Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - A 13-as számú polgári jogegységi döntvény módosítása

34 Kereskede lett, az egész magánjogi dogmatikát az elértéktelenedéssel fenyegeti. A magánjogban ugyanis van bizonyos „másodlagosság", olyan „second-hand edition"féle. Hiszen a gondolatok ereje, helyessége már egyáltalán vészit és téved a szavakba öltöztetéssel, mennyire megváltozik tehát helyessége, mikor a szavakba öltöztetett gondolat még egy joglogikai köpenybe burkolódzik. Ilyenkor elvész a mag és győzedelmeskedik a formalizmus, mert a jogalkalmazás megszűnik a meztelen czélt látni, csupán a ruhát nézi, és — a jelen esetre térve — a gazda és szolga viszonyának taglalása közben mindjobban elvész az egésznek mozgató lelke, és mindinkább a mellékösvényeken vész el a munka. Ezért helyesebb mindig a tételeket ugy alkotni, hogy a czél erősen villogjon benne. S ezért A. és B. viszonyát is nagyjában arra kell csupán felhasználni, hogy a sokféle viszonyból (pl. a tulajdonos és ingatlana, szülő és gyermeke stb.) egyes rendezendő köröket meglehetős preczizitással kihasítsunk. A 13-as döntvény egy ilyen kört kihasított; arról szól: „aki valamely ügyének ellátására maga helyett mást rendel ki " Ebben a a körben az exkulpalást megengedi. A döntvény egészét általában helyesnek tekinthetjük. Azonban ebből a körből tanácsos egy még szűkebb kört kihasítani, amelyben a felelősséget szigorítani lehet. Ez a kör „az alárendelt alkalmazottak" köre. És e másik szűkebb terület rendezése — az előbbiekre támaszkodva — így hangozhatnék: „Az alárendelt alkalmazott által harmadik személynek nem jogosan okozott kárért minden esetben felel a munkaadó, ha az okozott kár, az üzleti tevékenység mellett rendes gondosság mellett is, természetesen bekövetkezik. (Tágabb értelemben vett veszélyesség, pl. a bérkocsi-üzemnél az, hogy a kocsik megsértik a gázlámpákat, hirdető oszlopokat stb.). Ez esetben csupán a vis major, vagy a kárt szenvedett magatartásának megfelelő megrovandósága zárja ki a munkaadó felelősségét ! Amennyiben e szakasz hozzájárulna a 13-as döntvény szövegéhez, a kérdésnek bő, törvényi rendezéséig nemcsak módot, hanem iránytűt is adna a birói gyakorlat a méltányosság érvényesülésére és a későbbi törvénytételek kiválasztására. 1 m 1 Jog 3—4. tz. Ezzel szemben a 13-as döntvény módosító része, (melyet csupán e czikk megírása után ismertem meg) a régi szöveggel szemben sem nem újítás, sem nem javítás, ámbár alapelvében teljesen helyes. A 13 as döntvény utolsó bekezdése ugyanis azt mondja : „Ez a szabály nem érinti azokat a külön eseteket, amelyeknél a tárgyi felelősséget külön törvény, vagy külön birói gyakorlat állapítja meg." Ezzel szemben a módosítás igy hangzik: „Ez a szabály nem vonatkozik azokra az esetekre, amelyekre valamely külön törvény és amelyekre valamely üzem, vagy vállalkozás veszélyessége, terjedelme és természete alapján a bíró a vétkesség nélkül való felelősséget megállapítja. • Vagyis a módosítás ugyancsak a birói gyakorlatra bizza a kivételeket, beismeri, hogy nem tudja meghatározni azokat, ellenben mégis — ugylátszik — körvonalozza a döntés alapelveit. Ez azonban csak látszat! Mert a veszélyesség eddig is causa volt. A „természet" oly semmitmondó szó, mely a fogalmat fedi el. Hiszen épen az a kérdés, hogy minő természetű legyen az az üzleti tevékenység, ahol a munkaadó vétkességét nem kell kutatni? A „terjedelem" ugyancsak semmitmondó és amellett azt a hitet kelti, hogy a biró a gazdag vállalkozót elmarasztalhatja, a szegényét ellenben kímélje — ami lehet ugyan helyes szocziálpolitikai elv, — de ilyen alakjában az individualista magánjogba helyezve, aligha helyeselhető. A módosítás megint a régi, csaknem ugyanaz, mintha ezt mondaná: áll a 13-as döntvény szövege, de ha a biró helyesnek tartja az eltérést, térjen el tőle! Azonban nem adja azt az iránytű, amelylyel az eltérés helyességét kimérje a jogalkalmazó. Fenti módosító javaslatom amellett, hogy a vétkességveszélyesség fogalmait összhangban tartja, ily iránytűt kiván szolgáltatni. E mellett a módosítás nem ott ragadja meg a kérdést, ahol megragadható, t. i. a munkaadó és alkalmazott függőségi viszonyában, hanem ott, ahol a legsíkosabb: az üzem, üzlet nagyságában! Megnyugtató mindenesetre, hogy a megbízott okozta kereseti felelősség kérdése a