Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - A 13-as számú polgári jogegységi döntvény módosítása

3—4. sz. Keresked robbanó szereket gyártó üzlet, a vasút, stb. De szerény nézetünk szerint a „veszélyességiét ott is meg kell látnunk, ahol nem a szemünk mutatja, hanem az a tapasztalat, hogy bizonyos foglalkozás, a rendes gondosság mellett is bizonyos egyforma károkat okoz nem jogos módon, ártatlan harmadiknak. Az ilyen károkozás mintegy az üzlethez tartozik. És miért ne lehetne ezek esetében ugyanazon következményeket levonni, mint a veszélyes üzemeknél ? Nem ugyanaz a veszélyesség jelen tése ez esetben is ? A különbség csupán az hogy ez utóbbi esetben sok felelősség az előre rendezést és pedig szabályba elosztást nem türi, hanem a konkrét megítélést a biróra kell bizni. Ha már most a tényleges állapotok leolvasásából áttérünk azon elvekre, amelyek szerint az állam irányító tevékenysége működjék, első jogpolitikai követelményként az bontakozik ki, hogy minden embert meg kell óvni olyan kártszenvedéstől, amely őt nem jogosan, ártatlanul éri. E követelményt ugy valósithatjuk meg, hogy egyrészt a munkaadók elővigyázatosságát, gondosságát fokozzuk, másrészt az alkalmazottat is gondos, figyelmes munkára szorítjuk. Minthogy az alkalmazott vagyontalanságánál fogva a magánjogi kényszerítő eszközök alól kicsúszik, ennélfogva itt a kitűzött czél érdekében inkább a munkaadó válogató, felügyelő tevékenységére kell építeni és azt felfokozni. Korlátja azonban e czélnak egyrészt a jelen társadalom gazdasági állapota és műveltsége, amelynél fogva egy tul radikális megoldásnak ellenkező hatása lehet, másrészt az emberi psyche mélyében nyugvó igazságossági elv, hogy mindenki csak azért a magatartásért feleljen, amelyért megrovást érdemel! Ez elvek összhangban csak ugy tarthatók, ha egyrészt azokat az eseteket, melyekben A. és B. külön állása fiktív, elválasztjuk azoktól, amelyekben valóságos, másrészt a veszélyesség fogalmát az előbbi esetben egyszerűen kitágítjuk ugy, hogy a munkaadó meghagyásának teljesítése közben .természetesen" előálló minden kárt fedjen. így látjuk főbb vonásaiban a szabályban rendezendő jogviszonynak megfelelő valóság körvonalait. Sikerült-e vájjon a 13-as döntvénynek el mi Jog 33 módosított alakjában mindezeket jogi alakban megrögzíteni ? Az esetek különbözősége és a külföldi törvényhozások mindenesetre azt sejtetik, hogy a rendezendő jogviszony eseteinek varietása, ágazatossága egy-két tételben való rendezést nem tűr, hanem ily módon csupán egy szelvényt hasithatunk ki és azon belül is csupán általános irányelvet adhatunk a birói gyakorlatnak. A másért való felelősségnek jogi sémája igen sok irányú lévén, igen sok az a logikai kiugrás, amelyre a fenti causa-meggondolások mint jogi tételek felcsavarhatók. Lehet ez A. és B , B. és C, A. és C. viszonya. A-nak, B-nek, C-nek minősége, magatartásának az okozott kárhoz való viszonya stb. Első pillantásra is valószínűtlen, hogy az általunk helyesnek elismert czélok helyesen érvényesithetők-e vájjon egyedül A. és B. viszonyának megjelölésével. Lehet-e egymagában A. és B. viszonyát ugy meghatározni, hogy adott esetben annak fenforgását megállapítva, egyedül annak alapján a bíró az igazságosság adta meggyőződéssel és nyugodlelkiismerettel mondja ki mindig A. felelősségét a B. által C-nek okozott kárért ? Általában nincs olyan jog, amely ezt igazán megvalósítaná. A. és B. viszonya mellett szerepel legalább is B. magatartásának megrovandósága, néha Anak C-hez való viszonya, nemkülönben B. magatartásának A-val szemben fennálló viszonyához, valamint a kárhoz való okozatossága. De hiszen az angol, amerikai és franczia jog is, mely ehez legközelebb áll, — bizonyos kivételek gyökeres kiemelése mellett, — a megmaradó A. és B. viszonyokat nem határozza meg, sem a viszony jogi kategóriájának megjelölésével (pl. locatio-conductio operis stb.) sem az életben használt elnevezéssel (pl. kisiparos-segéd, gyáros-gyári munhás stb.), hanem a comettant-préposé, masterservant viszonyában egy olyan zsákot ad, amelyet a gyakorlat egészen eltérő meggondolások alapján tölt meg annak alapján, hogy köteles-e A. olyan felügyeletre B. felett, hogy a C-nek okozott kár megtörténhetéseért egymagában megrovás érheti. De a czélszerüségi elveknek ily joglogikai alakba öltöztetését is veszélyesnek kell tartani. S e veszély oly nagy, hogy korunkban, midőn az életviszonyok változása száguldóan gyorssá