Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Alapszabály és osztalék

1—2 si. Kereskedelmi Jog magyarázó vagy ígéreteket tartalmazó nyilatkozatai alapján a megtévesztett fél a szerződés érvényességét megtámadhatja. E szabályoktól a biztosított hátrányára eltérő szerződés hatálylyal nem bír. 2. A 4. §. 3. bekezdésében emiitett jogfentartó nyilatkozatok és egyéb értesítések az ügynökökhöz is intézhetők, kivéve, ha a biztosító ezt a kötvény szövegében más belföldi Dzim kijelölése mellett kifejezetten kizárta. 3. A 6. § 3. bekezdése és a 7. §, 2. bekezdése nem nyer alkalmazást; a biztosítási ügyletek után közvetítési dij nem jár, ha a biztosított a kötvényt visszautasítja és a fizetést megtagadja. 18. §. E törvény ... évi .... hó .. . napján lép életbe és azt a kereskedelemügyi és az igazságügyminiszter, Horvát-Szlavonországokban pedig a törvénykezés tekintetében Horvát-. Sziavon- és Dalmátországok bánja hajtja végre. X Alapszabály és osztalék. Irta : Dr. Rapoch Jenő budapesti kir. albiró. I. Kereskedelmi törvényünk nem csupán kereskedelmi ügyletekkel foglalkozó, hanem bármely célú részvénytársaság alakulását lehetővé teszi és a részvénytársaságok jogát, tekintet nélkül azok tárgyára, egyöntetűen szabályozza. Természetesen részvénytársaságaink túlnyomó része kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik és a részvényjognak jogi életünkben ezek révén van oly eminens jelentősége. Az osztalékjoggal kapcsolatos kérdéseknek is a kereskedelmi ügyletekkel foglalkozó részvénytársaságok szempontjából van fontossága. A kereskedelmi ügyletekkel foglalkozó részvénytársaságok természetüknél fogva nyerészkedő jellegűek; czéljuka társaságban fekvő vagyont minél nyereségesebben gyümölcsöztetni, minél jobban gyarapítani. A részvényest rendszerint tőkebetétének a közönségesnél magasabb kamatozásának reménye készteti az ilyen vállalatban való részvételre, számításának alapját a nyereségben való részesedése, az osztalék képezi. Az osztalékhoz való jog a részvényes gyakorlatilag legfontosabb és legértékesebb társasági joga. Nemcsak a társaságban való részvétele fakad rendszerint ennek képzetéből, hanem részvényesi jogainak lényegét is benne látja megtestesülve. Ebből a szempontból birnak jelentőséggel azok a vizsgálódások, amelyek az osztalékjog vitás kérdéseinek lehető tisztázását czélozzák. A Jogtudományi Közlöny 1914. évi 31. számában megjelent „A közgyűlés és az osztalék" czimü dolgozatunkban rámutattunk arra, hogy igen sok részvénytársaságunk alapszabálya az évi nyereség egészének, vagy jelentékeny részének hovaforditása jogát a közgyűlés tetszésére bizza. Dolgozatunkban foglalkoztunk ezen tényleges helyzetnek az osztalék megállapítása és az osztalékjog gyakorlati alakulása szempontjából való jelentőségével. Kétségtelen lévén, hogy az emiitett rendelkezés lényegesen befolyásolja a részvényesnek osztalékhoz való jogát, gyakorlatilag is fontos ezen tényleges helyzetnek jogi alapjait vizsgálat tárgyává tenni. Jelen dolgozatunkban azon kérdés megoldását kívánjuk megkísérelni, vájjon megfelel-e a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek az alapszabályok emiitett intézkedése. A kérdés jelentősége nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy miként való megoldásától függ, hogy a részvényesnek az osztalékhoz való joga független-e a közgyűlés nyereségfelosztó határozatát létrehozó mindenkori többségtől, avagy csak oly esetleges igény, mely e többség önkényes akaratához képest kel életre, vagy enyészik el. Kereskedelmi törvényünk a részvényest illető jogok között első helyen foglalkozik az osztalékhoz való joggal A kereskedelmi törvény 163. § a szerint a részvényes azon tiszta haszonra tarthat igényt, amely az „alapszabályok szerint a részvényesek között felosztásra kerül". A törvény tehát egyfelől határozottan deklarálja az osztalékhoz való jogot, másfelől azonban kifejezésre juttatja, hogy a részvényesnek nincs generális igénye a tiszta haszonra a maga egészében, hanem csak annyiban, amennyiben az alapszabályok szerint a részvényesek között felosztásra kerül. A törvény maga eltekint attól, hogy a nyereség felosztásának módozatait elvileg, minden részvénytársaságra kiható módon, egységesen szabályozza, nvilván abból a helyes meggondolásból indulva ki, hogy az egyes részvénytársaságok egymástól annyira különböző struktúrájára, czéljaira és anyagi eszközeire való tekintettel az egységes szabályozás lehetetlen.