Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - A lánczkereskedelmi rendelethez

Kereskedelmi Jog tositó ágakat, amelyeket az állam monopolizálni akar, ki kell venni a magánvállalkozás kezéből. Megértéssel, méltányossággal meg lehetne találni azokat a módokat és utakat (pl. hosszabb átmeneti idő, kárpótlás, alkalmazottaknak átvétele az állami üzembe stb. stb.), amelyek ezt a közérdekből indokolt lépést simává teszik. V. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy czikkünknek koránt sem lehetett czélja a felvetett fontos kérdéseknek megoldása. Közrebocsátására az a két körülmény késztetett, hogy egyrészről az igazságügyi kormány ismét programmjába vette a biztosítási jog reformját, másrészről,.hogy nézetünk szerint a háborúval felidézett súlyos közgazdasági teendőink sorában nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt a jelentős szerepet sem, amit a biztosítási ügy az ujra-épités korszakában betölteni lesz hivatott és azokat a nagy pénzügyi előnyöket, amiket a biztositásnak helyesen megvalósított államosítása a rendkívül megterhelt államra nézve jelentene. Kívánatos és időszerű volna tehát, ha mind a hivatalos körök, mind pedig a szakirodalom sine ire et studio szőnyegre hoznák az állami biztosítás kérdését. XA lánczkereskedelmi rendelethez. Irta : Dr. Halasi Béla ügyvéd, az OMKE titkára. A közfogyasztási czikkek forgalmában előfordulható visszaélések meggátlása tárgyában kibocsátott rendeletet a közönség népszerű nyelven lánczkereskedelmi rendeletnek nevezi, habár ez a rendelet a kereskedelem szabályozását tűzi ki czélul és számos olyan intézkedése van, melyek a lánczkereskedelmet sem közvetve, sem közvetlenül nem érintik. Kör vétlenül a lánczkereskedelem meggátlására irányul a rendelet 27. §-a, amely részletesen körülirt büntető tényálladékot állapit meg a közszükségleti czikkekkel való lánczolatos kereskedelem üldözésére. Ez a szakasz aránylag a legkevésbbé erős fegyver a lánczkereskedelem kiküszöbölésére. A tényálladék igen szabatos és világos és megfelel annak a czélnak, hogy a forgalmi élettel ellentétben ne lehessen lánczkereskedelemnek minősíteni olyan üzleteket, amelyek a múltban is szokásosak voltak és nem feltétlenül szükségtelenek. Fontosabb a lánczkereskedelem megakadályozása szempontjából a rendelet 18. §-a, amely azt állapítja meg, hogy az eladó, kinek a részére és mily mennyiségeket adhat el ? A lánczkereskedelmet ugyanis a múltban leginkább az mozdította elő, hogy a kereskedők hivatatlan elemeknek juttattak portékát, akik azt megint tovább adták és felhajtották az árakat. A jövőben a nagykereskedő nagyobb mennyiségű árut csupán jogosított kereskedőnek adhat el, akiket a rendelet ilyenekül elismer, hatósági engedély kötelezettségével vagy anélkül. A detailkereskedő csupán fogyasztónak adhat el. A lánczkereskedelemre vonatkozó szabályok mellett legnagyobb jelentőségű a rendeletnek ama 28. §-a, amely a közszükségleti czikkek eladási árára vonatkozik. Ezáltal a rendelet mélyen belenyúlt az árképződés problémájába. Czikkünkben csupán ezzel a kérdéssel kívánunk foglalkozni. Előzetesen azonban tisztáznunk kell még azt a kérdést, hogy a rendelet mely czikkekre terjed ki s i.letöleg \ melyek a közszükségleti czikkek? A rendelet ezt nem állapítja meg. A 4207/1915. számú rendelet meghatározza az életszükségleti czikkek fogalmát, mely alatt ezen rendelet 3 ik § a értelmében ,az ember elsőrendű életszükségleteinek kielégítésére közvetlenül rendelt ingó dolgokat, valamint az ezek előállításához közvetlenül, vagy közvetve szükséges ingó dolgokat kell érteni.* Ez a meghatározás azonban nem közszükségleti, hanem életszükségleti czikkekre és kifejezetten c-ak a 4207/1915. számú rendeletre vonatkozik. Az 1917. évi márczius 24-én kelt ausztriai lánczkereskedelmi rendelet szerint közszükségi leti czikkek alatt olyan ingó dolgok értendők, melyek emberek vagy állatok életszükségleteinek kielégítésére közvetlenül vagy közvetve szolgálnak. Itt azonban kétséges, hogy melyek az „életszükségleti czikkek". Az Ausztr.ában kifejlődött joggyakorlat tarka összevisszaságban és teljesen rendszertelenül minősiti íz egyes áruezikkeket közszükségleti, illetve fényűzési czikknek. A Németországban megjelent árdrágitási. illetve lánczkereskedelmi törvény „a napi szükséglet tárgyaira, kivált mindennemű élelmiszerre, úgyszintén nyersterményekre, fűtési és világítási czikkekre" vonatkoznak, a későbbi rendelet ezenfelül a hadi szükséglet tárgyaira is. Az ilyenféle meghatározások amúgy sem alkalmasak a közszükség-