Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

22 1—2. sz. szerződést kötötte, hogy ezen szerződés tartama alatt felperest tűzkár érte s hogy a C) alatti tanúsága szerint peres felek ezen tűzkárt közösen 24.366 K 91 fill.-ben állapították meg. Mégis alperes — hivatkozással a K. T. 477. §-ának 2. bekezdésére és a kötvényfeltételek 15. §-ára — a fizetési megtagadta, mert előadta, hogy a tüzet felperes K. J. nevü alkalmazottja szándékosan okozta, akit ezért a fehértemplomi kir. törvényszék 3 évi börtönbüntetéssel sújtott, ennek alapján vitatta, hogy felperesnek a tűzkár körüli vétkessége megállapítható, minek folytán alperes a fizetés alól mentesülne. Felperes beismerte, hogy K. J. mint pinczemester alkalmazottja 'olt, az is okozta a tüzet; azt azonban tagadta, hogy volt vezérigazgatójával K. J. rokonságban állna, tagadta azt is, hogy a tűzkár körül bármi vétkesség terhelné. Alperes jogi. álláspontját nem fogadta el a kir. törvényszék. K. J. ugyanis akár pinczemestere, akár borkereskedője volt alperesnek, a gyujtogatásban nyilvánuló ténye a felperesi társaság fényeként nem tekinthető, még akkor sem, ha az is bizonyittatnék, hogy ő rokona volt a felperesi vezérigazgatónak, mert K J. egyszerű alkalmazott volt, s nem a társaság képviselője; az pedig, hogy ő a vezérigazgató rokona, ismét csak akkor jöhetne számítása, ha a vezérigazgató lenne a részvénytársasággal egynek tekinthető, ami fogalmilag ki van zárva. Az alperes nem is állítja, hogy felperes nevezett alkalmazottjával a bűncselekmény tekintetében összejátszott volna. De nem helyt álló alperesnek a kötvényfeltételek 15. §-ára alapított kifogása sem; mert az itt emiitett hozzátartozók fogalma alá K. J., mint felperes alkalmazottja, nem vonható még az esetben sem, ha tényleg felperesi társulat igazgatójának rokona lenne, mert felperes r.-t.-ra ezen nyilván fizikai személyekre vonatkozó fogalmi meghatározás nem alkalmazható. Különben is a rokoni viszony bevonása a biztosítás keretébe, szintén csak a vétkesség kérdésén alapul, t. i. hogy az összejátszás kizárassék az összejátszás bizonyítása nélkül pedig a felperesi társaság alkalmazottainak ténye a társaságra nem róható. Minthogy pedig nem vitás a perben, hogy a tüzeset K. J. tettének tudandó be, a fentiek alapján már ezen nem vitás tényből következik, okozati kapcsolat hiányában felperes társulat ártatlansága, eltekintve attól, hogy mint jogi személy ezen minőségében ártatlansági bizonyítványt nem is szerezhetett s az F) alattiból megállapítható, hogy csupán ezen okból tagadtatott meg az ártatlansági bizonyítvány kiállítása. Ezek szerint pedig a bíróság — tekintettel alperes kifogására — felperes kárigényének esedékességét a C) alatti keltétől, — mikor a felek a kárt közösen megállapították, — kezdődőleg megállapíthatónak s így a kamatok is csak ezen időponttól járnak. A kir. Ítélőtábla: Helybenhagyja az elsőbiróság ítéletét. Indokok: A kir. Ítélőtábla magáévá tette az elsőbiróságnak azt az álláspontját, hogy ha jogi személy a biztosított, akkor csak a jogi személy képviseletére hivatottaknak, nem pedig valamely alkalmazottnak vétkessége szolgálhat a K. T. 447. §. 2. bekezdésében foglalt szabály alkalmazásának alapjául. A kötvényfeltételek 15. §-ában emiitett „hozzátartozók" kifejezés nem kellően határozott; mert nem tűnik ki belőle, hogy a biztosítotthoz mily kapcsolatban levőket kell alatta érteni. De semmiesetre sincs alap arra, hogy ha jogi személy a biztosított, akkor a vezérigazgató rokonát vagy a jogi személy alkalmazottját a biztosított hozzátartozójának lehessen tartani. M. kir. Curja: A másodbiróság Ítéletét az alperes és ügyvédjének felebbezése folytán vizsgálat alá véve, helybenhagyja. 19. A biztosító társaság köteles a birtokában levő kötvényt tartalma megállapithatása végett a perben felmutatni. (M. kir. Curia 1094/916. P. VIII. sz. — 1916. decz. 7.) 20 AKT.: 481. §-ának a bírói gyakorlatban elfogadott helyes értelme az, hogy a kármegállapitás módját a felek a biztosítási szerződésben kölcsönösen kötelező joghatállyal előre meghatározhatják. De ennek a megállapodásnak az érvényessegéhez feltétlenül szükséges, hogy az minden kételyt kizáróan, határozottan és kölcsönösen elfogadott azt a feltételt magában foglalja, miként a kölesönösen megállapított és elfogadott becslési eljárás eredménye mindkét félre egyaránt kötelező érvényűnek ismertetik el. (M. kir Curia 2059/916. P. IV. sz. — 1916. okt. 11) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A K. T.: 481. § ának a birói gyakorlatban elfogadott helyes értelme az, hogy a kármegállapitás módját a felek a biztosítási szerződésben kölcsönösen kötelező joghatállyal előre meghatározhatják. De ennek a megállapodásnak az érvényességéhez feltétlenül szükséges, hogy az minden kételyt kizáróan, határozottan és kölcsönösen elfogadott azt a feltételt magában foglalja, miként a kölcsönösen megállapított és elfogadott becslési eljárás eredménye mindkét félre egyaránt kötelező érvényűnek ismertetik el. Minthogy pedig a fenforgó esetben a biztosítási szerződés 26. §-a a kárnak szakbizottsági eljárás utján leendő megállapítását azon esetre, ha a biztosított a biztosító kiküldöttjének kárbecsüjében megnyugodni nem hajlandó, csak a biztosított félre nézve írja elő, mig a szakbizottsági eljárás kötelező volta a társaság irányában kiterjesztve nincsen, — és minthogy a biztosítási szerződés 24. §-a szerint a társaság-