartozó rendelkezések már alkalmasabbak az egységesítésre, de ezek közül is elsősorban a vasut-forgalmi jogra vonatkozók. Már az eddigi fejlődés is arra mutatott, hogy itt feltétlenül szükséges a jogszabályoknak egy — esetleg államközi szerződések igénybevételével való összehangolása. Számos kérdésben törtónt ez a berni nemzetközi egyezmények utján. A szerződő országok lakosainak a személyszállítás és árufuvarozás szempontjából való egyenjogúsága, az átfutó vasúti kocsik kezelése, közvetlen tarifák engedélyezése ily nemzetközi és felmondásuk tekintetében megszorított, egyezmények keretében nyert egységes megoldást. Noha teljes egyetértés a vonatkozó jogszabályok tekintetében épen ujabban, az uj német birodalmi keresk. törvény életbelépte óta fenn nem áll. Ezekben a rendelkezésekben pedig nagyon is kívánatos lenne — szerző szerint — a teljes megegyezés. Az árufuvarozási jog egységesítését már a berni nemzetközi egyazmóny túlnyomó részben megvalósította, ugy hogy lényeges újításokra ezen a téren már nincsen szükség, Fel" téve természetesen, hogy a nemzetközi egyezmények továbbra is fentarthatók lesznek. V. d. Leyen ugyan a nemzetközi jogászoknak a felfogását magáévá teszi, hogy háború daczára sem kell megszűntéknek tekinteni a fel nem mondott egyezményeket, mégis kétségesnek tartja, hogy a békekötés után rövid időn belül ellenségeinkkel szemben a nemzetközi egyezmények hatályát vissza kívánjuk állítani. Az újításokra pedig inkább abban az irányban lesz szükség, hogy az egyezmények érvényét a szövetséges többi államokra, különösen pedig a semlegesekre kiterjesztjük. Ez természetesen csak ujabb egyezmény keretében volna lehetséges, mely-