Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 19-20. szám - Juristische Grundlehre

19-20 sz. Kereskedelmi Jog 199 Vétel 147. Nem lehet hivatkozni a polgári szállítás megszüntetésére, mint legyőzhetetlen akadályra, ha eladót a vasúton való el' szállítás kötelezettsége nem terhelte. (M. kir. Curia 529/917. P VIII. sz. — 1917. szeptember 4.) A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy a saját osztályozása szerinti első osztályú tizenegy vasúti kocsi (á 10000 kg.) bükk-hasábfát, kocsinként 267 korona 50 fillér (kettőszázhatvanhét korona ötven fillér) egységárban, a kiskemenczei vasúti állomáson vasúti kocsiba rakva felperes részére 60 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett adjon át. Indokok: A felperes azt adta elő, hogy az alperestől 1914. évi október havában 15 kocsi bükkhasáb-tüzifát vásárolt 135 korona árban, azonban az alperes csak 4 kocsival szállított. Kérte az alperest a még hátralékos 11 kocsi fa szállítására s a perköltség megfizetésére kötelezni, egyidejűleg a vételárat is felajánlotta. Előkészítő iratában előadta még, hogy a kereset idejében egy kocsi fának az ára 400 korona, vagyis a vételárnál 265 koronával több volt, amely áremelkedést megosztva, annak a felerészét is vagyis összesen 267 korona 50 fillért ajánlott fel a tűzifáért vasúti kocsinként. Az alperes elismerte, hogy a szerződés létrejött, s hogy csak 4 kocsi fát szállított; azzal védekezett azonban, hogy 1914. év november havában s ezt követő időben az orosz betörés miatt szállítani lehetetlen volt s szerződéses kötelezettségét legyőzhetetlen akadály miatt nem tudta teljesíteni. Előadta továbbá, hogy az azonnal teljesítendő szerződéstől elállhatott, mert az azonnali szállítás lehetetlen volt. Tanukkal kívánta bizonyítani, hogy 1914. évi november 1-től kezdődőleg mintegy 10 hónapon át Nagykemenczéről fát szállítani lehetetlen volt; mert a magán áruforgalom szünetelt és csak katonai árukat szállítottak, hogy megtörtént az is, miszerint a vasúti kocsiba szállítás végett berakott tűzifát a katonaság kirakatta, mivel a kocsira szüksége volt, sőt a fát el is vitette s lefoglalta, A B) alatti kötlevélből a kir. törvényszék mindenekelőtt megállapíthatónak találta, hogy a peres felek azonnali szállításra szerződtek, de ettől el is tekintve— többszöri sürgetés után az alperes az F) alatt szerint még 1915. évi február hó 16-án s a K) alatti szerint 1915. évi márczius hó 31-én is ígérte a teljesítést s kilátásba helyezte a szállítás mielőbbi teljesítését. Minthogy továbbá köztudomás szerint 1915. február—május hónapokban a teljesítés helyén a vasúti magán forgalom lényegesen korlátozva nem volt; különben is az alperes nem a felperes lakhelyére szállítani, hanem a tűzifát Nagykemencze vasúti állomáson vasúti kocsiba rakni s átadni tartozott : mellőzte a kir. törvényszék a felhívott tanuk kihallgatását, mert I a fenti megállapítások mellett a tanubizonyitást feleslegesnek találta. A kassai kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék Ítéletét helyben hagyja azzal a változtatással, hogy alperes részéről az elsőbiróság Ítéletében meghatározott módon a felperesnek átadandó fa mennyiségét hat (6) vasúti kocsimennyiségre (á 10000 kg.) szállítja le. Indokok: Perbeli álláspontjának megfelelően alperes a felebbezési eljárásában is azt vitatta, hogy a szerződés teljesítésének helyére is kiterjedő homonnai és homonnavidéki közismert orosz betörés, az ezt követő hosszú kárpáti csata, a csapatszállitás, hadi megszállás, vasúti kocsi- és anyagszer-rekvirálás, mint elhárithatlan nagyobb erőhatalom gátolták meg őt szerződési kötelezettségének teljesítésében, mely körülmények következtében jogában lett volna a peres szerződéstől a teljesítés lehetetlenülése miatt visszalépni — annál is inkább, mert felperes a fentjelzett 3 havi kritikus időj szak alatt maga sem jelentkezvén a teljesítésért, az ügylet minőségénél (promptmöglichst) fogva alperes jóhiszemben azt vélelmezhette, hogy a közismert akadályok miatt az ügylettől maga alperes is visszalépett. — Vitatja az alperes, hogy midőn felperes az 1915. február 4-én kelt Ej alatti levéllel az üzleti tárgyalást 3 havi szünet után újból felvette s alperes csupán kereskedői szívességből azt válaszolta, hogy a vasúti szállítás lehetővé válta esetére a hátralévő főmennyiséget elküldi, ezzel ö csak feltételhez kötött ígéretet tett, mely reá nézve nem vált kötelezővé; mert — amint ennek bizonyítására is ajánlkozott—a homonna—takcsányi vasúti vonalon a polgári áruforgalom a hadszíntér közelléte s a hadmüveletek miatt az 19 i 5. február—májusi időközben is szünetelt s illetőleg nagymérvben korlátozva volt, miből folyóan az azonnali teljesítésre kötött peres ügylettől a szállítás lehetetlenülése miatta kritikus időszakba eső május 19-én jogszerűen elállhatott. A kir. ítélőtábla alperesnek fenti védekezését szintén nem találta teljes mértékben elfogadhatónak; mert alperesnek abból a tényéből, hogy az 1915. év február haváig kétségtelenül fennállott kritikus viszonyok miatt az ügylettől vissza nem lépett, sőt a február 4-iki E) alatti felperesi levélre a további szállítást, bárha csak a vasúti szállítás lehetősége esetére is kilátásba helyezte, megállapítható, i hogy egyfelől alperes az ügylettől a harczszintér közelsége és a vasúti szállítás nehézségei miatt elállani maga sem szándékozott, — másfelöl, hogy a peres felek tultették magukat azon az eredeti megállapodáson, hogy az ügylet lehetőleg azonnal (promptmöglichts) teljesítI sék s a február 4-iki levelezést követően kölcsönös magatartással hozzájárultak ahhoz, hogy a további szállítás az akkori nehezebb közlekedési viszonyok enyhülte után eszközöltessék; ily körülmények között tehát alperes