Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

1—2. sz. Kereskedelmi Jog 11 járó kárpótlás kiadását a maga részérő! vállalt szolgáltatás teljesítése ellenében követelni mégis abban az esetben az alperes által szol. gáltatni kötelezett tárgy nem semmisült meg, hanem csupán e tárgynak a felperes részére való kiszolgáltatása vált utólag lehetetlenné a kormányhatósági tilalom folytán." A m. kir. Curia elfogadta ebből az ítéletből kitetszőleg annak lehetőségét, hogy adott esetben jogszabályul alkalmazza a hitelezőnek jogát, hogy ez a szolgáltatás megsemmisült tárgyáért az adósnak jutó kárpótlást a maga részére igényelhesse, ha ő maga is teljesiti azt, amit a szerződés szerint elvállalt De ugyancsak az idézett döntésből kiiünik, hogy a jogi lehetetlenülésnek utólag bekövetkezése esetében az emiitett jogszabály még analógiaként sem alkalmazható Vagyis az időközben elrendelt kiviteli tilalom a korábban kötött vételi ügyletet, ha a vétel tárgyát külföldre kell elszállítani, hatálytalanná teszi anélkül, hogy a külföldi vevő a belföldi eladótól az ennek jutó többletet igényelhetné, de nem is felelős azért, ha a belföldi eladó a kiviteli tiblom folytán károsodnék. KÜLÖNFÉLÉK. A csődönkivüli kényszeregyezség intézménye Horvátországban is életbe lépett a közelmúltban. Az eljárás túlnyomó részben a magyarországi rendelkezések elvein épült fel. (egyes biró stb.) Némely részletek azonban az ausztriai rendelet mintájára keletkeztek. Ugy a magyar, de különösen az osztrák kényszeregyezségi ^eljárástól elütő szabályozásról tanúskodnak a következők. Az egyezségi ajánlat ós követelések bejelentése tekintetében eltérő a helyzet. Az írásban való szavazás tágabb körben lehetséges s már a bejelentés alkalmával is gyakorolható. Ha a többség megegyezése végett a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé, a már leadott és az egyezség létrejöttét támogató szavazatok érvényesek maradnak. A megállapított kvótán felül az adós vagyonának értékesítése után a befolyandó összeg, avagy annak egy része is leköthető a hitelezők javára. Ezen póthányadot azonban a hitelezők csakis a vagyon realisatiója után követelhetik. Meg van engedve az is, hogy az adós csupán a hitelezők egy részének Ígérjen ilyen póthányadot. Épen ugy nincsen megtiltva az sem, hogy az adós birói jóváhagyás mellett egyes hitelezőknek különös kedvezményeket biztosítson. Lényeges különbség még végül az is, hogy a horvát kényszeregyezsógi eljárás nincsen kötelezően egy bizouyos minimális hányadhoz kötve. . '1', ~^vs A Magyar Jogászegylet 1916. deczember 16-án dr. Nagy Ferencz belső titkos tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén dr. Lévy Béla mint a választmány által felkért előadó ismertette a védjegytörvény előadói tervezetét. Előadó mindenekelőtt reámutatott arra, hogy a védjegytörvény revíziójára irányuló törekvések kiinduló pontja az 1908 as kiegyezés, amelylyel a védjegyjognak a magyar törvényhozás által leendő önálló szabályozása lehetővé vált és hogy a tervezet egy teljes védjegyjogi kódex kiván lerni, minélfogva a tervezet a közgazdasági és jogászi közvélemény figyelmét a legnagyobb mértékben igényli. Az anyagi védjegyjog tekintetében előadó szerint a tervezet túlságosan konzervatív, amennyiben a mai jogtól úgyszólván csak styláris tekintetben tér el, holott e téren több rendbeli reform volna szükséges. Különösen hibáztatja előadó, hogy a tervezet nem védi meg eléggé a magyar ipar és kereskedelem fejlődésének lehetőségét a külföldi védjegytulajdonosokkal szemben. Ez irányban a gyakorlási kényszer meghonosítására, vagy legalább az áruc«op jrtok rendszerének elfogadására, és a több árucsoportra kiterjedő védjegynek megfelelően magasabb díjjal való megterhelésére volna szükség. Előadó helyesli, hogy a tervezet a kereskedelmi és iparkamaráknál vagy a védjegyhivatalnál való letétel helyett a központi védjegylajstromot fogadja el ós a szabadalmi hivatalra bízza a védjegyügy kezelését. Helyesli továbbá azt is, hogy a szabadalmi hivatal mint birói fórum, kezelné a védjegyek belajstromozását és Ítélkezne a védjegyperekben. Helytelennek tartja azonban azt, hogy a tervezet a védjegyekre vonatkozó magánjogi vitákat a polgári bíróságok hatásköréből ki akarja venni és ugyancsak a szabadalmi hivatalra akarja bízni. Ez, eltekintve a fennforgó közjogi nehézségektől, teljesen czélszerütlen ós ellentétben áll azzal, hogy a tervezet a büntető bíráskodást nemcsak hogy meghagyja a büntetőbíróságok hatáskörében, de a büntetőbíróságokat a kártérítési igénynek minden korlát nélküli elbírálására fel akarja jogositani. Elhibázottnak tartja továbbá előadó, hogy a szabadalmi hivatal védjegyjogi működéséből a tervezet a kereskedő ós iparos elemet kizárja és pedig annál inkább, mert a szabadalmi hivatal végleg dönt a védjegyek belajstromozása kérdésében. Kifogás alá esnek a tervezetnek a jogászbirák és még inkább a szabadalmi hivatal műszaki jogászai kvalifikácziójára vonatkozó szabályai is, amelyek egyáltalában nem biztosítják a megfelelő szinvonalat. Helyteleníti előadó, hogy a szabadalmi tanács elnökének állását a tervezet csak mellékfoglalko-