Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - A hadiszállító magánjogi felelősségének kérdéséhez

19—20. sz. megalkotására felhasználandók. (6620/907. P. II. M. Dtár. II. 286.)" Továbbá „a büntetőbíróság jogerős Ítélete a polgári bíróságra nézve csakis a bűnösség kérdésében lehet irányadó, ellenben nem korlátozza a polgári bíróságot annak megállapításában, vájjon a büntető perben vádlottaknak jogellenes cselekvése a magánjog szabályai szerint kártérítésre kötelez-e vagy sem. A polgári bíróság valamely bűncselekményből kifolyóan akkor is megállapítja a büntetőbiró ság által jogerősen tetteseknek kimondott személyeknek kártérítési kötelezettségét, ha a büntetőbíróság a sértett fél halála és a tettcseknek büntetendő cselekménye közt oki öszszefüggést nem találván, nem állapította meg az elitélt tetteseknek kártérítési kötelezettségét az elhalt sértettnek hozzátartozóival szemben. (7608/907. II. P. Mjogi Dtár. II. 134. hasonló döntés és 5725/907. IV. P. M. Dtár I. 282., 5788/910. I. P.) Megjegyzendő, hogy e felfogás kiindulópontját már az I polg. tanács 13. sz. elvi határozatában találja. 446/906. sz. lásd szövegét M Dtár I. 304 ) Ez utóbbi határozatok a polgári bíróság feladatának önállóságát a büntetőbíróság megállapításaival szemben oly határozottsággal hangsúlyozzák, hogy a fentebb hivatkozott döntésekkel és az azokból levont tanúságokkal ellenkezésben lenni látszanak. E látszat azonban alaposabb szemlélet után csakhamar eltűnik Miben áll ugyanis a polgári bíróság álláspontjánál az önállóság? Az első esetben abban, hogy a büntetőbíróság által el nem döntött és el nem dönthetett (mert a büntető ügygyei közvetlen vonatkozásban nem álló) magánjogi kérdést von megítélés alá.3) Míg a második esetben az önállóság arra vonatkozik, hogy a polgári biró jogosan állapithat meg kártérítést oly esetben, a midőn a büntetőbíróság nem oly cselekményben mondta ki bűnösnek a vádlottat, amely a Btk. szerint is kártérítési kötelezettséget von maga után. Ez igen természetes is; a magánjogi szabályok tágabbra engedik azt a kört, a melyen belől 3) A körül forgott a vita, hogy az alperes a vagyonbukottnak megfizette-e már az áruk vételárát, amelyet most a tömeggondnok követel. A csalárd bukás miatt elitélt vagyonbukottal szemben csupán az nyert megállapítást, hogy az alperestől kapott pénzt elrejtette hitelezői elől. (Btk. 414 §. I.) Ennek megállapítása természetesen a fizetés tényét nem bizonyítja. a magatartás káros következményeiért a tettest anyagi felelősség terheli. A büntetőjognak a bűnösséget és büntethetőséget kizáró okai az elitélést meggátolják, ellenben nem szükséges, hogy ezek a körülmények az előidézett kártokozó esemény magánjogi konzekvencziái alól is mentesitsé ka tettest. Vagyis röviden a magánjogi vétkesség fogalma tágabb fogalom, mint a büntetőjogi bűnösség; lehetséges tehát felmentés daczára kártérítési kötelezettség. Fordítva azonban, ha a szűkebb büntetőjogi körbe bek foglalható a cselekmény, ugy a polgári biróság már nincsen újbóli döntésre jogosítva, amidőn a törvény a bűncselekmény elkövetőjét feltétlenül kötelezi a kártérítésre. Már pedig az 1915 : XIX. t.-cz. 17. §-a magánjogi következmények előfeltételéül csupán a bűncselekmény elkövetését szabja meg. Ennyiben tehát a polgári biróság bizony kötve van a büntető ítéletben foglaltakhoz, ami azonban — és ez a második fő szempont, amelyben az emiitett czikk szerzőjével megegyezni nem tudok — nem jelenti, hogy a polgári biróság a Curia állásfoglalása szerint „a magánjogi szerződést egyáltalán nem elemezheti." Mint minden kártérítési perben, ugy a hadiszállítások nyomán felmerülteknél is különböztetni kell a kártérítés jogalapja és a kártérítési összeg megállapításánál figyelembe veendő mozzanatok között Az, ami az 1914 : XIX. t.-cz értelmében alapot nyújt a kártérítési követelésre, tekintve, hogy a törvény „a magánjogi szerződés megszegésének kriminalizálásából indul ki" (lásd. Indokolás. Ig. Jav. Tára. XV. évi. 130. old.) az 1-5. §-okban felsorolt bűncselekmények elkövetése. Ez az alap tehát a fentiek szerint a jogerős, bűnösséget megállapító ítélet létezése esetében adva van; ami azonban a polgári bíróságok által önállóan döntendő el, az a kártéiitési összeg kérdése, tekintettel a magánjog és kereskedelmi jog idevágó rendelkezéseire Ez az értelme az indokolás ama kijelentésének is (Id. hely 141. old), hogy „önként érthető, hogy a 15—19. §-okban foglalt magánjogi rendelkezéseket az általános magánjog és a kereskedelmi jog szabályai egészítik ki, amennyiben az idézett §-ok eltérően nem rendelkeznek, e §-ok mellett is alkalmazást nyernek. Vagyis a kártérítési alap fenforgása még nem jelent tényleges kártérítési kötelezettséget minden esetben. Előfordulhat olyan eset, amikor a