Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1917 / 3-4. szám - Tételes intézkedések valutánk védelme érdekében
törvényi rendezés szempontjából még teljesen aktuális marad, de még megnyugtatóbb lett volna, ha ezt a munkát a birói gyakorlat irányításával a módosítás megkönnyítette volna. E dolgozat vázlatos oldalrajz csupán, a kártérítési jog világának egészében, — mely még a „vétkesség" beleilleszkedését sem vizsgálja, — de e kis kép is elárulja az „egész" kirajzolásának bokros és mély nehézségeit. KÜLÖNFÉLÉK. Teljes ülési határozat a megbízó felelőssége tárgyában.*) A m. kir. Curia a f. év január hó 23-án tartott teljes ülésben a közpolgári ügyek jogegységi tanácsának 13. számú döntvényét hatályon kivül helyezte ós a következő módon oldotta meg a megbizó felelősségre vonatkozó kérdést. „Aki valamely ügyének ellátására maga helyett mást rendel ki, azért a kárért, amelyet a kirendelt az ügykörébe eső teendők toljesitésében harmadik személynek jogellenesen okoz, csupán saját vétkessége esetében felel. Ez a vétkesség nem forog fenn, ha a megbizó bebizonyítja, hogy a kirendeltnek megválasztásánál s amennyiben felügyeletre, utasításra, vagy a tennivalók teljesítéséhez eszközök nyújtására van szükség, ennél is a kellő gondosságot kifejtette, vagy hogy a kár a megbízónak a kellő gondossága kifejtése esetében is bekövetkezett volna." „Ez a szabály nem vonatkozik azokra az esetekre, amelyekre valamely külön törvény, és amelyekre az üzem vagy a foglalkozás veszélyessége illetve természete vagy terjedelme alapján a biró a vétkesség nélkül való felelősséget megállapítja." A kir. Curia döntésében figyelembe vette különösen azt, hogy a mai forgalmi élet jogos érdekeit sem a vétkesség sem a tárgyi felelősség rideg alkalmazása nem képes kielégíteni. Módot kell adni a bírónak, hogy a konkrét esetben gondosan mérlegelhesse, hogy az eset körülményei, a foglalkozás, illetve az üzem természete, illetve veszélyessége vagy annak terjedelméhez képest és az érdekelt felek vagyon viszonyaira tekintettel is jogos és móltányos-e, hogy a megbizó saját vétkessége nélkül feleljen a megbizott által okozott kárért. X Tételes intézkedések valutánk védelme érdekében. A merkantilizmus lomtárba került eszméi a tótelesjog világában újra feltámadtak. A háborús gazdaságban megrendült valutánkat különösen a külkereskedelmi forgalomban fenyegeti veszély. A semleges államokkal, de hatalmas szövetségesünk, Németországgal szemben is egyre több •) Lásd erről a kérdésről lapnnk jelen számában dr. Bárd József czlkkét. nehézséggel jár behozatali többletünkből eredő tartozásaink kiegyenlítése. Pontos statisztikai adatok hiányában is megállapítható, hogy nemcsak külkereskedelmi, hanem nemzetközi fizetési mórlegünk is passzív. Minden ujabb, a külföldnek tartozó fizetés annyival rontja pénzügyünk állapotát, amenynyivel a külföldi valutához képest fizetőeszközeink, főleg pénzünk viszonylagos értéke csökkent. Az amúgy is emelkedő háborús árakat kettőzötten nagyobb pénzmennyiséggel fizetjük a külföldnek. Az ezen szempontot figyelembe vétele mellett készült, a külfölddel való forgalmunkat szabályozó, folyó év január elsején életbelépett kormányrendelet mélyebben belenyúlt a gazdasági szervezet autonómiájába, mint azt a legszélső merkantilisták valaha ajánlották. Minden a külfölddel kötött ügyletből, vagy bármely elszámolási folyószámla viszonyból eredő követelés, csekk, váltó, érme az Osztrák-Magyar bank vezetése alatt álló deviza központ rendelkezésére bocsátandó. A magánosok — akár kereskedő, akár nem — birtokában levő külföldi érezpénz, vagy bármely külföldi valutára szóló követelés csak a devizaközpont utján hozható forgalomba a belföldön, vagy fordítható külföldön ^teljesítendő fizetésekre. Miután igy a fizetőeszközök csak a devizaközpont utján szerezhetők meg, a külfölddel való áruforgalom teljesen a devizaközpont ellenőrzése alá került. Minden egyes esetben a központ ítélete alá bocsátandó, hogy valamely kereskedő egy bizonyos árut behozhat-e s ha igen, mily mennyiségben. Valósággal minden egyes behozott tételhez előzetes hatósági engedély kell. Nem hozható be áru külföldről kivitt áru ellenében sem, mert hiszen minden külföldről szerzett valuta a devizaközpont rendelkezése alá kerül. A rendelet legnevezetesebb rendelkezése mégis a . bankjegyek külföldi forgalmára vonatkozó. A bankjegy fogalma szerint a jegybank utalványa, melynek értelmében az előmutató kívánságára a raj la megjelölt mennyiségű órezpénzt tartozik fizetni. Ez a sajátossága a bankjegynek a háború kitörésével megszűnt. A bank érezpénzt kiszolgáltatni jegyei ellenében nem köteles. Ennek következtében azok értéke nem a névértékben megjelölt törvényes pénz, hanem hitelpapír minősége után igazodik. Mint hitelpapír árfolyamingadozásoknak van kitéve. A rendelet még tovább megy a bankjegybirtokos jogainak megszorításában. Megtiltja, hogy bankjegygyei a devizaközpont engedelme nélkül a külföld részére fizetés történjék. A bankjegy forgalmi képességének ez a korlátozása látszólag károsan kellene, hogy hasson árfolyamára, még jobban veszélyeztetné valutánk helyzetét. Ha a bankjegy a belföldön szabadon adásvétel tárgya volna, ez a hatás csakugyan beállana. A használhatóság, a forgalmi