Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - A biztosítási joggyakorlat 1916-ban

1-2. sz. XA biztosítási joggyakorlat 1916-ban. Irta: Grecsák Károly. Birói gyakorlatunk a biztosítási jog terén, az elmúlt évben is némely oly fontos jelentőségű határozatot mutat fel, amelyekre külön reámutatni nem lesz hiábavaló dolog. Hogy a biztosítási ügynök megtévesztő eljárása a biztosító terhére esik, ezt az álláspontot több eddigi határozataiban is már kimondotta a birói gyakorlat, az 1916. évben hozott egyik határozatában azonban a kir. Curia egy lépéssel tovább ment és az ügynöknek azt a negligens eljárását is a biztosító terhére lója, hogy a kérdéseket az ajánlat megtételekor nem tette fel a kérdőívben foglalt részletességgel, és ez okból nem állapította meg a közlési kötelezettség megsértését oly esetben, amelyben a biztosított a kérdőívben foglalt kérdésekre helytelen választ adott.1) A biztosítási ügylet létrejöttére nézve a keresk. törv. 468. §-a tudvalevőleg ugy intézkedik, hogy az ügylet létrejöttnek tekintendő, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számított 48 óra alatt vissza nem utasítja. A törvény ezen intézkedésének alkalmazásában a birói gyakorlat állandóan azon az állásponton van, hogy ez csak azokban az esetekben áll, ha a biztosítási ajánlat az ügylet érvényes megkötése tekintetében külön kikötést nem tartalmaz, aminek következménye az, hogy a biztosítás iránt szerződő felek az ajánlat visszautasítására a fentidézett törvényszakaszban megszabott határidőtől eltérő hoszszabb határidőben is megállapodhatnak, amely esetben a biztosítási ügylet létrejöttnek csak akkor tekinthető, ha a biztosító az ajánlatot a megállapított hosszabb határidőben vissza nem utasította. Egy ujabb határozatában azonban legfőbb bíróságunk már nem állott meg ennél a kijelentésnél, hanem egy olyan esetben, amelyben a biztosítási ajánlatban az a megállapodás foglaltatott, hogy a biztosító társaság a keresk. törv. 468. §-ától eltérőleg, 90 nap alatt fogadhatja el az ajánlatot, ugy döntött, hogy a biztosítási ügylet létre nem jött azért, mert a biztosító társaság ezen kikötött határidő alatt a biztosítási ajánlat elfogadása iránt egyáltalában nem nyilatkozott.2) !)Lásd a kir. Curiának 1916. január 21-én 6465/915. sz. a. határozatát. 2) Lásd a Curiának 1916. évi 3678. számú határozatát. A biztosítás kezdetére nézve ezen év joggyakorlatában arra a következményeiben igen nagy horderejű határozatra is bukkanunk, amely azt mondja ki, hogy annak nincsen törvényes akadálya, hogy a felek a biztosítási kötvény antedatálásával a biztosítás kezdőpontját a kötvény tényleges kiállítását megelőző valamely napban is meghatározhassák.3) Ez a határozat egy olyan konkrét eset alkalmából hozatott ugyan, amelyben a biztosítási feltételek szerint két évi hatályban volta után a biztosítási ügylet megtámadhatlansága köttetett ki, és igy teljesen fedi is a feleknek azt az akaratát, hogy a biztosítás már a biztosítási szerződés létrejöttekor és ne csak két év után legyen megtámadhatlan, és eszerint a konkrét esetben nem is volt ellentétben a határozat a törvénynyel, mert hiszen voltaképen nem a biztosítás kezdetét határozta meg, hanem lényegileg azt jelentette, hogy a biztosító az őt a keresk. törv. 474. § a alapján megillető kifogásolás jogáról lemondott, más esetekben azonban, ha például kárbiztositás esetében a biztosítási szerződés antedatálásával egy oly eseményt tüntetne fel biztosítottnak, amely a szerződés létrejöttekor már bekövetkezett, egyenesen beleütköznék a kereskedelmi törvény 465. §-ának azon parancsoló intézkedésébe, hogy a biztosítási ügylet érI vénytelen, ha az esemény, melyre a biztosítás j irányul, az ügylet megkötésekor már bekövetkezett s a biztosított vagy a szerződő fél erről tudomással birt. Az első évi biziositási díj követelhetési jogát a birói gyakorlat mindig azon az alapon állapította meg, hogy a biztosítási szerződés a keresk. törv. 485. §-a szerint csak a visszatérő időszakokban fizetendő dij nem fizetése folytán veszti hatályát, az első évi dij azonban ilyennek nem lévén tekinthető, a biztosítás annak meg nem fizetése következtében hatályát nem veszti és ugy a biztosító erre az időre a koczkázatot viseli, amely koczkázat ellenértéke gyanánt az erre az első évre eső diját követelheti. Az ezen tárgyú határozatoknak alapja tehát mindig az volt, hogy az igy megitélt első évi dij a viselt koczkázatnak ellenértéke Felmerültek azonban ezen év folyamán olyan esetek, amelyekben a biztosító társaság a biztosítási feltételekben kikötötte, hogy 3) Lásd a Curiának 1816. évi június 5. 3753/915. sz. a. hozott határozatát.