Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

24 Kereskedelmi Jog í—2. sz. területen, mely hadszintérnek volna tekintendő s ekként az ő fizetési kötelezettsége arra való tekintettel, hogy a bemulatás daczára fedezet nem adatott, teljesen függetlenül az elfogadó kötelezettségétől, már beállott s igy a váltóra fedezetet adni tartozik, micrt is ezekre való tekintettel alaptalan kifogásainak mellőzésével a kibocsátott váltófizetési meghagyást fennállónak nyilvánítani kellett. A kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Minden egyes váltókötelezett fizetési kötelezettsége a többiektől teljesen önálló s igy az, hogy egyiknek vagy másiknak fizetési kötelezettsége még be nem állott, a többi váltókötelezett részéről sikerrel fel nem hozható. Ezen jogszabály ugy az egyetemlegesség elvéből, mint a váltónyilatkozatok önállóságából okszerűen következik. Ezen jogszabály folytán a váltóbirtokosnak jogában állván bármelyik előzője ellen pert indítani, az ily perrel megtámadott előző a moratóriumrendeleteknek csakis reája vonatkozó intézkedéseire hivatkozhatik sikerrel, minélfogva az alperes nem igényelheti azon kivételes előnyöket, melyekben a haditerületen lakó váltóelfogadó a moratórium rendeletek értelmében részesül, minthogy a maga részéről ily területen nem lakik s ekként az ő fizetési kötelezettsége arra való tekintettel, hogy a váltó a telepesnél fizetés végett bemutattatott s a bemutatás daczára fedezet nem adatott, függetlenül az elfogadó kötelezettségétől már beállott, minélfogva a kereseti kérelem szerint marasztalandó volt. M. kir. Curia: Az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében foglalt és megtámadás hiányában a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálatnak már ezért alapjául szolgáló tényállásban megállapított ama körülmény, hogy a kereseti váltó a telepesnek a telep helyén fizetés végett a V. T. 43. §-a értelmében bemutattatott, a váltóra azonban fizetés nem teljesíttetett. Felperesnek a forgató alperes ellen érvényesített jelen visszkeresetét a V. T. 41. §-a 1. pontja, illetve a moratoriumfeloldó rendelet 22. §. második bekezdése értelmében váltójogilag megalapítja. Ennélfogva jogszabálysértés nélkül döntött a felebbezési bíróság, midőn alperest a felperes visszkeresetében elmarasztalta, alperesnek ezekkel ellentétes értelemben felhozott felülvizsgálati panaszai tehát alaptalanok annyival inkább, mert az azokban említett az a körülmény, hogy a váltó elfogadója elleni (egyenes) kereset érvényesithetése moratóriumi halasztás alá esik, a jelenlegi visszkereset érvényesithetésének akadályául nincs megjelölve a moratóriumi rendeletekben. Miért is alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. ' 23. I. Abban a kérdésben, hogy egy vitát jogviszonynak elbírálásánál az anyagi jognak mely rendelkezései tekintessenek irányadókul, a bíróság a peres felek jogi álláspontjától függetlenül dönt. — II. A más helyett kifizetett váltótartozás megtérítése iránti kereset nem esik a v. t. 90. §-ában meghatározott gazdagodási kereset tekintete alá. (M. kir. Curia 2812/1Ü16. P. VIII. sz. — 1916. szept. 12.) A kir. törvényszék: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet a V. T. 90. §ában megszabott előfeltételek nem igazolása okából elutasithatónak nem találja. Indokok: Felperes követelésének a magánjog általános szabályaiban gyökerező, keresetileg is előadott tárgyi jogalapját az képezi, hogy alperes helyett ennek egy lejárt váltótartozását fizette ki s hogy ezt a fizetést neki az alperes külön is megtéríteni ígérte. Felperesnek az alpereshez való váltói jogviszonyától függetlenített az a keresete ennélfogva a V. T. 90. §-ában meghatározott és pusztán a váltóbirtokos és váltóelfogadó, illetve kibocsátó közötti váltói jogviszonyban gyökerező specziális váltógazdagodási keresettől lényegesen különbözik és ilyennek már azért sem tekinthető; mert felperes a váltói gazdagodási kereset előfeltételeként egy váltói jogviszony igazolása gyanánt váltót előmutatni egyáltalán nem is kivánt s a váltói gazdagodás mérve és fenforgása tekintetében sem terjesztett elő tényállást. De nem tekinthető ez a kereset a V. T. 90. § a szerinti váltógazdagodási keresetnek felperes válaszirati ama kijelentése daczára sem, hogy annak jogalapját a váltótörvény anyagi jogi rendelkezései képezik, mert valamely keresetnek jogi minősítését nem a félnek esetleg téves jogi álláspontja, hanem az abban előadott jogalkotó tények határozzák meg s abban a kérdésben, hogy egy vitás jogviszonynak elbírálásánál az anyagi jognak mely rendelkezései tekintessenek irányadókul, a bíróság a peres felek jogi álláspontjától függetlenül dönt. Az elsőbiróságnak az a kijelentése ezek szerint, hogy az ezúttal szóban lévő kereset a V. T. 90. §-ában meghatározott váltói gazdagodási igényt képez, téves és tehát erre alapított az a jogi álláspontja is, mely szerint a kereset az ugyanitt meghatározott törvényes előfeltételek s nevezetesen a váltói legitimátió hiánya okából is elutasítható lenne; ebbeli ítéletét ennélfogva megváltoztatni s ugyanőt a kéréseinek egyéb jogalapon leendő elbírálására utasítani kellett. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 24. Ha az óvást nem az óváslevelet aláiró közjegyző, hanem az ö irodai alkalmazottja vette fel, — az óvás szabálytalan és érvénytelen. (M. kir. Curia. 1704/916. P. IV. sz. — 1916. aug. 31.)