Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - A lánczkereskedelmi rendelethez

210 K e r e s k e d leti, illetve életszükségleti czikkek körének akárcsak megközelítőleg is pontos megállapítására. Minthogy tehát nem tudjuk, melyek a közszükségleti czikkek, nem tudhatjuk azt sem, hogy mily körre terjednek ki a rendelet intézkedései? Ez a gyakorlatban nagyszámú czikk tekintetében, amelyeknél kétes azoknak közszükségleti jellege, jogbizonytalanságra vezet, az ilyen czikkek elárusítói nem tudják majd, mihez tartsák magukat? Fokozza a bi zonytalanságot, hogy a rendelet 13-ik §-a a közszükségleti czikkek szűkebb csoportját, amelyre nézve különös szabályok (engedélyezési rendszer) tartandók be, állapítja meg s ezek között sorolja fel az élelmiszerek és mindennemű ruházati czikkek elárusítóit. Ezáltal tehát mindennemű élelmiszer és mindennemű ruházati czikk — közvetve — közszükségleti czikknek minősíttetett ? Azonban sok élelmiszer és még több ruházati czikk nyilvánvalóan nem közszükleti, hanem fényűzési czikk vagy legalább is kétséges, hogy melyik csoportba sorozandó ? A 13—21. §§. végrehajtására vonatkozó rendelet kijelöl megfelelő hatóságokat és eljárási módot annak eldöntése végett, hogy valamely közszükségleti czikk a 13. §. alá esik-e ? Hasonlóképensürgősen szükséges volna egy olyan kormányrendelet, a mely annak előzetes megállapítására adna módot és jelölne ki szerveket, hogy mily czikkek tartoznak a közszükségleti czikkek fogalma alá ? Addig az elárusítók csak utólag, az ellenük indított eljárás során nyerhetnek erről tudomást s ez is a sok száz eljáró hatóság felfogása szerint esetenkint eltérő lehet. Még helyesebb volna, ha a kereskedelemügyi miniszter kibccsátana jegyzékeket, a közszükségleti czikkek felsorolásával, a melyeket a változó viszonyoknak megfelelően időnkint módosíthat. Ezeknek előrebocsátásával vizsgáljuk meg az eladási árak kérdését. A 4207/1915. M E. számú rendelet 16. §-a értelmében árdrágítás kihágását követi el, aki életszükségleti czikkeket a piaczi árra való tekintettel aránytalanul magas áron ad el. Ez tehát azt az elvet juttatja kifejezésre, hogy az eladási ár alapjául a mindenkori piaczi ár szolgál. Ezt a szabályt a rendelet fentartja, sőt 32. § ában ezen most emiitett rendelet 16 §-ára hivatkozik és büntetési tételét két hóelml jog 21-22^2. napi elzárásról 6 hónapira emeli fel. Minthogy azonban az adott esetben kétséges, hogy mi a piaczi ár, a most megjelent rendeletnek 2. §-a kijelenti, hogy aki a tájékoztató árnál nem magasabb áron árusit, vagy vesz, azt nem érhetik az aránytalanul magas áron árusítás, illetőleg vásárlás magánjogi vagy büntetőjogi következményei. A tájékoztató ár tehát elsősorban a 4207/915. számú rendelet 16. §-ában megállapított aránytalanul magas áron való árusítás kihágása alól mentésit. A rendelet azonban fontos újításokat is tartalmaz az eladási árra nézve. Kimondja nevezetesen általános szabályként, hogy közszükségleti czikk továbbeladásánál tiltva van olyan árat (ellenszolgáltatást) kikötni vagy elfogadni, amely a beszerzési árat, a felmerült költségeket es a rendes kereskedői hasznot aránytalanul meghaladja. Aki ez ellen vét, 6 hónapig terjedhető elzárással és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, e mellett a vevő az ár leszállítását követelheti, a kifizetetett ártöbbletet pedig az eladótól a vételi ügylet megkötésétől számítva még 6 hónapig visszakövetelheti. Ezzel a rendelet az eddigitől uj csapásra tért s az eladási árak alapjául a beszerzési árat jelölte meg. Nem foglalkozhatunk e helyütt ennek a kérdésnek közgazdasági megítélésével. Ausztriában és Németországban nagy irodalma van már ennek a kéidésnek. Az ausztriai „Juristische Gesellschaft" sorozatos vitákban jogi és közgazdasági szempontokból világította meg ezt a kérdést. A beszerzési ár elvének érvényesítése arra kényszeríti a kereskedőt, hogy régi időkből megmaradt jó áruját olcsóbban adja el, mint az ujabb időkben beszerzett gyengébb minőségű áruit. Ausztriában és Németországban is az eladásnál a beszerzési árak szolgálnak alapul. így értelmezték ezt az eljáró bíróságok és az osztrák legfőbb törvényszék is ezt ves?i az utóbbi a rendeletben előirt „megfelelő ár," (Angemessener Preis) alapjául. A gyakorlatban azonban ez az elv igen nagy zavarokra és jogbizonytalanságra ad alkalmat. Az adott esetben sokszor nehéz lesz a beszerzési ár igazolása. Tudvalevő, hogy a háborús években az üzletek túlnyomórészt számlák adása nélkül köttettek, ugy, hogy a beszerzési ár igazolása leginkább csak a rendelet életbeléptetése után beszerzett készletekre lesz lehetséges, különösen a detail kereskede-