Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

17 is az ilyen kisfajta szabálytalanságnak elejét lehet venni azzal, hogy az alkalmazottat a levélpapír magánhasználatától eltiltják, alperes nem is állítja, hogy ilyen tilalmat kibocsátott s felperes azt megszegte volna, e nélkül pedig az egész levélpapír ügy jelentősége kicsinyességre szorítkozik. Ami pedig a felperesnek állítólagos érzelmi ügyeit illeti, azok valódiságának és jelentőségének elbírálása ép oly kevéssé tartozik a jelen per birói útjára, mint amennyire nem tartozott a felperes irodai alkalmazotti magaviseletéhez, és ezzel a szolgálati bizonyítványba tartozó ügyek közé. A főnök elbírálási jogával rendszerint indokolás nélkül élhet és így elbocsátó elhatározását az alkalmazott magánélete is előidézheti, azonban a szolgálati bizonyítványban, mely kizárólag az alkalmazotti magaviselet igazolására szolgál, a magánélet bírálatának helye nincs. És ha nincs helye ily bírálatnak kifejezett módon, ugy még kevésbé van helye annak, hogy a bizonyítvány alattomban engedje sejteni azt. hogy a magaviseletről jót mondani nem lehet. Maga alperes adja elő viszonválasza 3. ivének első két oldalán, hogy a felperes érzelmi viszonyai és az ezzel kapcsolatos előzmények okozták, hogy a bizonyítványban a magaviseletről említés nem tétetett. Ámde, mint már kifejtetett, az alkalmazott magánélete a szolgálati magaviseletének minősítésére káros befolyással nem lehet, a magaviseletről való hallgatás pedig a nem kellő minősítéssel legalább is egyenlő hatályú. A mikor tehát alperes a felperesnek felajánlott bizonyítvány tartalmából a magaviseletet tudatosan és figyelemmel felperesnek áhala nem helyeselt érzelmi viszonyaira, említés nélkül hagyta és ezt az eljárást a perben is helyesnek vitatta, ugy ezzel nem adta bizonyságát annak, hogy a nagy munkaadóktól fokozottan elvárható és az anyagilag gyengén álló alkalmazottak iránt fokozottan tanúsítandó szocziális kötelességek iránt és az alkalmazottak boldogulását előmozdító főnöki teendők tekintetében kellő érzéke volna, egyúttal azonban az ipartörvény 104 §-ának kifejrzett rendelkezését is megsértette, Minthogy pedig alperes két levélpapiros illetéktelen felhasználásán és az érzelmi ügyeken kívül semmit sem hozott fel, ami felperes alkalmazotti magaviselete ellen kifogásul szolgálhatna : bizonyítva kellett látni azt, hogy felperes alkalmazotti maga viselete kifogástalan volt és ehhez képest ezt a körülményt a felperest megillető bizonyítvány tartalmaként itéletileg megállapítani kellett. Ki kellett terjeszkedni a felperest megillető bizonyítványban a felperes munkásságára is, egyrészt, mert az az üzleti magaviselet kiegészítő része és így annak elhallgatása az alkalmazott minősítését csonkán hagyná, másrészt, mert a felperesnek felajánlott bizonyítvány a munkásságára szintén — bár hiányosan — kiterjeszkedett. Az, hogy a bizonyítványnak erre vonatkozólag tett kijelentése, hogy felperes azon volt, hogy a követelményeknek eleget tegyen, kétértelműségénél fogva joggal volt visszautasítható, már fentebb megállapittatott. Arra nézve pedig, hogy ennek a kétértelműségnek mi a helyes és félreérthetlen értelme, maga alperes nyújt kimerítő bizonyságot. Ugyanis ellenirata 6. oldalán alperes maga adja elő, hogy az általa felajánlott bizonyítvány kifogásolt szavaiban bennfoglaltatik az, „hogy felperes munkájával mindenkor meg voltunk elégedve." Kiegészíti ezt a kijelentését viszonválasza utolsóelőtti oldalán, ahol az foglaltatik, hogy a bizonyítvány kifogásolt szövege felperes tekintetében „azt mutatja, hogy szorgalmas, odaadó és törekvő hivatalnok volt ' Ezek után az a körülmény, hogy felperes munkássága mily bizonyítványt érdemel, további bizonyilásra nem szorul. Ha maga alperes, ki az általa kiállított bizonyítvány szavainak értelmezésére ép ugy, mint alkalmazottja munkásságának méltánylására a leghivatottabb, maga kijelenti, hogy bizonyítványával csak megelégedését akarta kifejezni ugy a főnöki megelégedés bizonyítottnak tekintendő, és alperest már csak arra a törvényszerű kötelezettségére kellett kötelezni, hogy megelégedésének kifejezésére irányuló szándékát tényleg végre is hajtsa s annak oly szavakban adjon kifejezést, melyek a való értelmet kétértelműség és bizonytalanság nélkül kétségtelenné teszik. Ehhez képest állapította meg az ítélet rendelkező része a bizonyítványnak felperes munkásságára vonatkozó tartalmát, mellőzve mindazonáltal az alperesi viszonválaszban foglalt dicsérő kifejezéseket, mert a főnök arra, hogy az alkalmazott kötelességteljesitésével való megelégedésén túlmenő dicséretet alkalmazzon, még ha ez meg is érdemeltetnék, nem kötelezhető. A bizonyítványnak törvény által előirt további, a szolgálati időre vonatkozó tartalma, felek egyező előadása alapján volt megállapítható. Felperesnek a bizonyítvány tartalmára vonatkozó egyéb igényei, melyek az általa A) a. előterjesztett szövegtervezetben foglaltatnak, teljesíthetők nem voltak. Nevezetesen a hitvallásra, családi állapotra, valamint a fizetésre vonatkozó adatok a bizonyítványnak előirt tartalmához nem tartoznak. Az alkalmazás minősége, mint a szerződéses viszonyt megjelölő adat a bizonyítványba felveendő ugyan, felperesnek az a kérelme azonban, hogy felperes könyvvezetőnek minősíttessék, teljesíthető nem volt. Nem vitás ugyanis, hogy felperes a 2. a. ajánlata alapján .irodistanő" minőségben fogadtatott fel. Azt, hogy az ebben foglalt megállapodások, a t'izetésösszegén kívül, a szolgálat ideje alatt kifejezetten megváltoztattak