Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Alapszabály és osztalék

1—2. nem azt jelenti, hogy az alapszabálynak pozitív intézkedéssel kell megállapítania a nyereség felosztásának mikéntjét, hanem ezt egyszerűen a közgyűlésre bizhatja, akkor nincs értelme sem annak, hogy a törvény a nyereségfelosztás módozatainak megállapítását az alapszabály „minden esetben" való tárgyává teszi, sem annak, hogy a 163. §. az alapszabályra mutat, mint amelyből a részvényeseket osztalékként megillető tiszta haszon megállapítható. Nem látható be, hogy az alapszabály ilyetén rendelkezésének törvényszerűsége és megengedettsége esetén a törvény miért nem rendelkezik egyszerűen ugy, hogy a nyereség felosztásának mikéntjét nem az alapszabály, hanem a közgyűlés határozza vagy határozhatja meg. Az az álláspont, amely a tárgyait alapszabályrendelkezés törvényszerűségét vitatja, semmivé zsugorítja a 157. § összes congens rendelkezéseit, a részvénytársaság létének alapját képező alapszabályt puszta blankettává fokozza le, amelyet a mindenkori közgyűlés tölthet meg változó tartalommal. Mert ha a 157. §. 14-ik pontja ugy értelmezhető, hogy az alapszabály a nyereség felosztásáról a tárgyalt módon rendelkezhet, akkor az alapszabály oly rendelkezésének sem lehet akadálya, amely pl. a közgyűlés hatáskörének, a határozathozatal módjának, a részvényes szavazati jogának stb., miként való megállapítását ugyancsak a közgyűlés tárgyává teszi. Ha az alapszabály a nyereség-felosztás mikéntjének megállapítását maga helyett a közgyűlésre bizhatja, nem látható be, miért ne tehetné meg ugyanezt a 157. §-ban felsorolt egyéb olyan tárgyak tekintetében, amelyeknek szabályozása csak épp annyira van az alapszabály kötelességévé téve, mint a nyereség mikénti felosztása. Nem vethető ez ellen, hogy a közgyűlés hatásköre, a szavazás módja, a szavazati jog gyakorlása mint szervezeti jellegű rendelkezések nem tehetők a közgyűlés esetleges elhatározása tárgyává, mert ezzel szemben áll az, hogy az osztalékhoz való jog legalább oly fontos társasági joga a részvényesnek, mint a társasági akaratelhatározásban való részvételének modalitásai, és legalább annyira érdeke a részvényesnek, hogy az osztalékhoz való joga ne vonassák el az alapszabály jogíorrásszerü bázisáról, mint hogy pl. a szavazati jognak mikénti gyakorlása ne tétessék a közgyűlési többség önkényétől függővé. A 157. §. és 163. §. helyes értelmezése ahhoz a kétségtelen eredményhez vezet, hogy az alapszabály azon rendelkezése, amely a nyereség egészének, vagy túlnyomó részének miként való felosztását a közgyűlésre bizza, a törvénybe ütközik. Az alapszabály tárgyalt intézkedése törvényszerűségének védelmére a kereskedelmi törvény 179. §-ára és 195. §-ának 2-ik bekezdésére szokás hivatkozni. A 179. §. a közgyűlés hatáskörét szabályozza és kimondja, hogy a nyereség felosztása tárgyában minden esetben a közgyűlés határoz. A 195. §. 2-ik bekezdése értelmében az igazgatóság és a felügyelőbizottság a nyereségfelosztást tárgyazó indítványt terjeszt a közgyűlés elé. Erre a két törvényhelyre való hivatkozással állíttatik, hogy maga a törvény bizta a nyereség miként való felosztását a közgyűlésre; az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak kötelessége a nyereség felosztása tárgyában indítványt tenni és a közgyűlésnek kötelessége ezen indítvány felett való határozás által a nyereséget felosztani. Nem volna jelentősége, vitatja ezen álláspont, sem az indítványnak, sem a közgyűlés határozatának, ha a közgyűlés egyszerűen executálná azt a nyereségfelosztást, amelyet az alapszabály ugy is előir, és amely a közgyűlést köti. Nézetünk szerint ez az ellenvetés nem állja meg helyét. Elsősorban figyelemmel kell lennünk arra, hogy a 157. § 14-ik pontja a nyereségfelosztás módozatainak megállapítását teszi az alapszabály kötelességévé, mig az igazgatóság a nyereség felosztása tárgyában tesz indítványt és a közgyűlés e felett határoz. Kétségtelen, hogy nincs oly jelentősége az igazgatóság indítványának és a közgyűlés határozatának akkor, ha azok csak realizálják a tényleg mutatkozó nyereség tekintetében az alapszabályban megállapított felosztási elveket, mint ha a közgyűlés az igazgatóság indítványa nyomán a felosztás módozata tekintetében teljesen önállóan határoz. Ám ez még nem jelenti azt, hogy az igazgatóság indítványának és a közgyűlés határozatának megszűnik a jelentősége, mihelyt azok az alapszabályokban vont korlátok között mozognak. Az alapszabály a törvény rendelkezéseihez képest a mérleg felállításának elveit és a nyereség megállapításának módját is szabályozza és még sem fogja senki sem mondani,