Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - A biztosítási joggyakorlat 1916-ban

1—2 sz. K eres k ed a koczkázatot csak ugy viseli, ha a biztosított a biztosítási dijat már tényleg lefizette, és egy ilyen eset alkalmából a Curia már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a biztosító az első évi biztosítási dijat sem követelheti, ha a feltételek szerint a koczkázatot csak feltételesen viselte, mert a biztosítási dij csak a feltétlen koczkázat vállalás ellenértéke gyanánt követelhető.4) A kereskedelmi törvénynek a biztosítási ügyletekről szóló rendelkezései között a legtöbb vitára adott alkalmat annak az u. n. szakbizottságot statuáló 481. szakasza, amely ugy intézkedvén, hogy a biztositónak jogában áll a történt kárt, egyéb megállapodás hiányában, szakértői szemle utján megállapittatni, a birói gyakorlat által azt az értelmezést nyerte, hogy az „egyéb megállapodás" kifejezés szerint meg van adva a szerződő feleknek az a jog, hogy a biztosítási szerződésben eleve is mindkét felet egyaránt kötelező joghatálylyal megállapodhassanak abban, hogy a kár mily módon, tehát az úgynevezett szakbizottság utján is megállapittassék. Ennek az értelmezésnek a biztosítottat, rendszerint nagymérvben sújtó szigorát azonban azzal iparkodott a birói gyakorlat enyhíteni, hogy szigorúan kutatta mindig azt, hogy a szakbizottsági becs lés csakugyan ugy a biztosított, mint a biztositóra egyaránt kötelező hatálylyal van-e kikötve egyrészt, és hogy másrészt az esetleg felvett szakbecsü megfelel-e mindenben a kikötött feltételeknek. Ezen törekvésében a birói gyakorlat már a legkisebb kétely és a legcsekélyebb szabálytalanság esetében sem fogadta el, a majdnem minden esetben a biztositónak érdekeit inkább szolgáló szakbecsünek az eredményét a kárösszeg meghatározásánál, és a biztosítottnak a szakbecsüvel szemben is megadta a jogot, nagyobb kárát más módon bizonyítani, abbeli törekvésében a birói gyakorlat most már odajutott, hogy a szakbecsüt olyan szabálytalanságok esetében sem fogadja el a káiösszeg meghatározásának egyedüli, mindkét felet kötelező alapjául, amely szabálytalanságok voltaképen a szakbizottsági eljárás természetétől elválaszthatlanok. így például olyan konkrét esetekben, amelyekben a kárbecslő által megállapított kárösszeget a biztosított elfogadta, a biztosító azonban ezt a biz*j Lásd a kir. Curiának 6922/915. sz. a. határozatát. elml Jog 3 tositó hátrányára leszállította, a mindkét félre kötelező erővel megállapított szakbizottsági eljárást azért nem tartotta a biztosított félre kötelezőnek, mert a kárbecslő kárfelvétele a biztosító által felülvizsgáltatván, eszerint nincsenek a szakbizottság iránti eljárás igénybjvételére nézve egyenlő jogok és egyenlő kötelezettségek mindkét félre egyaránt a feltételekben megállapítva.5) Egy másik esetben pedig a bíróságok azért nem fogadták el a szakbizottsági becslést a kárösszeg meghatározásának alapjául, mert a felek által megnevezett két becsüs között nézeteltérés merülvén fel, az általuk választott elnök döntése azért nem találtatott kötelezőnek a biztosítottra, mert ez a csupán a nézeteltérés felmerülte után választott szakbizottsági elnök nem járt el a becslésnél, a másik két szakértővel egyidejűleg.6) A Curia határozataiban is visszatükröződő ennél az állásfoglalásnál azonban még tovább ment a budapesti ítélőtábla, amikor a szakbizottsági eljárás iránti megállapodást azért nem tartotta kötelezőnek, mert a biztosítási feltételek szerint a két fél szakértője által választandó elnök a biztosító által ajánlatba hozott egyénekből volt megválasztandó, amiben a nevezett ítélőtábla a pártatlan becslési eredményt látta meghiusitottnak. A szakbizottsági becsű kötelező volta, amint látjuk ezekből a határozatokból, a lehető legkisebb mérvre van szorítva a birói gyakorlatban, és igy talán nem indokolatlan annak a kérdésnek a felvetése, hogy nem volna-e helyes a szakbizottsági eljárás kötelező volta iránti jogi álláspontot abból a szempontból revízió alá venni, hogy annak kötelező volta egyáltalában megállapítható e, mert hiszen ez nem is következik a fentidézett 481. szakasznak talán nem egészen helyesen értelmezett rendelkezéséből. Következményeiben nagy horderejű a kir. Curiának 1916. évi 1558. sz. alatt hozott az a határozata is, amely azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha jogi személy a biztosított, a keresk. törv. 477. szakasza második bekezdésében foglalt, a biztosító felelősségét és az ebből folyó kármegtéritési kötelezettségét megszüntető vétkességet, csakis az annak képvi5J Lásd a Curiának 1916. febiuár 23-án 5400/915. és 6506/915. és 1488/916. sz. a. határozatait. 6) Lásd a Curia 1916. márczius 17-én 8173/915. sza. határozatát,