Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

81 mert felperesnek az a ténye, hogy az 1912. évi június hó 16-ik napján kelt s a 21/. alatt csatolt levelében azzal fenyegette meg az alperest, hogy amennyiben 3 napon belül lehívást fel nem adna, ugy az árut az ő költségére és veszélyére el fogja árvereztetni s hogy a 3 /. alatt csatolt és 1912. évi deczember hó 30-ik napján kelt levelében felszólította az alperest, hogy arra való tekintettel, miszerint a szállítási határidő lejárt, s az árut le nem hivta, fizessen meg 750 korona elmaradt hasznot, a szerződéstől való elállásnak nem tekinthető, mert habár az eladó felperes a nemteljesités következményéül előbb a kereskedelmi törvény 347. §-a szerinti eladást helyezte kilátásba, majd pedig az általa hivatott teljesítési határidő letelte után a vevő alperest az elmaradt hasznának megfizetésére szólította is fel, ezek a tények a szerződéstől való elállásnak nem tekinthetők, mert habár az eladó felperes a nemteljesités következményéül előbb a kereskedelmi törvény 347. §-a szerinti eladást helyezte kilátásba, majd pedig az általa j vitatott teljesítési határidő letelte után a vevő alperest az almaradt hasznának a megfizetésére szólította is fel, ezek a tények a szerződéstől való elállását meg nem állapítják, mert egyrészt az eladó felperes azzal, hogy a vevőt az elmaradt hasznának a megfizetésére szólította fel, oly teljesítést követelt, amihez a törvény értelmében joga nincsen, mivel az áru átvételével és nem a vételár megfizetésével késedelemben levő vevővel szemben, a kereskedelmi törvény 351. §-a első bekezdése értei- ! mében, csak az itt megállapított jogok vala- j melyikének a gyakorlása mellett és ebben az esetoen is csak a késedelemből eredt kárának, j de nem az elmaradt hasznának a megtérítését követelheti, s mert másrészt a kereskedelmi törvény 352-ik §-ában megállapított rendelke- ! zések alapján kifejlődött az a jogszabály, hogy a vevő az itt megállapított jogai közül szabadon választhat ugyan, de az egyszer megtörtént választás a többi jogokat megszünteti a vevő átvételi késedelme esetében nem alkalmazható, mert ebben az esetben az eladó a ker. j törvény 361. §-ában megállapított jogai közül j nemcsak szabadon választhat, hanem e részben j a ius variandival is élhet, s igy téves az elsőbiróságnak is az a jogi álláspontja, hogy felperes azzal a tényével, hogy a 3. •/. alatti levélben elmaradt hasznot követelt, a kötéstől j elállott, s hogy a tett választása folytán csak kártérítést követelhet. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyja, többi részében ellenben az elsőbíróság ítéletére is kiterjedő hatálylyal megváltoztatja s a perköltséget a peres felek kö- ! zött kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az alperes az általa 1912. évi június kó 17-én a felpereshez a 2. •/. alattira válaszként intézett B) alatti másolatban csatolt levelében azt jelentette ki, hogy nem kötelezte magát arra, hogy mikor tartozik átvenni s nem hagyja magának előírni, hogy rendeléseit (helyesen lehívásait) mikor tegye meg; e levelek tartalmának egybevetéséből azt kell megállapítani, hogy az alperes igenis tiltakozott az ellen, hogy ő a megrendelt árut 1912. évben tartozik lehívni s igy a másodbiróságnak ezzel ellentétes megállapítása téves. Ezt előre bocsátva a másodbiróság ítélete a kereset főtárgyára vonatkozóan helyben volt hagyandó megfelelő egyéb indokai alapján és azért, mert az alperes perirataiban ismételten kijelentette, hogy az A) alatti kötlevélben megjelölt árut, az 1913. év folyamán felmerülendő szükséghez képest a felperestől át fogja venni, amiből okszerűen arra kell következtetni, hogy a felperesnek a 2. és 3. alatti levelekben foglalt nyilatkozatait maga sem tekinti olyanoknak, amelyek a felperes részéről az ügylettől való elállás megállapítására volnának alkalmasok. A felperes azzal a mulasztásával, hogy a teljesítési, illetve lehívási időpontokra vonatkozóan perbeli vitatása szerint közte és az alperes között létrejött szóbeli megállapodásnak az A) alatti kötlevélbe való felvételéről nem gondoskodott, a perre főként maga szolgáltatott okot, s igy a perköltségnek az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében kölcsönös megszüntetése indokolt. 43. A pirszén idényáru; vétele fixüzlet. utánszállitás kizárva. (M. kir. Curia 610/1914. V. sz. — 1914. decz. 1.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A K. T. 355. §-ának rendelkezése alá eső „fix vétel" esete forog fenn nemcsak abban az esethen, amikor a felek között kifejezetten kiköttetett, hogy a szerződésnek meghatározott határidőben való teljesítése a vételügyletnek oly lényeges feltétele, melynek nem teljesítése esetén a vevő a vételtől eiállhat, hanem fix vételnek kell tekinteni minden olyan adásvételi szerződést is, amelynek tárgyát olyan áru képezi, mely a kereskedelmi forgalomban mint idényáru szerepel, mert ebben az esetben az ügyletkötő feleknek minden ezirányu kijelentése nélkül is megállapítható, hogy a jelzett körülménynél fogva a teljesítésre kitűzött határidő az ügyletnek annyira fontos alkatelemét képezi, hogy annak pontos betartása nélkül az ügylet a vevőre nézve egész czélját és jelentőségét elveszti, vagy legalább is sokkal csekélyebb értékkel és jelentőséggel bir. Ilyen idényáru a kereskedelmi forgalomban, az e részben kifejlődött állandó bírói gyakorlat megállapítása szerint a téli hónapokra