Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - A 13-as számú polgári jogegységi döntvény módosítása

3—4. sz. Kereskedelmi Jog 31 14/a. §. Az érdekelt kérheti annak a védő/egynek törlését, amely valamely korábban ugyanarra vagy hasonló árunemre belajstromozott és még oltalom alatt álló védőjegyéhez annyira hasonlít, hogy a két védőjegy között a különbséget csak különös figyelem mellett lehet észrevenni. H/b. §. A belajstromozástól számított két éven belül kérheti a belajstromozott védőjegy törlését az, akinek ugyanarra vagy hasonló árunemi e belajstromozatlanul használt védőjegye (3. §. 2. bekezdésé) mint áruinak ismertető jele, már a belajstromozott védő/egy belajstromozásakor az érdekelt jorgalmi körökben ismeretes volt. Nem adható hely azonban ennek a kérelemnek, ha a belajstromozott védőjegy tulajdonosa védőjegyét épp oly régen vagy még régebben használta, mint a kérvényt benyújtó fél. Ha a szabadalmi hivatal a kérésnek helyet ad, a be nem lajstromozott védőjegy tulajdonosa jogosított a törölt védőjegyet nyomban a saját nevére belajstromoztatni." A 14. §-nak ugyanis nagy hibája, hogy egy kalap alá veszi a popularis akcziót, az érdekeikben sértett felek önvédekező lehetőségével. Igaz, hogy ezen segíteni akar a 32. §. 2. bekezdésének eldugott rendelkezése, de viszont a 14. §. mostani szövegezése joggal keltheti az olvasóban azt az illúziót, hogy a T. valamennyi ott felsorolt törlő-ok alapján helyet kiván adni a popularis akcziónak. A 14. §. módosulást szenvedne, ha az 1. pont nézetünknek megfelelően mint hivatalból való törlést felidéző ok a 13 §-ba kerülne. Ezekután marad három, egymástól lényegesen különböző törlő-ok, amelyeket pedig élesen el kellene egymástól határolni. Ha a vállalat nem létesült vagy megszűnt, kiesik a védőjegy-használat legelső előfeltétele. Ilyenkor — a 13. §. általunk javasolt szövegezése mellett — a hivatalból való törlésnek is helye van. Czélszerü azonban a quasi popularis akczió fenhagyása is, mint a szabadalmi hivatal tudomásszerzésének megkönynyitése. A 14/a. §-unk az érdekeltnek kiván jogvédelmet adni az összetévesztést előidézni alkalmas védőjegygyei szemben. Alapjában azonos a T. 14. §. 3. pontjával. A 14/b. §. elkülönítése nézetünk szerint már azért is feltétlenül szükséges, hogy ezzel jogunknak a német jog merev lajstrom-rendszerétől eltérő és a T. 3. §-ának megbeszélése alkalmával részletesebben ismertetett rendszerét a kellő világossággal dokumentáljuk. A mi szövegünk tudatosan használja a „be nem lajstromozott védőjegy'' kifejezést. Ez nem „árujegy" — ami tulajdonképpen szintén nem más, mint védőjegy4) — hanem valóságos kizárólagos jogot biztosító védőjegy, amely — a 14/b. §-ban és az 55. §-ban megállapított korlátoktól eltekintve — éppen olyan oltalomban részesül, mint a belajstromozott védőjegy. A 15. §-nak szabatosabb volna a következő szövegezése: 15. §. Ha a védőjegyet törlik, attól az időponttól kezdve, amikor a törlés oka bekövetkezett, védőjegy-oltalom alapján jogot érvényesíteni nem lehet. *) Hisz a német jog is „Warenzeichen"-nek nevezi a védőjegyet. Emellett az .árujegy' megjelölést a K. T. 439. §-a a közraktári jegy egyik részének megjelölésére foglalta le és már ezért is helytelen ennek a Védőjegytörvényben való hasznáiata. (Bei köv.) XA 13-as számú polgári jogegységi döntvény módosítása. Irta: dr. Bárd József. Aki a megbízott által harmadiknak okozott kárérti felelősség körül felzúduló viták helyes elcsendesitését akarta megkísérelni, annak igen meg kellett szívlelni Kant intését: a kérdést, melyre felelni akarsz, helyesen vesd fel! Mert — amint a königsbergi bölcs szemléltetően folytatja : — az, aki helytelen kérdésre ad választ, olyan látványt nyújt, mint amidőn valaki megfeji a bakkecskét és a másik meg szitát tart alája. Mi tulajdonképen a szerződésen kívüli kártérítési kötelezettség sémája? A kártérítési felelősség e fajának rendes alakja az, hogy egy B. oly módon okoz kárt C-nek, amelynek alapján az okozott kárt megtéríteni köteles. A jogviszony itt két személy