Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - A hadiszállító magánjogi felelősségének kérdéséhez

21-22. sz Kereskedelmi Jog 213 bíróságnak ily ténymegállapítása tehát a polgári bíróság részéről többé vizsgálat tárgyává nem tehető. (VII. polg. tanács 5. számú elvi határozata. 4217/906. Mg jogi Dtár l 319.) c) a büntetőperben keletkezett jogerős ítélettel eldöntött az a kérdés, hogy az illető terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette-e, a polgári bíróság által vizsgálat tárgyává nem tehető, a büntető bíróságnak ezirányu ténymegállapítása a polgári bíróságra nézve irányadó. (1219/916. P,) Azonban d) még a Btk. parancsoló rendelkezéseinek magánjogi érvényesítésénél is érvényesülésre találnak a magánjog szabályai. (Btk. 292. §. Gyilkosság esetén is csak akkor kö vetélhetnek a megölt egyén tartásra jogosult hozzátartozói kártérítést, ha tényleges kárt szenvedtek. P 1387 914.) e) büntetőjogi részletkérdések (károsító vétkességének foka, lásd M. Dtár 1917. évi kötet 17. old) nem jöhetnek figyelembe a magánjogi következmények megállapításánál. Ezen állásfoglalás után került sor az 1915: XIX. t.-cz. 17. §-ának alkalmazására, a mely pedig mindennél világosabban kimondja, hogy aki mint eladó vagy szállító az 1 — 5. §-okban meghatározott valamely cselekményt elkövet, köteles a cselekménye által okozott egész kárt — ideszámítva a nem vagyoni kárt is, a melynek pénzbeli összegét a bíróság szabad belátása szerint állapítja meg — a kincstárnak megtéríteni. Nem lehet kétséges már most az, hogy a kir. Curia .háborús aberráczió"-nak minősitett határozata csupán a törvény valóban vasszigorral megalkotott rendelkezéseinek a háború előtt már állandó gyakorlattá lett elvek alkalmazása mellett történt érvényre juttatása mellett jött létre. A kártérítési követelés jogalapja az id. törvény I. (büntetőjogi rendelkezések) fejezete alatt felsorolt cselekmények elkövetése. Ami azt jelenti, hogy az elkövetés csupán jogerős Ítélettel bizonyítható, de ennek létezése esetében mindig kellően bizonyítottnak is tekintendő. Beláthatatlan következményekre vezetne a gyakorlatban, ha a büntetőbíróságnak az elkövetést megállapító jogerős Ítéletével szemben a polgári bíróság újból vizsgálat alá vehetné az elkövetés kérdését, bizonyítást folytatna le, tanukat hallgatna ki és határozna ugyanabban a kérdésben, melyben már jogerős bírói határozat létezik. Ez az állapot azonban nem vonja maga után azokat a következményeket, a melyeket a hivatkozott tanulmány szerzője levont. Nem következik ugyanis a curiai állásfoglalásból, hogy a kereskedő „nem hivatkozhatik a kereskedelmi szokásra, a teljesítés idejének törvényes meghatározására.* Mindezekre igenis kell, hogy hivatkozhassék a szállító, ha nem is akkor, midőn vele szemben a már jogerős tényállás alapján a kártérítést kiszabják, hanem a büntetőbíróság előtt, amidőn a szándékos vagy gondatlan nem teljesítés, vagy nem megfelelően teljesítés tényálladéki elemeinek vizsgálatáról van szó. Ha el is képzelhető, oly eset, midőn az elsőfokú bíróság hazafias felbuzdulásában a vonatkozó jogszokás és szokványok kimerítő és szakszerű elemzése nélkül mondta ki bűnösnek a szállítót, gondolhatni e komolyan oly esetre, amikor a kir. Curia .törvényes meghatározásokkal* helyezkedik szembe és ezek döntő befolyását figyelmen kivül hagyva, állapit meg bűnösséget? Eltekintve attól, hogy a kérdés ebben a beállításban nem is döntő fontosságú, mivel az elitéltnek, ha az alap-büntető eljárás során nem vették figyelembe azokat a bizonyítékait, a melyeket különben a polgári eljárás folyamán érvényesítene, módjában áll a B. P. rendes szabályai szerint lefolytatandó újrafelvételi eljárás során a jelzett bizonyítékokat érvényesíteni és igy a polgári perben is alapul szolgáló tényállást módosíttatni. Meg van tehát mindenre a mód a nélkül, hogy a parallel ítélkezés veszélyeibe kellene bíróságainkat belevezetni 2j A Curia joggyakorlatában azonban a kérdést más oldalról is megvilágítva találjuk. Szándékosan támaszkodom pedig az alábbiakban régebbi, de hatályon kívül nem helyezett döntésekre, nehogy a hivatkozott példák is .háborús aberráczióknak" minősíttethessenek. ,A büntetőbíróság határozata — mondja a kir. Curia — nem zárja ki, hogy az abban egyenesen el nem döntött s el nem dönthetett magánjogi viszonyra vonatkozó kérdést a polgári bíróság el ne bírálhassa. A büntetőbírósági eljárásra vonatkozó iratok a polgári pernek oly adatai, a melyek a S. E. 64. §-a szerint a bíróság ténybeli meggyőződésének ') A újra felvétel kérdésére vonatkozan lásd a kir Curia 7385/916. B. IV. sz. Jogt Közlöny 1916. évf. 205., 215. és 223. 1917. évf 7 ,116. és .75. oldalain megjelent fejtegetéseket.