Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - A lánczkereskedelmi rendelethez

21-22. sz. Kereskedelmi Jog 211 lemben. A termelőkre nézve ez a szabály körülbelül hatálytalan lesz, minthogy azoknak előállítási (beszerzési, költségeit megfelelően ellenőrizni nem tudják és igylalkalmasint csak a kereskedőnél fogják érvényesíteni. E szabály szerint nincs megengedve az átlagos árak alap ján való eladás. Erre azonban szükség volna,, mert a kereskedő egymásután különböző áron vesz ugyanolyan minőségű tételeket. A közfogyasztás érdeke megkívánná, hogy ezeket egy bizonyos kiegyenlítő átlagáron bocsáthassa forgalomba. Még nehezebb a felmerült költségek és a rendes kereskedői haszon megállapítása. Az üzleti költségek megállapítása rendszerint csak utólag lehetséges és százalékokban való kifejezése a forgalomnak az üzleti költséggel való egybevetése alapján rendszerint csak az év végén lehetséges. Kérdés továbbá, hogy mik az alkotó elemei az üzleti költségeknek ? A német legfelső bíróságok gyakorlata szerint a háborús rendkívüli többletkiadások, a kereskedő koczkázati dija, az üzletben elhelyezett tőkének kamatozása, a tulajdonos munkabére (Unternehmerlohn; az üzleti kiadások közé soroztainak s csak ezek levonása után kezdődik az üzleti nyereség. Az üzleti nyereség százalékának megállapítása hasonlóképen nehézségekbe ütközik Kétséges, hogy a háborús viszonyok hatását hogyan kell ebben a tekintetben mérlegelni ? Mindenesetre figyelembe veendő, hogy az árak emelkedése folytán ugyanazon haszonszázalék, mint a békében nagyobb tényleges hasznot fog eredményezni. Ezzel szemben áll minden a forgalomba kerülő áruk mennyiségének igen jelentékeny csökkenése, másrészt pedig a kereskedő, illetve az áruk forgalomba hozója saját életfentariásához szükséges költségeinek jelentékeny növekedése. Az egyes szakmák és ezen belül az egyes üzletcsoportok költség és haszonszázaléka természetesen egymástól lényegesen eltérhetnek. Kétség esetében a kereskedelmi cs iparkamarák, illetve szakegyesületek volnának hivatva indokolt véleményt nyilvánítani ezekben a kérdésekben. A rendelet 2. §-a szerint az árvizsgáló bizottságok adnak a közigazgatási hatóságok részére véleményt, ezek azonban czélszerüen teszik, ha ilyen kérdésekre az emiitett intézményeket kérdezik meg. A beszerzési áron (hozzászámítva ehhez költséget és hasznot) való eladás elve alól azonban a rendelet igen fontos kivételt tesz amely alkalmas arra, hogy magát a szabályt egészen más megvilágításban lássuk. Kimondja nevezetesen, hogyha valaki a beszerzési árat, a felmerült költségeket és a rendes kereskedői hasznot aránytalanul meghaladó áron adja is el, nem lehet ellene eljárást indítani, „ha a követelt vagy elfogadott ellenszolgáltatás az árunak a halóság által megállapított legmagasabb árát, ha pedig ily ár megállapítva nincsen, az árvizsgáló bizottság által közzétett vagy az illető kihágási ügy alkalmából az eljáró közigazgatási hatósággal közölt tájékoztató árat meg nem haladja." Vagyis, ha a beszerzési ár, költség, haszon, kisebb mint a tájékoztató ár, az eladásnál el lehet menni egészen a tájékoztató árig. Minthogy pedig a tájékoztató ár kiszámításának alapjául a 9. §. szerint a piaczi ár veendő, végeredményben az eladásnál, legalább is bizonyos mértékig, a piaczi ár lesz irányadó. Egy nagy nehézség áll útjában a tájékoztató ár mentesitő hatásának érvényesülésének. Nevezetesen az, hogy a tájékoztató árak megállapítása az egyes czikkekre nézve csak lassanként fog megtörténni. Sok czikkre nézve ilyen ár nem is lesz megállapítva, vagy ha meg is állapíttatott, időközben elévül. Mi történjék addig, amig a tájékoztató ár nem állapíttatott meg? A kereskedő például olcsón beszerzett készletét, ha a tájékoztató ár meg van már állapítva, ezen az áron adhatja el. És ha nincs ? A rendelet szerint az is mentesít, ha az illető kihágási ügy alkalmából a tájékoztató ár megállapíttatik s ez az eljáró közigazgatási hatósággal közöltetik. Ebből — elvileg — az következik, hogy a beszerzési árnál (költségek és rendes hasznot hozzászámítva) magasabb áron történő eladás alkalmával még nem kell okvetlenül megállapítva lenni a tájékoztató árnak, elég ha az később, legkésőbben a kihágási eljárás során megállapíttatik és ha ez nem magasabb, mint az eladási ár, az eladó mentesül a büntetés alól. Ilyen alakban ez a szabály természetesen nem lehet kielégítő, mert az eladót bizonytalanságban tartja egyfelől arról, hogy az árvizsgáló bizottság fog-e foglalkozni a s^óbanforgó áruczikk tájékoztató árának megállapításával, másfelől arról, hogy milyen lesz a megállapítandó tájékoztató ár"-'