Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

nak a teljesített kárfelvételt egyoldalúan felülvizsgáltatni és helyreigazittatni is joga van, — a biztosítási szerződés 25. §-ában foglalt kikötés, mint az egyenlő jogok elvét sértő jog hatálytalan s mivel felperes kára az előleges birói becsünek az eredménye alapján helyesen van az alsóbiróságok által megállapítva, alperes nem az ő kárbecslője által megállapított 1068 koronát, hanem az előleges szemlével megállapított kárösszeget köteles a felperesnek megtéríteni. Takarékpénztári betét. 21. A lekötéssel ellátott takarékpénztári betétek tekintetében átruházott tulajdonjog érvényesithetésének anyagjogi feltétele az, hogy a tulajdonjog megszerzése a betétre vonatkozóan adósként kötelezett pénzintézettel szemben kétségtelen módon igazoltassék. Érvényes ez a szabály az 1907. évi XXX. t. cz. 196 § ában meghatározott háramlás esetére is. (M. kir. Curia 1472/916. P. IV. sz — 1916. okt. 10.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének egyedül fellebezett azt a rendelkezését, amely szerint az alperes az elsőbiróság ítéletében megjelölt tőkék után 4%-nál magasabb kamatnak s a perköltségnek fizetésére köteleztetett, az elsőbiróság Ítéletére is kiterjedő hatállyal megváltoztatja s a felperest a 4%-ot meghaladó kamatra vonatkozóan keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes az őt az 1907. évi XIX. t. cz. 196 §-a értelmében megillető háramlási jognál fogva az idézett törvény rendelkezései folytán megszűnt Kőszegi ipartestületi betegsegélyző pénztárral szemben követelhette azt, hogy ez a pénztár a törvényben meghatározott feltételek szerint háramlás tárgyául szolgáló vagyonát neki átadja, de ez a törvényen alapuló vagyonjogi utódlás nem menthette fel őt azoknak a feltételeknek teljesítése alól, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a feloszlott pénztárnak harmadik személyek kezelésére bízott vagyonértékeit birtokába vehesse s azok felett a háramlás alapján tulajdonosként rendelkezzék. A lekötéssel ellátott takarékpénztári betétek tekintetében átruházott tulajdonjog érvényesithetésének anyagjogi feltétele az, hogy a tulajdonjog megszerzése a betétre vonatkozóan adósként kötelezett pénzintézettel szemben kétségtelen módon igazoltassék, amiből következik, hogy a felperes a keresetben megjelölt az 1907. évi XIX. t. cz. rendelkezéseihez képest feloszlott Kőszegi ipar testületi betegsegélyzőpénztár javára lekötött betétek kiszolgáltatását az alperestől csak annak törvényszerű kimutatása mellett követelhette, hogy az emiitett betétek a betevőnek vagyoni köréből tényleg reá szállottak át s igy az azok feletti rendelkezési joga a betétekre fennálló lekötés daczára őt illeti meg. Minthogy azon- | ban a felperes a fennebb megjelölt feltételek fennforgását a nem vitás tényállás szerint a perindítást megelőzően az alperessel szemben nem igazolta, ez tehát a lekötés alatt álló betétek saját jogainak megóvására való tekintettel, egyszerű felhívásra a felperesnek kiszolgáltatni nem tartozott, az alperest a perindítás idején fizetési késedelem nem terhelte s igy a felperes az alperestől sem az ellenirat beadása előtt birói letétbe helyezett betéttőkék után a szerződéses 4°/0-nál magasabb kamatnak, sem a jogalap nélkül indított keresettel felmerült költségnek megtérítését nem követelheti. Váltó. 22. Minden egyes váltókötelezett fizetési kötelezettsége a többiektől teljesen önálló s igy az, hogy egyiknek vagy má siknak fizetési kötelezettsége még be nem állott, a több; váltókötelezett részéről sikerrel fel nem hozható. Ezen jogszabály folytán a váltóbirtokosnak jogában állván bármelyik előzője ellen pert indítani, az ily perrel megtámadott előző a moratórium rendeleteknek csakis reája vonatkozó intézkedéseire hivatkozhatik. A forgató nem igényelheti azon kivételes előnyöket, melyekben a haditerületen lakó váltóelfogadó a moratóriumi rendeletek értelmében részesül. (M. kir. Curia 3236/916. P. VIII. sz. — 1916. decz. 5.) A kir. törvényszék : A Rózsahegyen 1915. évi november hó 5 ik napján 1576/1915. sz. a. kibocsátott váltófizetési meghagyást fennállónak nyilvánítja. Indokok : A kir. törvényszéknek 1576/1915. sz. a. kibocsátott váltófizetési meghagyását alperes a törvényes határidőben kifogással támadta meg. Amegtartott'szóbeli tárgyalás folyamán alperes írásban beadott kifogásaiból csupán csak azt tartotta fenn, hogy fizetésre azért nem kötelezhető, mert a váltó elfogadója oly területen lakik, amely hadi területet képez és igy mindaddig, amig annak fizetési kötelezettsége be nem állott, az ő fizetési kötelezettsége sem forog fenn azért, mert ő jogait előzője ellenében nem érvényesítheti. A tárgyalás folyamán alperes azonban kifejezetten elismerte, hogy a kérdéses kereset alapját képező váltó a liptószentmiklósi takarékpénztárnál, mint telepesnél fizetés végett bemutattatott. Minthogy pedig a moratorium-feloldó rendelet értelmében a váltóvisszkereset fentartása végett csupán a váltó bemutatása szükségeltetik, melynek megtörténtét pedig alperes kifejezetten elismerte s elismerte azt is, hogy bemutatás daczára a kereseti váltóra fedezet adva nem lett, minthogy továbbá minden egyes váltókötelezett fizetési kötelezettsége a többiektől teljesen önálló s az, hogy az egyiknek vagy másiknak fizetési kötelezettsége még be nem állott, sikerrel fel nem húzható, annál kevésbé, mert a váltó birtokosának jogában áll a váltókötelezettek közül bármelyiket is külön perbe vonni s minthogy végül alperes nem lakik oly