Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

82 Kereskedelmi Jog 5—G. sz. szállítani kötelezett kőszén: következésképen ilyen idényárunak kellett tekinteni, a peres felek között létrejött kereseti adásvételi ügylet tárgyát képező s felperes által alperesnek ugyancsak a téli hónapokra (1907. évi decz., 1908. évi január és február) szállítani kötelezett pirszenet (Gaskoks) is, — mely árura nézve alperesnek, mint aki az áru továbbadásával üzletszerűen foglalkozik, a dolog természete szerint különös anyagi érdeke fűződött ahhoz, hogy az ő üzlet- és vevőköre szükségleteinek figyelembe vételével meghatározott szállítási határidők pontos betartásával, az általa megvett árumennyiség zavartalan továbbadása lehetővé váljék és ne legyen kitéve annak a rá nézve káros lehetőségnek, hogy az eladó késedelmes szállítása következtében a téli idény elmultával olyan nagy mennyiségű áruja maradjon vissza; amelyre utóbb már szüksége nincs. Minthogy pedig a kifejtettek alapján a peres felek között létrejött adásvételi ügylet fix ügyletnek volt tekintendő, a K. T. 355. §-ának rendelkezése értelmében, alperes joggal tagadhatta meg felperes által megállapított szállítási határidő eltelte után, tehát szerződésellenesen szállított pirszén-mennyiség utólagos átvételét; felperes tehát az áru átvételének megtagadásából alperes ellen a K. T. 352. §-a alapján kártérítési igényt érvényesíteni nem jogosult. A peres felek között létesített adásvételi ügyletekként megállapított jellegével semmiképpen sem áll ellentétben azon körülmény, hogy az áru szállításának megkezdése eredetileg már az 1907. évi november havára czéloztatott, de a szerződés megkötése körül létrejött ellentétek folytán, minthogy felperes az alpereseknek a szállítás részletezésére vonatkozó feltételeit véglegesen csak az 1907. évi deczember 6-ikán kelt 5 •/. alatti levelében fogadta el, a szén szállításának kezdete deczember hóra halasztatott, mert az ügylet e szerint csakis deczember hó 6-án jött létre a peres felek között, nem fordul tehát elő alperes czég részéről a teljesítésre a szerződés létrejötte után adott vagyis olyan halasztás, amely az ügylet fix jellegével ellentétben állana s a fix ügyletekre vonatkozó jogszabályok alkalmazását már magában véve tisztázná. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Balesetbiztosítás. 44. A biztosítási szerződés rendelkezései szerint az alperes j biztosító társaság által a szerződés szerint vállalt koczkázat terjedelme akként korlátoztatott, hogy a koczkázat viselése nem terjed ki azokra a balesetekre, amelyek a biztosítottat olyan időben érik, amikor diabetesben (czukorbajban) szenved, mégha ez a betegség a szerződés tartama alatt is lépett fel. A szerződésnek ez a kikötése joghatályos. A káreset folytán felperest megillető kárösszeg kifizetése nem állapithat meg joglemondást a jövőre nézve hanem csak azt vonja maga után, hogy az alperes a2t az összeget, amit a kár czimén kifizetett, vissza nem követelheti. (M. kir. Curia 656/1914. V. sz. — 1914. decz. Ö0.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: . . . Alapos alperesnek az a kifogása, hogy felperes a K. T. 474. §-ában előirt közlési kötelezettséget megsértette azáltal, hogy a szerződés megkötésekor czukorbajban szenvedett s daczára ennek, a 2 sz alatti ajánlatban arra a kérdésre, szenved-e czukorbetegségben, „nem"-mel felelt. Nem voltvitás ugyanis az, hogy a biztosítási ajánlat megtételekor felperes czukorbetegségben szenvedett és hogy erről a betegségéről tudomással is birt. A kir. ítélőtáblának álláspontja az, hogy a felperes által aláirt 2. sz. ajánlatnak idevonatkozó nem vitás tartalmával szemben felperes csak abban az esetben nem sértette meg a közlési kötelezettséget, ha bizonyítani tudja azt, hogy az ajánlatba az ezen kérdésre adott válasza tévesen Íratott, vagy ha az ajánlat megtételekor az ajanlatot felvevő Z. B. és Sz M. tudtak arról, hogy felperes czukorbajban szenved, mert nem volt vitás az, hogy Z. B. biztosítási titkár és Sz. M. helyettes igazgató az alperesi biztosító-társaságnak főtisztviselői és igy, ha az alperesi társaságnak az ajánlatot felvevő ezen főtisztviselőinek a felperes az ajánlat felvételekor megmondotta, hogy czukorbetegségben szenved s ezen bemondás daczára ezek az ajánlatba azt irták, hogy felperes a vonatkozó kérdésre „nem"-mel felelt. . . A felhívott tanuk eskü alatt egybehangzóan vallották, hogy az ajánlat megtételekor megkérdezték felperest: vájjon szenved-e czukorbetegségben, mire felperes „nem" mel felelt . . . Abból a körülményből, hogy felperes az ajánlatba felvett arra a kérdésre: „tartózkodott-e betegség folytán gyógyfürdőben ?" — azt felelte : „Karslbadba szoktam járni" — nem lehet megállapítani azt, hogy az ajánlatot felvevő alperesi főtisztviselők tudtak felperesnek betegségéről, mert a kihallgatott főtisztviselők ugyancsak egybehangzóan vallották, hogy felperes a hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy Karlsbadban üdülni szokott menni, tehát nem abból a czélból, hogy czukorbaját gyógyíttassa. Minthogy pedig maga felperes beismerte, hogy már az ajánlat megtételekor czukorbetegségben szenvedett; minthogy a czukorbetegség súlyos természeténél fogva balesetbiztosítási szempontból oly fontos körülménynek minősitendő, mely a biztosítás elvállalására befolyással lehet és igy ennek a betegségnek elhallgatása kétségtelenül megállapítja a K. T. 474. s-ában előirt közlési kötelezettség megsértését . . . minthogy abból a körülményből, hogy az