Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Törvényjavaslat a kereskedelmi önálló ügynökökről. Előadói tervezet

Kereskedelmi Jog 1—2. sz. és a bíróságnak, az írásbeliséghez szokott ügyvédek és bírák közt olyan hallgatólagos megegyezés jöhet létre, hogy a szóbeli tárgyalást mint alkalmatlan nyűgöt lehetőleg mellőzzék, mert ez a mellőzés gyakran az érdekeltek pillanatnyi kényelmének is megfelel, így azután a szóbeliség csakugyan nem lenne más, mint üres forma, mint holt betű, mely csak a törvényben, de nem az életben van meg. A hibás gyakorlat a közvetlenséget, az eljárás másik alapelvét is elhomályosíthatja, a törvény csak tüzetesen meghatározott kivételes esetekben engedi meg a bizonyításnak kiküldött vagy megkeresett bíróra bízását, általános szabály, melyet a bíróság nem szoríthat meg, az, hogy a bizonyítást a perbíróság maga közvetlenül vegye fel a tárgyalás folyamán. Ha ezt az alapelvet sem tartja meg a legnagyobb következetességgel, az uj törvénynek másik nagy előnye, a fél és a biró közvetlen érintkezése és ezzel az igazság kiderítésének leghathatósabb eszköze, szintén veszedelemben forog. A sommás eljárás első évtizedében ebben az irányban nem is merült fel semmi aggodalomra sem ok; a legújabb időben azonban egyes bíróságoknál kezd a nagy alapelvek iránti érzék elmosódni; a nagyon túlterhelt bíróság ugy igyekszik túlterheltségén segíteni, hogy a bizonyítást lehetőleg kiküldöttre bizza és igy a tanácsot mentesiti a közvetlen felvétellel járó munkától és a szóbeli tárgyalás háttérbe szorításával itt-ott az előkészítő iratok adására látszik buzdítani, azokat periratokká látszik fejleszteni. Hogy ez az uj törvény egyik legfontosabb alapelvével határozottan ellenkezik, felesleges bővebben fejtegetni. Remélnünk kell azonban, hogy a bíróságok a korszakalkotó reform életbeléptetésekor nem tévednek ebbe a helytelen irányba és a törvény alapelveit a maguk tisztaságában fogják megvalósítani. i Törvényjavaslat a kereskedelmi önálló ügynökökről.*) X Előadói tervezet. A m. kir. igazságügyminiszter megbízásából készítette: Dr. Baumgarten Nándor, kir. közigazgatási biró. 1. §. Kereskedelmi önálló ügynök (ügyvivő) a jelen törvény értelmében az a keres*) (A javaslat ugyan már augusztus hóban nyilvánosságra került s korrektúránk is elkészült, de aktualitása csak a közeli hónapokra várható. Ezért tartjuk most időszerűnek a közlést. A tervezetet különben legközelebb mi is bírálat alá fogjuk vonni. Szerk.) kedő, aki más kereskedő nevében és részére állandó megbízás alapján kereskedelmi ügyletek közvetítésével iparszerüen foglalkozik. Nem tekintendők kereskedelmi ügyvivőknek, akik más kereskedő segédszemélyzetéhez tartoznak, vagy szolgálatában állanak. Ez utóbbiakra a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó 43-45. és 49 § ait kell alkalmazni. 2. §. A kereskedelmi ügyvivő ügyletek közvetítésével járó tevékenységre (ajánlatok szerzése, kitöltése, üzletszerzés stb ) vagy ezenfelül még ügyleteknek megkötésére is nyerhet megbizást. A kereskedelmi ügyvivőnek az előbbi bekezdésben körülirt tevékenységével összefüggő cselekményeért és mulasztásaért a megbízó felelős. Ha a kereskedelmi ügyvivő a szerződés megkötésére meg vo]i hatalmazva, vagy a megbízó a szerződést utólag jóváhagyta vagy ellene a 3. §. értelmében nem tiltakozott, a szerződés oly módon kötelezi és jogosítja a megbízót, amint azt a kereskedelmi ügyvivő megkötötte. 3. §. Ha a kereskedelmi ügyvivő csak ügyletek közvetítésére nyert megbizást, azonban harmadik személlyel külön meghatalmazás nélkül megbízója nevében szerződést kötött, a szerződést jóváhagyottnak kell tekinteni, ha a megbízó ennek tudomására jutása után haladéktalanul a harmadik személlyel nem közli, hogy az ügyletet visszautasítja. Nem hivatkozhatik a szerződés léirejöttére az a harmadik személy, akinek a meghatalmazás hiányáról vagy túllépéséről az ügylet megkötésekor tudomása volt. Ha a megbízó az ügyletet visszautasítja, a harmadik személy választása szerint visszaléphet vagy az ügyletet a kereskedelmi ügyvivővel kötöttnek tekintheti. Ha a harmadik személy a visszautasítás tudomásul vétele után haladéktalanul nem nyilatkozik, a szerződéstől elállottnak tekintendő. 4. §. Fizetések felvételére a kereskedelmi ügyvivő csak külön meghatalmazás alapján van feljogosítva; ezt pótolja a megbízó tudomása arról, hogy a kereskedelmi ügyvivő a harmadik személytől az előző üzleti összeköttetés folyamán fizetéseket vett fel vagy az illető szakmában kifejlődött ilyen kereskedelmi szokás. Ha a kereskedelmi ügyvivő fizetés felvé-