Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Alapszabály és osztalék

1—2. sz. K e r e s k e d pitani, hogy mennyi osztandó fel minimális osztalékként a részvényesek között. Az alapszabálynak módjában van óvatosan megállapítani ezt az arányszámot és lehetővé teheti, hogy a közgyűlés az adott viszonyokhoz képest esetleg több nyereséget juttasson a részvényeseknek. Ha a társasági élet folyamán az alapszabály kontemplálta nyereségfelosztás a társasági czélok megvalósítására csakugyan alkalmatlannak bizonyulna, az alapszabályok indokolt módosítása azon mindig segíthet. A lényeges az, hogy a törvény rendelkezésének megfelelően magában az alapszabályban jelölendők meg azok a társasági czélok és igy elsősorban a dividenda, amelyekre a nyereség az ugyancsak megjelölt kulcs szerint fordítandó, mert ezzel a részvényesnek a társasághoz való viszonya biztos alapra helyeztetik, és épen a legérzékenyebb ponton a többségi visszaéléssel szemben nagyjában megvédetik. Ha az alapszabály a nyereség mikénti felosztását mozgó keretekben eszközli, e keretek minimális kimerítése után még mindig marad oly nyereség, melylyel a közgyűlés rendelkezhetik. E rendelkezés azonban nem lehet sérelmes a részvényesre, és teljesen hatályosan szolgáihatja a társaság érdekét, mert a fennmaradó nyereségrészt, mint többletet arra a társasági czélra fordíthatja, amely azt leginkább megkívánja és teheti ezt anélkül, hogy a részvényes alapvető tarsasági jogát, az osztalékjogot, lényegében sértené, vagy kijátszaná. Hogy mennyire nem lehetetlen az osztalékként felosztandó minimális nyereséghányadot az alapszabályban előre fixirozni, annak legjobb bizonysága, hogy azok a komoly részvénytársaságok, amelyeknek az alapszabályai a nyereség felosztásáról az általunk kifogásolt módon intézkednek, nyereségük jó részét nemcsak, hogy szétosztják részvényeseik között, de az a nyereséghányad, mely osztalék ként felosztásra kerül, sok évre visszamenőleg szinte törvényszerűen és nagyon kevés ingadozással ugyanazt az arányszámot mutatja. A tényleges gyakorlat is megerősíti tehát a törvényben előirt szabályozás lehetőségét és igy a törvény helyes alkalmazásának következeié s keresztülvitele annál is inkább megkívánandó, mert a dolog természeténél fogva önös czélu részvénytársaság beléletében véletlen, vagy tervszerű részvényösszehalmozódás következtében Imi Jog 13 megindulhat az a küzdelem a hegemóniáért, amely hamarosan félreteszi a törvénynek megfelelő praxist és felhasználja a törvénynek meg nem felelő alapszabályt czéljainak eléréséhez. E lehető visszaélések előtt a törvény és a törvény által előirt tartalommal biró alapszabály legalább részben beteszi az ajtót anélkül, hogy ez a társaság érdekének, a társasági czélok megvalósításának ártalmára lenne. Konklúziónk tehát az, hogy a törvény helyes értelmezése szerint az alapszabálynak a nyereség felosztásáról közvetlenül kell intézkednie, mert csak igy biztosítja az alapszabály a részvényes osztalékjogát. A törvény ezen értelmezése mellett szól a részvényes életbevágó érdeke és ezen interpretáczió magának a társaságnak sem szolgálhat gyakorlati sérelmére. KÜLÖNFÉLÉK. Hiteljogi reformok 1914-ben. Esen czim vezérczikknek volt szánva és nekrológ lett belőle. A szép és biztató kezdetnek indult reformokat mind eltörölte a világháború forró lehellete és ki tudja, mikor jövend el ama idő, midőn újból hozzáláthatunk az állványok összehordásához és hiteljogi reformunk épületének tető alá hozásához . . . Az elmúlt év egy positiv eredményt dobhat a hiteljog serpenyőjébe: az uj váltótörvényt. Az uj váltótörvény megvan és — még sincs meg. Ki van hirdetve, de még nincs életbe léptetve. A nemzetek békés együttmunkálkodásának utolsó szülötte és kérdés, nem fog-e ezen gyermek is belefulladni abba a vértengerbe, melyet ugyanazon kulturnemzetek, melyek még nem is oly régen fehér asztalnál és zöld asztalnál mint irányjeiző csillagok tündököltek a kisebb nemzetek szemében, saját és azok véréből fakasztottak, kik még csak nem is régen együtt tárgyaltak velük és ábrándoztak a nemzetközi közös jogok, azonos váltójog, tengerjog stb. megalkotásáról ? — Fájó emlékkel fogjuk elhantolni a mnlt évi reményeket: a biztositásjogi, í a csődjogi stb. reformokat, de egyben azzal a re: ménynyel, hogy a tollban maradt vezérczikket annál j nagyobb elaunal fogjuk mielőbb megírhatni! . . Igazságügyi reformok. M é novemberi számunkban jelentettük, hogy Ausztriában a csödönkivüli kényszeregyességet 1915. január elsejére rendeletileg életbe fogják léptetni. Ez>_n rendelet | Ausgleichsordnung) azóta az osztrák hivatalos lapban meg is jelent. Miként a két ország közti szoros gazdasági viszony: nál fogva előre látható volt, a mi igazságügyi kormányunk a kérdéssel szintén behatóan foglalkozott. | Felkérte a Budapesti hitelezői védegyletet is véle-