Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - Az igénybevétel (rekvirálás) a kiviteli tilalom és a hatósági árszabás hatása a szállítási ügyletekre. 2. [r.]

10 Kereskedelmi Jog 1—2. sz. dult adós pedig a szolgáltatás tárgyával, ha az utólagos lehetetlenség nem e tárgynak megsemmisülése folytán következett be és ha a szolgáltatás utólagos lehetetlensége a hitelező személyes viszonyaiban rejlő oknál fogva állott elő, szabadon rendelkezhetik, mert kötelezettségének a hitelező személyes viszonyaiban rejlő okból való megszűnése kizárja azt, hogy a hitelező az adóstól kártérítést követelhessen." A m. kir. Curiának ebből a jogi érveléséből következtetést vonhatunk az alábbi jogszabályokra mint a amelyeket a birói joggyakorlat létezőnek elismer. A teljesítésnek utólagos lehetetlenné válása felmenti ugyan az adóst a teljesítés kötelezettsége alól; ha azonban az utólagos lehetetlenné válás az adós vétkességére vezethető vissza, akkor az adós a hitelezőnek kártérítéssel tartozik, viszont ha a hitelező vétkessége idézte elő, hogy az adós nem teljesíthet s ha ebből az adósra kár háramlik, ezt a kárt a hitelező megtéríteni köteles. Ha a teljesítésnek utólagos lehetetlenülése a felek egyikének vétkességére sem vezethető vissza, akkor a felek az ügyletkötést megelőző jogállapotba helyezendők vissza, a jóhiszemű birtokos azonban az időközi haszon megtérítésére nem kötelezhető. A teljesítés utólag lehetetlenné válhatik jogilag vagy tényleg. Ha a teljesítést jogszabály tiltja meg, akkor a teljesítés jogilag válik lehetetlenné; ha természeti vagy gazdasági okok idézik elő a teljesítés utólagos lehetetlenülését, akkor a lehetetlenülés tényleges. Mindezekből a jogszabályokból kiderül, hogy amikor a kiviteli tilalom következtében a belföldi adós a külföldi hitelezőnek a külföldre eladott árut el nem küldheti, akkor a belföldi adós a külföldi hitelezővel szemben felszabadul minden kötelezettsége alul, mert hiszen a kormányhatósági kiviteli tilalom kibocsátása az adós magatartására nem vezethető vissza. Az áru felől, mint tulajdona felől a belföldi eladó szabadon rendelkezhetik, a kár, amely a külföldi vevőtől kikötött árnál kisebb árban való eladásból áll elő, az eladót terheli, viszont azonban a többletárból előálló haszon is az eladóé. A fentebb ismertetett jogesetben a külföldi vevő felperes a belföldi eladó alperestől azt a vételárkülönbözetet perelte, amelyet az alperes elért, árujának belföldön való eladásával. A felperes a német polgári törvénykönyv 281. § ában és a magyar polgári törvénykönyv javaslatának (bizottsági szöveg) 914. §-ában foglalt jogszabály analógiájára támaszkodva kérte követelésének megítélését.- A magyar javaslat 914. §-ának idevágó első bekezdése így szól: „ha az adós a szolgáltatást lehetetlenné tevő körülmény alapján azért a tárgyért, amelyet köteles volt kiszolgáltatni, kárpótlást kapott vagy követelhet, a hitelező a kapott kárpótlás kiadását, vagy a kárpótlási követelés kiadását követelheti." Ez a szabály azonban, még ha a birói gyakorlat által elismerve élő jog volna is, a fenti jogesetben nem nyerhet alkalmazást. Az idézett jogszabályból mást nem lehet kiolvasni, mint azt, hogy az adós, még ha az utólagos lehetetlenülésért nem is felelős, tartozik a szolgáltatás tárgyáért kapott kárpótlást a hitelezőnek kívánatára átengedni, természetesen, ha a hitelező is teljesiti a maga szerződéses kötelezettségét. A tárgynak tehát megsemmisülni elértéktelenedni kell és azért kap az adós kárpótlást, illetőleg van joga kárpótlást követelni. Ámde amikor a szolgáltatás tárgya az adós kezén megmarad, mert a kiviteli tilalom folytán a külföldi hitelezőnek ezt a tárgyat ki nem szolgálhatja, akkor annak a tárgynak eladásáért kapott ár nem kárpótlás, amelyet az adós a tárgy elvesztése fejében kap, hanem ellenérték, amely amint lehet nagyobb, ugy lehet kisebb is, mint az a vételár, amelyet a külföldi hitelező adott volna. Nem lehet tehát ebben az esetben kárpótlásról szólani. A magyar javaslatnak 914. §-a a német polgári törvénykönyv 281. § ának szószerinti átvétele Már pedig a német jogirodalom és joggyakorlat egyaránt ugy értelmezi ezt a 281. §-t, hogy ez csak akkor alkalmazható, ha a szolgáltatás tárgya megsemmisült, vagy elértéktelenedett és ezért kap az adós kárpótlást. Teljes mértékben helyeselni lehet tehát a m. kir. Curiának azt a döntését, amely szerint felperest keresetével elutasította. Az idevonatkozó indokolás így szól: „az a jogszabály, melynek megsértését a felperes felülvizsgálati kérelmében panaszolja, a megállapított tényállás esetében alkalmazást nem nyerhet, mert bár az általános jogelvekből következik, hogy a szolgáltatás tárgyának az adós hibáján kívül megsemmisülése esetében is jogosított a hitelező az adósnak a tárgyért harmadik személytől