Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

18 Keresked volna, felperes nem is állítja, csak azt adja elő, hogy tényleg könyvelési munkálatokat végzett. Ámde az e részben a válasziratában felajánlott bizonyítékai csak annak bizonyítására szorítkoznak, hogy a tulajdonképeni könyvelőnek, L. Margitnak, az ennek neve alatt vezetett könyvben egyes könyvelési mun kálatokban segédkezett. Tekintve pedig, hogy a könyvvezetői minősítés nem az egyes, vagy akár az összes könyvelői munkálatok elvégzé-én, hanem azon múlik, hogy az egész könyvvezetésért való felelősség az illetőt megilleti-e vagy sem, és tekintve, hogy felperes saját előadásából kitűnik, hogy a könyvelésért felelős közeg nem ő, hanem L. M. volt, meg kellett állapítani, hogy a könyvelésben végzett munkája csak segédmunkának tekinthető s igy az „irodistanő", helyesebben irodai alkalmazotti minőségén nem változtatott. Az A) a. tervezetnek további kifejezései, melyek munkásságának jellemzését tartalmazzák, mellőzendők a fent kifejtett abból az okból, hogy a főnök a kötelességteljesítés tényének igazo lásán felül dicsérő szavakat használni nem tartozik, a felperes által igazolni kivánt erkölcsi magaviselet a már ugyancsak kifejtett abbf l az okból mellőztetett, mert a magaviselet erkölcsi része, hacsak a szolgálatra hatással nem volt, az üzletfőnök elbírálása alá nem tartozik. Az imént kifejtettekből egyúttal megállapítható az is, hogy felperes azzal, hogy távo zásakor és az iparhatósági eljárás, valamint a jelen per során is alperestől az A) a. bizonyitványnyal megegyező szolgálati bizonyítványt kért, tulment azon a jogosultságon, melyet az ipartörvény 104. §-a részére biztosit. Különösen áll ez arra az igényére, mely a könyvvezetői minőségének és erkölcsi magaviseletének igazolására irányul. Eszerint tehát alperes jogával élt, mikor a bizonyítványt azzal a tartalommal, melylyei azt felperes kérte, megtagadta és a vita eldöntését a törvény útjára vitte. Abban tehát? hogy felperes őt megillető bizonyitványt nem' kaphatott, nemcsak alperest, hanem felperest is terheli hiba és igy, ha a bizonyitványt hiányából kára származott, ezt saját magának is, illetve a jogain túlmenő követelés támasztásá nak tulajdonithatja. Ez okból nem adhatott helyt a kir. törvényszék a felperes kártérítés iránt emelt kereseti igényének, mely — ha kárának felmerülte igazoltatnék is — abból is származott, hogy felperes tulkövetelésével a kellő bizonyítvány adását eleve megakadályozta. Nem volt teljesíthető felperesnek az a kérelme sem, hogy alperes megfelelő bizonyítvány kiállítására az ipartörvény 157. §-a a) pontja alapján kiszabandó birsággal köteleztessék. Mert az idézett törvényczikk csakis a törvénybe ütköző kihágásokról rendelkezik, a magánjogi kötelezettségek nem teljesítése pedig kihágásnak nem tekinthető, hanem, elml Jog 1-2. sz. amennyiben az ipartörvény körébe vág, ennek 176. §-a szerint elbírálandó kártérítési kötelezettséget von maga után, mely fentebb már elbírálásban részesült stb. A kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének nem fellebbezett részét érintetlenül, fellebbezett ama részét pedig, mely szerint a kir. törvényszék alperest az itélet rendelkező részében körülírt tartalmú elbocsátó bizonyítvány kiállítására kötelezte, továbbá, amelylyel alperest a fe peres javára 150 K részperköltségben marasztalta és végül amelylyel felperest évi 1300 K kártérítés iránti keresetével elutasította, helybenhagyja és a fellebbezési költséget a felek ; között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az alperes által felperesnek az elbocsátás alkalmával felajánlott C) a. bizonyítvány nem felel meg az ipartörvény 104. § ának, mert abban alperes a felperes szolgálati magaviseletéről említést nem tett, de az annyiban az igazságnak sem felel meg, amenynyiben alperes abban nem adta elő híven a per irataiban beismert azt a tényt, hogy felperes munkájával mindenkor meg volt elégedve. Azt pedig az elsőbiróság helyesen fejtette ki, hogy felperesnek az alkalmazási viszonyt nem érintő, a magánéletben tanúsított s a jogrendet sértő erkölcsi viselkedése a szolgálati jó magaviselet bizonyításánál figyelembe nem vehető. 'Helyes tehát az elsőbiróságnak az a rendelkezése, melylyei alperest az ítélete rendelkező részében körülirt tartalmú, a törvénynek megfelelő bizonyítvány kiadására kötelezte. A vonatkozó indokokból helyesen mondta ki az indokolásában az elsőbiróság azt is, hogy felperes a bizonyítványban több olyan körülmény bizonyítását is követelte, amihez nem volt jogos igénye s ez által a kellő bizonyítvány megszerzését maga is akadályozta s igy a károsodását maga okozta. Végül helyesen indokolta az elsőbiróság alperesnek részperköltségben marasztalását is. Ugyanazért a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének fellebbezett részét a most jelzett indokok elfogadásával és a fentiekben felhozott indokokból hagyta helyben, ellenben mellőzte az alperes által felajánlott C) a. bizonyítvány kétértelműségére s az ebből vont következtetésre, valamint az alperes szocziális kötelességére vonatkozó és ehelyütt felesleges indokokat. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokai alapján helybenhagyja.