Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - A 13-as számú polgári jogegységi döntvény módosítása

32 K c r e s k e között konstituálódik, amelynek következtében az esetek változatossága könnyen sűríthető a kártérítési causák azon kevés és tiszta csoport jába, amelyeket már a római jog kikristályo­sitott. A jogviszonyba azonban egy harmadik is keveredhetik, nevezzük A.-nak. Ez az A. nem „okozta" a kárt, mindazonáltal bizonyos meg­gondolások következtében a kárt szenvedett C, a B. okozta kár megtérítését A.-tól köve­telheti. Valóban szomorú látványt nyújt a magán­jogi dogmatika ott, ahol a római jog doktrínái elégtelenek és saját magának kell a folyto­nossági hiányokat megszüntetni. A római jog teóriája ugyanis ez utóbbi konstellácziót csak eléggé későn, és oly szórványosan ismerte (egyedül a fogadós és hajós esetében), hogy kivételszerü jellegük csak megerősítette a vét­kességi elv szabályszerűségét. De ma már annyira megszaporodtak a kivételek, hogy már-már a szabály jellegét öltötték magukra. A kérdés megoldása mint az objektív és subjektiv felelősség harcza bontakozott ki. Szerény véleményünk szerint — az elvek czél­szerüségi, anyagi helyességétől egyelőre el­tekintve — logice teljesen helytelenül. A fenti sémából kitünőleg arról van való­jában szó, hogy mik előfeltételei annak, hogy B.-nek kártérítési felelőssége A.-ra tolódjék, vagyis C. a B. okozta kárért fennálló kártérí­tési jogosultságát B.-én keresztül A.-ra csapja. A szubjektív elv e feltételt egy valódi causában, a vétkesség fogalmában állapítja meg. De ezzel szemben az objektív elv nem egy másik causát mond ki és igazol, hanem A. és B. viszonyát egy hipotetikus tétel első részére teszi, amelynek fenforgása esetén a biró A. felelősségét megállapítani köteles. De A. és B. minő viszonyait választja ? Ebben a választásban nyilvánulnak meg azok a causák, — a meggondolások, amelye­kért helyes, czélszerü, igazságos a más okozta kárért felelni — amelyek a vétkességi causá­nak tulajdonképeni versenytársai. Ezeket a vi­tákban burkoltan emlegették, a vétkesség, koczkázat, stb. szerepel ugyan, de hiányzott a beható átgondolás, amely azokat a vétkesség testvéreinek mutatta volna ki. Erre valóban nem gondolhatunk, ha egy causa-meggondo­lással szemben bizonyos rejtett causák jog­logikai kifejezés módjának helyességét vetik. el m 1 Jog A kontroversia magja tehát az, vájjon minő meggondolások folytán helyes, czélszerü, igaz­ságos a jelen körülmények között a más által harmadiknak okozott kárért való felelősséget megállapítani ? A vétkesség gondolata mai alak­jában elegendő e vájjon mindeme gondolatok kimerítésére, vagy pótlására, kiegészítésére, uj társra van-e szüksége ? Minderre megfelelni pedig csak ugy le­het, ha e jogi árnyékoknak megfelelő valósá­got vizsgáljuk az életben. A legvilágosabban átlátható tény az, hogy a legtöbb ember másnak szolgálatában van. Tevékenységének közvetlen czélja kimerül egy a magáétól közömbös, sokszor ellentétes czél szolgálatában. A tőkének, a vállalatnak czélját szolgálja, amely ennek ellenében megélhetését biztosítja. Az emberek munkálkodásának tehát csak aránylag kis része közvetlenül a saját czélját szolgáló, független, amidőn pl. magá­nak vásárol, tanul, dolgozik stb. Nagyrésze ellenben egy gazdasági csoport függő része­kénti tevékenység. Az emberek „szabad" mun­kálkodása nagyrészt fikczió, mert megköti, irányítja, taszítja őket annak czélja, akinek szolgálatában állanak. E megkötöttség lehet oly nagy, az alkal­mazottat annyira eszközzé alakító, hogy a meg­bízás teljesítésével még a büntetőjogi felelős­séget sem hívhatja magára (pl. katonai szol­gálati viszony). De rendes alakjában is annyira elvész az alkalmazott B. különállása a való életben, hogy ezt jogi következményekkel a kártérítés jogában is honorálni kell. A honorálás fokától egyelőre eltekintve, csak azt vonjuk le tanulságképen, hogy A. és B. viszonyában a függőséget, vagy aránylagos függetlenséget alapvető különbségként kell ke­zelnünk, s e különbség szerint a jogi követ­kezményeknek is különbözniük kell, amint ezt az angol-amerikai és franczia jog is meg­valósítja.* Ugyancsak a valóság leolvasása az, ha elis­merjük, hogy bizonyos üzemek, üzletek, gazda­sági tevékenységek a rendes gondosság mellett is kárt okoznak ártatlan harmadiknak. Ezt legelő­ször ott látjuk be, ahol a szemünket szúrja, az u. n. veszélyes üzemek"-ben, mint aminő egy * Lásd dr. Bárd József : „A megbízó felelőssége az angol jogban" és „A megbízó felelőssége a franczia jog­ban', Jogtudományi Közlöny 1916. évi 47-ik és 1917. évi 1-ső számában. 3—4. sz

Next

/
Thumbnails
Contents